- ... de nem tudom, hogy Avril mikor fog megjönni, mert a neten megdumáltuk, hogy kölcsön adok neki egy könyvet, de mivel nem tudom, hogy mikor jön, így azt sem....
- Befognád egy percre?- Zsolti félbeszakított.- Talán ezt ne nekem mondd el..
- De te vagy most jelen- magyaráztam.
- Pont letojom- vonta meg a vállát Zsolti, majd elröhögte magát.
Félrebillentettem a fejem és mérgesen néztem rá.- Nem vagy vicces.
- De, de az vagyok- Zsolti vigyorogva bólintott egy aprót, majd előre nézett és megmerevedett. Nem tudtam, hogy mi a baja, úgyhogy követtem a pillantását és megláttam... Ben-t és a csatlósait.
Összeszorult a torkom. Ben-ék nem mentek sehova. Csak álltak és vártak.. valakit.
Nyeltem egyet és Zsolti felé fordultam.- Most mi lesz?
- Asszem jön az erősítés- biccentett Zsolti oldalra. Elfordítottam a fejem, és megláttam Adam-et és Austin-t, amint bicajokkal tekernek felénk. Hirtelen elöntött a nyugalom, és magamban hálát adtam nekik, hogy, tudom is én, nem gördeszkával jöttek.
Adam kifarolt mellettem, előtte pedig Austin sodorta el majdnem Zsoltit.
- Na mizu?- kérdezte lihegve Adam.
- Úgy örülök neked- sóhajtottam boldogan.
- Én is, drága, de szerintem menjünk- Ben-ék felé nézett, akik elindultak felénk.
- Szerintem is- bólintottam.- De hogy?
- Hát, nem véletlenül férfi vázas cangával jöttünk- nézett hátra Austin a válla fölött.
- Gyere csajszi, húzzunk el innen- Adam megpaskolta a biciklije vázát.
Odaléptem és oldalt felültem rá. Hátra néztem Adam-re.
- Mehetünk.
- Ezt már szeretem- biccentett mosolyogva Adam, majd meghajtotta a pedált.
Austin és Zsolti már elindultak, de se perc alatt utolértük őket.Azt is észre vettem, hogy Zsolti ugyanúgy oldalt ül, ahogy én és sikítozik.. Öhm.. oké..
- Merre?- kérdezte Adam.
- Szerintem a suliba- néztem hátra furán.
- Ja, mondjuk oda kéne menni- kiabálta Austin mellettünk.
- Nem mondod?!- kiabáltam nevetve.
Nem tudom, hogy milyen gyorsan mentünk, de körülöttünk összefolytak az utcák.
Aztán arra lettem figyelmes, hogy lassulunk.Aztán megláttam magunk előtt a sulit. Felsóhajtottam. Mikor megálltunk, lehuppantam Adam vázáról.
- Basszus, Adam, ilyen gyorsan szoktál mindig menni?- kérdezte lihegve. Már abban sem voltam biztos, hogy tényleg ő tekert.
- Aki olyan sokat bicajozik Aus-al, annak van egy kis tapasztalata- vigyorgott Adam Austin-ra.
- Aus?- kérdeztem megilletődve. Még sosem hallottam, hogy bárki is így hívta volna Austin-t.
- Ja- Austin odalépett mellém.- Tudod, új beceneveken dolgozunk- magyarázta.- Ez milyen?
- Jó- nevettem. Körül néztem; Justin-t kerestem. De helyette megakadt a tekintetem Avril-en.
Felsikítottam. Mindenki rám nézett, de nem érdekelt. Odarohantam Avril-hez és ráugrottam.
Na, ennek az lett a végeredménye, hogy mind a ketten a földön kötöttünk ki. Mikor Avril észrevett, sikongatva a nyakamba ugrott.
- Úristen, Elli!
- Avriil!- szorosan megöleltem.- Mit csináltál az elmúlt napokban? Majdnem megőrültem nélküled!
- Jaj, Elli!- Avril eltolt magától. Körül nézett, majd mikor látta, hogy mindenki minket néz, közelebb hajolt és a fülembe suttogott.- Majd suli után elmesélem..
- Oksi- kuncogtam. Igazából nagyon vicces volt, hogy mindenki minket bámult.De nem rosszallóan, hanem inkább egy olyan mosollyal, hogy; "Fiatal, buta csajok..".
- Gyere, menjünk oda a fiúkhoz- suttogta nevetve Avril, miközben felhúzott a földről.
Miközben odasétáltunk a többiekhez, Harry és Justin is megérkezett.
- Te sikítoztál?- kérdezte mosolyogva Justin, miközben átölelt.
- Ilyen hangosak voltunk?- kérdeztem nevetve.
- Az utca végéről hallottam- belepuszilt a hajamba.
- Hihi- kuncogtam.- Hallod Justin, sosem fogod kitalálni, hogy hogyan jöttem ma suliba!
- Na látod, ez az, amit nem is akarok kitalálni!- felelte tök nyugalomban Justin, mire Adam felröhögött.
- Ó, az kár..- összehúztam a szemem.Már tudtam, hogy mit kell mondanom.- Akkor ezek szerint az sem érdekel, hogy Ben-nel találkoztam, és..
Ahogy gondoltam, Justin meg sem várta, hogy befejezzem a mondatot.- Kivel??
- Ben-nel.
- Hogyhogy?- Justin szeme összeszűkült. Arra várt, hogy elkezdjek mesélni.
-Hát úgy, hogy...- elmeséltem az egész iskolába menésemet.-.. és mikor ideértünk, megláttam Avril-t, ráugrottam, sikítottunk, és megjöttél te!- fejeztem be vigyorogva, kipirult arccal.
Úgy tűnt, nagy hatással volt mindenkire, aki körülöttem állt a mesém. Kivéve persze Zsoltit, Adam-et és Austin-t.
- Ööö..- Justin megvakarta a tarkóját.- Azt hittem autóval jöttetek...
- Nem- önelégülten összefontam magam előtt a karomat.
- Pedig azt hittem, hogy az én ideérkezésem lesz sokkal jobb, de szerintem tévedtem- mosolygott Justin.
Elkerekedett szemmel néztem rá.- Mért, te hogy jöttél?
- Gyalog- mondta Justin komolyan. Adam-ék elkezdtek röhögni, én pedig felvontam az egyik szemöldököm.
- Hű, nem gondoltam volna- nevettem.
- Úú, Elli!- Avril a kabátom ujját rángatta.
- Mondd!- fordultam felé mosolyogva.
- Tudod, megdumcsiztuk, hogy majd hozod azt a könyvet..- kezdte, de én már tudtam, hogy mit akar.
- Igen, és ne aggódj, holnapra elhozom!- nyugtattam meg.
- Hú, köszi- sóhajtott felszabadultan.
- Milyen könyvet?- kérdezte Adam.
- Áh, semmiség- legyintettem.
- Te könyvet olvasol, amiről én nem is tudok?- Zsolti tettetett sértődöttséggel nézett rám.
- Igen, tudod, általában nem szoktam bejelenteni neked, ha elkezdek olvasni egy könyvet- pislogtam.
Justin a vállamat böködte,úgyhogy felé fordultam.
- Komolyan, milyen könyvről van szó?- kérdezte a szemembe nézve.
- Hát, ha ennyire érdekel mindenkit..- kezdtem jó hangosan.-.. akkor elmondom, hogy az Alkonyatot adom Avril-nek kölcsön.
Amint ezt kimondtam, a fiúk két másodpercig pislogás nélkül meredtek rám, majd őrült röhögésben törtek ki. Adam és Zsolti egymásra támaszkodtak, úgy próbálták tartani az egyensúlyukat, Austin a földön fetrengett az oldalát szorongatva, Justin pedig nekem háttal a térdére támaszkodva röhögött. Kérdőn összenéztünk Avril-el, mert tényleg nem tudtuk, hogy min röhögnek.
- Most meg mi a bajotok?- kérdezte furán, túlharsogva a röhögésüket.
- A...hahaha...az...- Zsolti megpróbált kinyögni valamit.- Alk...hahaha....onyatot... olvasod?....hahahaha!
- Igen- néztem rá.- Miért?
- Elli- Justin felém fordult és a nevetéstől könnyes szemekkel, majd megfogta a kezem.- Tudod, mi egy kicsit röhejesnek tartjuk a képzeletbeli vámpírt meg társait...
- Edwardot??- leesett az állam. Hogy lehet Edwardot röhejesnek tartani??? :O Szerintem ő a legcukibb vámpír a csapatban:
- Justin, úgy tűnik lesz mit csinálnunk a hétvégén!- néztem rá fenyegetőzőn.
- De azt mondtad, hogy nem nézünk nyálas filmeket!- Justin arca megkeményedett. Hű, nem gondoltam, hogy ilyen hatással van rá egy film...
- De azt nem, hogy aza végleges elképzelésem- vigyorogtam.
Justin sóhajtott egy nagyot, majd a még mindig röhögő társaságra nézve átkarolta a vállam.
- De akkor legalább mondd el, hogy mikre készüljek fel lelkileg.
- Á-á!- megráztam a fejem.- Az titok!
- Miért kínzol?- Justin egyik kezével a fejét fogta.
Felnevettem. Aztán megszólalt az iskolacsengő.
Szünetben Justin és Adam elmentek a büfébe, Zsolti pedig Austinnal ment azt nézni, hogy Justin-ék mit vesznek a büfében. Szóval elvoltak... :D Addig én Avril-lel beszélgettem az udvaron.
- Akkor holnap hozzad a könyvet, okés?- Avril teljesen fel volt csigázva. Alig győztem nyugtatgatni.
- Igen, Avril, hozom- mosolyogtam.
- Hú, jó- Avril megkönnyebbülten felsóhajtott.- Már azon aggódtam, hogy nem hozod el...
- Avril, Avril- ingattam a fejem.- Nem bízol bennem?!
- Dehogyisnem- vágta rá Avril, mire elnevettem magam. Avril mosolyogva megvonta a vállát, majd sóhajtott egy nagyot.
- Mi az?- kérdeztem.
- Csak azon gondolkozom, hogy akkor most te és Justin...- kezdte, de rögtön tudtam, hogy mit akar mondani.
- Igen- fejeztem be mosolyogva.
- Tényleg?- Avril eltátotta a száját.- Na és, mióta?
- Jövő héten lesz egy hónapja...
- Aztaaa!- Avril elkezdett ugrálni mellettem.
- Héé, Avril, minden oké?- kérdeztem nevetve.
- Igen, csak...- abbahagyta az ugrálást és a szemembe nézett.- Azért hiányoztam annyit a suliból, mert..
Érdeklődve figyeltem, mit mond.
- ... mert apuék el akarnak költözni..
- Mi???- leesett az állam. Hogy Avril? Elköltözik??? Nem, ez nekem túl magas...
- De nyugi, megfűztem apuékat!- halványan elmosolyodott.
- Mivel?
- Nekik muszály elköltözniük, de én viszont lakhatok a nagymamámnál.
- Avril..- nem tudtam mást mondani. Bár még csak másfél hónapja ismerem Avril-t, de pontosan tudom, hogy már most Ő a legjobb barátnőm.. Ahogy végig néztem rajta, tudtam, hogy neki most hatalmas szüksége van rám.. Odaléptem hozzá és szorosan megöleltem.- Ha bármiben kell segítség, csak szólj, és segítek!- suttogtam a csodálatosan szőke hajába.
- Rendben- sóhajtott Avril. Mikor elengedtük egymást, újra végig mértem Avril-t.
Aztán becsengettek.
Mikor kiléptünk az utolsó óráról, Avril-lel, magvártuk a többieket is.
- Elli! Szólj már a bátyádra, mert egy hülye gumicukor kígyóval kerget!!!- Austin rohant felém ordibálva. Mikor hozzánk ért, mögém bújt és onnan kiabált.
- Zsolti, nyugodj már le!- mosolyogva szóltam Zsoltira, aki tényleg egy gumicukor kígyót lobogtatott Austin orra előtt.
- De nemár!- Zsolti röhögve beletömte a szájába a gumicukrot.
Nevetve megráztam a fejem. Nevetést hallottam a suliajtó felől; gondoltam, Justin és Adam jön. Mikor azonban odafordultam Ben lépkedett felénk egy fiúval. Nyeltem egyet és visszafordultam a többiekhez, majd a cipőm orrát kezdtem el tanulmányozni.
- Mi az, Elli?- Ben szólított meg a hátam mögött. Megpróbáltam úgy tenni, mint ha nem hallanám.- Nincs itt a nagy Justin hogy megvédjen?
- Justin nincs itt, de mi itt vagyunk!- szólt Zsolti. Megkönnyebbülten rápillantottam.
- Mi?!- kérdezte gúnyosan Ben.- Ki az a MI?
- Hát, tudod, ha kinéznél a fejedből egy kicsit, észrevennéd, hogy én is itt vagyok- szólt vissza gúnyosan Austin.
Hálás voltam Austinnak, mert nem tudhattam, hogy mit fog csinálni, de szerencsére nagyon aranyos fiú.
- Jaj, bocsi, azt hittem a szőke lányhoz vagy, mint tartozék- vigyorgott Ben.
- Avril- szólt oda Avril.- Így hívnak, ha nem tudnád..
- Nem akartam tudni- motyogta Ben az orra alatt, majd felém fordult.- De amúgy csak azért jöttem, hogy befejezzük azt, amit nem tudtunk.
- Nem tudom, miről beszélsz- direkt kerültem a pillantását.
- Pedig szerintem pontosan tudod- vigyorgott Ben, majd mellém lépett.
Zsolti már indult volna felénk, hogy, tudomisén, ellökje tőlem Ben-t, de Ben intett neki egyet
- Nyugi, csak akarok neki valamit mondani.
Zsolti idegesen bólintott, majd megállt tőlünk kb. két lépésre, ha netán valamilyen baj történne. Ben egészen közel hajolt hozzám, szinte összeért az orrunk. A szívem hevesebben vert, nagyon féltem. A térdem elkezdett remegni, a torkom pedig összeszorult.
- Sajnálom- suttogta Ben nagyon lassan a fülembe, amitől kirázott a hideg. Bár már elmondta, amit akart, mégsem távolodott el tőlem. A feje lassan elfordult, a szájával közeledett felém, csücsörítve.
- Kösz, elmondtad, amit akartál, húzz el innen!- elhajoltam előle és arrébb léptem egyet.
A szemem sarkából megláttam Justin-t és Adam-et. Megkönnyebbülten fellélegeztem és elfordultam Ben-től. Mikor Justin észrevette, hogy Ben is ott áll közöttünk, na meg, hogy Zsolti fölöttébb idegesen méregeti, csak összenézett Adam-el és hozzánk rohantak.
- Takarodj innen!- Justin Ben elé állt.
Ben felemelte a kezét.- Nyugi, csak beszélgettünk!
- Pontlesz*rom!- vágta rá dühösen Justin.- Csak húzz el innen, oké?!
- Oké- Ben nyugodtan elhátrált. De még, mielőtt elment volna, még visszanézett rám. - Viszlát, Elli!
Mikor Ben elfordult és elsétált, Justin felém lépett és magához húzott.
- Minden oké?
- Igen- nyeltem egyet.- Csak bocsánatot kért...
- Aha. Akkor ezek szerint csak nekem káprázik a szemem, hogy meg akart csókolni- rázta a fejét hitetlenül Justin.
Nem válaszoltam, csak megöleltem. A mellkasába temettem az arcomat.
- Bántott?- suttogta Justin.
- Figyelj!- felnéztem rá.- Nem is tudott volna bántani; Zsolti is és Austin is minden mozdulatát figyelte.
- Ez a szerencséje- mosolygott gúnyosan Justin. Pislogtam egyet, ami szimplán azt jelentette, hogy nem értem mit mond. Justin vette az adást, csak elröhögte magát és belepuszilt a hajamba.
- Akkor- köhintett Adam.- Szerintem menjünk.
- Nem rossz ötlet- vigyorgott Austin. Avril nem sokat értett az egészből, csak tátott szájjal bámult minket. Mellé léptem és karon fogtam.
- Figyelj, nem lényeg ez az egész. Annyit kell tudnod, hogy Ben egy barom, kerüld el.
- Értem- bólintott Avril kábultan.- De mit akart tőled, és mi van?????
- Figyu- Austin mellénk lépett.- Ben csak belezúgott Ellibe, aki viszont ezt nem viszonozza. Na, ez így okés, már csak az a baj, hogy gyengeelméjű cimboránk ezt képtelen felfogni, és mély elhatározása, hogy valahogy megszerzi magának Ellit, csakhogy ezt Justin és Zsolti nem fogja annyiban hagyni. Így, mivel Zsoltinak, Jus-nak és Ellinek is jó haverjai vagyunk, persze mi is segítünk nekik. Ez van- vont vállat a végén Austin.
Leesett az állam.- Te honnan tudtad? Nem is voltál ott, amikor először..- de be sem fejezhettem, mert Austin közbevágott.
- Asszed a fiúk nem szoktak pletyizni?
Elnevettem magam. Justin hátulról átölelt és megpuszilta a nyakamat. Avril mosolyogva figyelt minket, majd megszólalt.
- Amúgy, ha kell, szóljatok... Mármint, én se fogom annyiban hagyni, hogy az a barom szétválasszon titeket.
- Aaaaaaaj- kibontakoztam Justin öleléséből és megöleltem Avril-t.- Srácok, nem is tudom, mi lenne velem nélkületek!- végignéztem a társaságon, vagyis a barátaimon, és rájöttem, hogy nekem Ők a második családom.
- Valószínűleg libapecsenye- jelentette ki Zsolti. A beszólását hatalmas röhögés kísérte.
- Kösz- nevettem. Mindenki mosolyogva figyelt. Tudtam, hogy mit kell tennem..- CSOPORTOS ÖLELÉS!!!- elordítottam magam, mire mindenki elindult felém. Hatalmas katokat növesztettem és körbeöleltem a barátaimat.
Végignéztem rajtuk:
Avril
Austin
Zsolti
Adam
Justin
És, hát én nem vagyok fontos, de: Én
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése