13. rész

A pénteki buli elég jól sikerült,és én máskor is nagyon szívesen mennék el Harry-ékhez. Jól éreztem magam. Nagyon!
A hétvége többnyire eseménytelenül telt el; szombaton a buli fáradalmait pihentem ki, vasárnap pedig tanultam hétfőre. Elvoltam. Hogy ez alatt Zsolti meg a többiek mit csináltak? Gőzöm sincs.
Hétfő reggel anyáék kitettek minket a sulinál. De persze, mint mindig, Zsolti ma is beszólt.
- Elli, nézzed már!- mutatott az ajtóra. Odakaptam a fejem, mire Zsolti felröhögött.- Ott egy Ben alsóban!
- Rohadt vicces vagy...- forgattam a szemem unottan.
- Tudom- vigyorgott Zsolti, majd hirtelen lehajtotta a fejét és fülig vörösödött.
- Mi az?- néztem körbe. Aztán megláttam egy lányt. Egyszerűen szólva, gyönyörű volt...

 

- Ő ki?- böktem meg Zsolti vállát még mindig a lányt csodálva.

- Miranda..- motyogta.

Zsolti arca, a dadogása, ez a pillantás... de hisz ez a barom SZERELMES!

- Csak nem tetszik neked?- kérdeztem mosolyogva. Olyan cuki, ha az ember szerelmes!! :3

- Nem, dehogy is...- mondta zavartan, majd oldalra fordította a fejét, nehogy meglássam az arcát.

- De, de iss- forgattam ki a szavait.- Hiszen te szerelmes vagy belé! Kár tagadnod, még a vak is látja!- ugrabugráltam mellette vigyorogva.

- Nem vagy normális!- fújtatott Zsolti, majd engem ott hagyva, beviharzott az ajtón. Vigyorogva ugráltam el a termünkig.

Mikor beléptem, mosolyogva köszöntem mindenkinek, majd lehuppantam Avril mellé.

- Na, mi az?- kérdezte mosolyogva.- Látom, boldog vagy; virul a fejed!

- Igeen, nagyon happy vagyok ma!- mosolyogtam.

- Mert?- kérdezte Avril csodálkozva.

- Az titok!- ráztam a fejem. Végül is, nem vagyok hülye; nem fogok a bátyám szerelmi életéről mindenkinek kitálalni! Bár, ha jobban meggondolom... Nem, akkor sem! :D

- Mi a, happység?- kacsintott Adam, amikor a padom mellé lépett.

- Ennyire látszik?- nevettem. Az még okés, hogy a legjobb barátnőm észrevegye, hogy milyen boldog vagyok, de hogy Adam... Az már egy kicsit furi... :)

- Azt meghiszem- bólintott.

Mosolyogva megvontam a vállam, majd kipakoltam az asztalra.

Ekkor belépett az ajtón két hatalmas fiú. Mindenki elhalgatott és őket bámulta. A fiúk lassan közelebb jöttek a padomhoz. Mikor már csak egy lépés választotta el őket, az egyik megszólalt.

- Azt hiszem, beszédünk van, Adam.

Felnéztem Adam-re. Az a megszokott vidámság, huncutság, jópofiság most nem csillogott a szemében. Ezekben a szemekben a rémültség és a félelem tükröződött. A jókedvemet, mintha elfújták volna.

Adam nyelt egyet, majd halkan megszólalt.

- Rendben.

A hatalmas fiúk kiviharzottak a teremből, Adam pedig utánuk ment. Az ereimben megfagyott a vér; vajon mit akarnak szegénytől? Avril-re néztem, aki ugyanolyan fejjel nézett vissza rám. Csak bólintva jeleztük egymásnak, hogy követjük őket.

Mikor kinéztünk a folyosóra, Adam éppen a földön volt. A szám elé kaptam a kezem, nehogy felsikítsak. Rémülten néztem a történteket.

- Szóval ellenszegülsz??- kérdezte fenn hangon az egyik pasas.

- Nem, én csak..- próbált védekezni Adam, de az egyik belerúgott a hasába, amitől Adam összegörnyedt.

- Te csak???- kérdezte a másik.

- Én csak...- nyögte Adam. Nem bírta befejezni a mondatot, így mind a két fiú elkezdte rugdosni a földön fekvő, magatehetetlen Adam-et.

Ezt már nem nézhettem tétlenül. Tettem egy lépést feléjük.

- Van valami bajotok?- kérdeztem.

A hatalmas fiúk elfordultak Adam-től, aki nyöszörögve szorongatta az oldalát. - Parancsolsz?- kérdezték.

- Ööö...- nyeltem egyet és Adam-et figyeltem. Egy gyors elterelő hadműveletre volt szüksége.- Csak azt kérdeztem, hogy van-e valami bajotok!

- Az éppen van,  de nem veled!- ordított rám az egyik, mire hátráltam. Adam-re siklott a tekintetem, aki négykézláb próbált elmenekülni.

- Értem, de...- léptem vissza. A fiúk ingerülten hallgattak.- ...csak szeretném tudni, hogy .... öö.. segíthetek-e. -  segíthetek-e???! Hülye vagyok én, hogy ilyeneket mondok?! Hátt, nagyon úgy tűnik...

- Te? Segíteni?- néztek nagyokat.

- Ahha- mondtam határozottan. Adam-re pillantottam, aki közelebb került hozzám.

Ebben a pillanatban azonban Justin lépett elém.

- Mi a probléma?

- Hát persze, majd PONT neked fogjuk elmondani!- röhögött erőltetetten az egyik vadkan.

- Miért ne?- kérdezte szemtelenül Justin. Összeakadt a tekintetünk. A pillantása azt sugallta, hogy segítsek Adam-nek, ezeket majd ő elintézi.

Hát, nem kellett kétszer mondania; összehúztam magam és Adam mellé guggoltam úgy, hogy ne lehessen észre venni.

- Gyere!- nyújtottam a kezem. Adam a kezembe kapaszkodott, és jajongva fölállt. Nem akartam olyan fölösleges kérdésekkel záporozni, mint pl. "Minden rendben?" vagy "Jól vagy?". Ezek a kérdések tök fölöslegesek, mert mindenki tudja, hogy: nem, nincs minden rendben!

- Köszi...- szuszogta Adam. Besegítettem az osztályba, ahol már mindenki "kitisztította" az utat. Besegítettem Adam-et a padjába, aki mind végig lassan mozgott; látszott, hogy nehezére esik, még a levegő vétel is.

- Kik ezek?- kérdeztem dühösen.- Miért vertek szét téged?

- Ők a nagyfiúk a suliban...- mondta halkan Adam.- Ők mondják meg, hogy ki mit csináljon...- felszisszent és az oldalához kapott.- .. én meg egyszer ellenszegültem és azóta haragszanak rám...

- De ezt miért nem mondtad el eddig?- kérdezte Austin. Mivel ő Adam legjobb barátja, hihetetlen, hogy nem tudta.

- Mert nem gondoltam, hogy lesz belőle valami- sóhajtotta Adam.

- De hisz mindjárt szétesel!- mutattam rá kétségbeesetten.- Ajj, annyira ökör vagy! Ha ezt elmondod, akkor ez talán meg sem történik!

- Honnan tudod?- nézett rám. A szemében könnyek csillogtak, amitől nekem is könny szökött a szemembe. Nem tudtam mást csinálni, csak leülni mellé.

- Mert tudom és kész!- megsimítottam a karját, majd megöleltem. Érintésemre felszisszent.- Jaj, ne haragudj!

- Mi folyik itt?- kérdezte rémülten az ügyeletes tanár. Utat tört magának a bámészkodók között.- Mr. Viedenn, mi történt magával?

- Elég az, ha azt mondom, hogy összetűzésbe keveredtem a Nagyfiúkkal?- kérdezte huncutul mosolyogva Adam.

- Nem, nem elég!- teremtette le a tanár.- Irány az orvosiba! Most!

Adam felkászálódott a székéről. Hátraesett volna, ha nem tartom meg.

- Megyek már, de Elli feljöhet velem?- kérdezte összeszorított szemmel, mert belevágta az oldalát az asztal sarkába.

- Nem bánom, de igyekezzetek!- mutatott az ajtó felé a tanár.

Kitámogattam Adam-et az ajtón. Ekkor Justin lépett mellém.

- Minden rendben, tesó?- kérdezte aggódva Adam-et.

- Baszki, Justin, úgy nézek ki, mintha minden rendben lenne?- kérdezte kínosan nevetve Adam.

- Bocs- rázta a fejét Justin, majd Adam másik oldalára ment, és átkarolta Adam vállát. Adam felszisszent.- Bocsi, mégegyszer- mondta halkan Justin.

Egy hálás pillantást vetettem rám, mivel így megkönnyítette a dolgomat.

Az orvosi ajtajába érve besegítettük Adam-et.

- Szent ég!- csapta össze a tenyerét az iskolanővér, amitől összerezzentem.- Mi történt magával, Mr. Viedenn?

- Összeakasztottam a bajszomat néhány ökörrel- fújtatott Adam, miközben felfeküdt a kivizsgáló ágyra.

- Hányszor mondjam még magának, hogy kerülje el őket!- ingatta a fejét a sulinővér.
- Az lenne a legjobb, ha mindennap figyelmeztetne- bólintott egyet Adam, majd egy nagyot sóhajtva remegő kezét az oldalára tapasztotta.
- Arra mérget vehet!- lóbálta meg a mutató újját morcosan a nővér.- Nah, gyerekek, kifelé!- intett felénk.
- Óh, oké- vontam meg a vállam, majd Adam-hez léptem.- Sok siker!- odahajoltam és adtam egy puszit az arcára, majd kiléptem Justin után az ajtón.
- Úristen, szegény Adam...- sóhajtottam.- Úgy sajnálom...
- Én is- bólintott komolyan Justin.- Az a két barom egyszer még nagyon megbánja!
- Nem éri meg!- ráztam a fejem. Mikor eszembe jutott, hogy Adam gyakorlatilag az egyik legjobb barátom, és hogy két ökör szanaszét verte, könny szökött a szemembe. Lerogytam a folyosón lévő székek egyikére és az arcomat a kezembe temetve elsírtam magam.
Justin leült mellém és átkarolta a vállamat. Odafordultam hozzá és a vállán sírtam tovább.
- Csssssssssssss!- csitított Justin a hátamat simogatva. Még pár könnycseppet ejtettem, aztán felemelkedtem a válláról.
- Igazad van!- szipogtam.- Csak annyira sajnálom...
- Nem kell- mosolyodott el Justin halványan.- Adam erős pofa, túléli.
Bánatosan felnevettem.- Tudom...
- Gyere ide!- mosolygott Justin, majd széttárta a karját. Mosolyogva megöleltem. A karjaiban kezdtem megnyugodni. Tudtam, hogy ha bármi bajom van, akkor rá számíthatok. És Adam-re is.... <3 :')