Minden gondolatom Justin körül forog. Egyszerűen nem tudok másra gondolni... Még vacsoránál is, amikor Zsolti szétszivatott.
- Hallom valaki ereget!- röhögött. Mikor látta, hogy nem reagálok rá, új poénnal próbálkozott.
- Na de Elli, mondtam, hogy menj ki a mosdóba!
Erre sem figyeltem. Ekkor Zsolti elég furcsán reagált; nekem dobta anya híres fasírtját, ami olyan kemény, mint a kő. Na, erre már visszaszóltam:
- Hülye vagy?
- Nem, csak furcsán normális!- mosolygott barátságosan lökött bátyám.
- Te nem vagy 100-as- ráztam a fejem, majd felálltam az asztaltól.- Bemehetek a szobámba vacsizni?
- Miért?- kérdezte apa miközben nagy kínokkal rágcsállta a fasírtját.
- Mert Zsoltitól el ment az étvágyam- néztem undorodva Zsoltira, miközben ő a fülében turkált.
- Megértem- bólintott apa.- menj csak!
- Köszi- felkaptam a tányérom és beviharzottam a szobámba.
Benyomtam a mobilom, majd felmentem a netre. Miközben a facebook-omat nézegettem, valami különöset vettem észre: Justin Bieber felkérést kér arra, hogy ismerősnek jelölhessen. Mikor ezt észrevettem hangosan elkezdtem sikítozni. Kirohantam a konyhába és körbetáncoltam a konyhaasztalt. Anya és apa kérdőn néztek rám, Zsolti pedig konkrétan fetrengett a röhögéstől.
- Mi lelt, szívem?- anya nevetve csatlakozott.
- Bejelölt face-en!- sikítottam. Anya nevetve megöltelt, majd újra elfoglalta a helyét az asztalnál.
Igen, most már teljes mértékben látszik, hogy nem vagyok normális...
Jövő hét hétfőn először mentem az új sulimba. Nagyon izgatott voltam. Foggalmam sem volt, hogy mire számítsak. Mikor az autónk megállt a suli parkolójában, elbúcsúzkodtam anyáéktól, mintha ez lenne életem utolsó napja.
- Ugyan, Elli, nem lesz olyan rossz- mosolygott bátorítóan apa.
- Igen, ne aggódj- anya hátranyúlt és megsimogatta az arcomat.
- De, de izgulj!- persze Zsolti most is nagy örömmel tette szét az idegeimet.- Vigyázz, mit eszel, mert nem jó már az első napot egy lerókázott pólóval indítani!
- Kösz a bíztatást!- grimaszoltam neki.- Nah, akkor sziasztok!- kiszálltunk a kocsiból. Mikor anyáék elhajtottak, én még sokáig néztem utánuk, Zsolti viszont teljesen felszabadultan indult el a suli felé. Vettem egy mély levegőt, és követtem...
Mikor beléptem az osztályterembe, egyértelműen csakis egy személyt kerestem a szememmel: Justin-t. Legnagyobb bánatomra nem láttam sehol. Aztán, mikor tétlenül megálltam a tanári asztal előtt, odasétált hozzám a tanár.
- Segíthetek valamiben?
- Igen- nyeltem egy nagyot.- Nadón Eliza vagyok, az új diák.
- Ó, Elli! Miért nem ezzel kezdted?- kérdezte vigyorogva. Hát, amúgy ezzel kezdtem, de nem érdekes...
- Gyerekek, egy kis csendet kérek!- a tanár maga elé fordított úgy, hogy az osztály láthasson. Mikor mindenki elcsendesült, újra megszólalt.- Szeretném nektek bemutatni az új osztálytár...
Ebben a pillanatban Justin rontott be a terembe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése