Justin és Én

Másnap reggel anyáék tettek ki a suli előtt. De persze Zsolti ma sem hagyhatta ki azt, hogy egy frappáns viccel elrontsa a kedvemet.
- Vigyázz, Elli, mert láttam egy fiút, aki egy csúnya lányt smárolt éppen a folyosón, úgyhogy vigyázz magadra!- röhögött Zsolti.
- Ha-ha, rohadt vicces vagy- mondtam, miközben kikászálódtunk a kocsiból.
- Nem véletlenül mondtam- biccentett Zsolti az udvaron csókolózó fiúra és egy elég ronda lányra. Hú, bevallom, elkezdtem félni.
Mikor beléptem a suliba, Zsolti rögtön odacsapódott egy fiú csoporthoz. Még soha sem láttam őket a suliban. Aztán egyszer csak Zsolti vissza lépett hozzám.
- Elli, gyere, bemutatlak a haverjaimnak-mondta, majd megragadta a kezemet és odavonszolt a fiúkhoz.
- Ő itt a húgom, Elli- mutatott be Zsolti.- Na, akkor láttátok, mehetsz is!- mondta, majd arrébb taszított.
- Várj- kiáltott utánam egy fiú, miközben mentem volna el.
- Igen- kérdeztem feszengve. Már kezdett elegem lenni: most menjek oda, most menjek el, aztán újra menjek oda... Ez eléggé fárasztó!
- Látom, még új vagy!- vigyorgott. Fáradtan néztem Zsoltira, amolyan; "Tényleg ilyen hülyék a barátaid?!" nézéssel.
- Igen, jól látod- vigyorogtam gunyorosan.
- Ez mekkora!- röhögött egy másik srác.
- Elmehetek?- kérdeztem Zsoltitól lassan.
- Nem tom, attól függ, hogy akarnak-e még valamit a boy-ok- vont vállat Zsolti.
- Akartok még valamit, mert elmennék!- néztem a fiúkra.
- Ja- mondta az egyik.- Én Ben vagyok- kezett nyújtott. Furcsán megráztam.
- Elli- mondtam furán.
- Ők itt- mutatott a többiekre.- Joe, David, Chris, Bruno és Billy.
- Sziasztok- intettem bénán.
- Csá- köszöntek kórusban.
- Na, akkor én megyek is- hátat fordítottam nekik és elindultam az osztálytermünk felé. Fúú, nem tudom,hogy Zsolti mit bír ezekben a fafejekben... Mikor beléptem az osztályba, mindenki mosolyogva köszöntött.
- Sziasztok-köszöntem vissza mosolyogva.
Levágtam a cuccaimat a helyemre; Avril még nincs itt. Aztán valaki belebökött az oldalamba.
- Íííííííííííí- felvisítottam.
- Ennyire csikis vagy?- röhögött...... Adam.
- Adam, te barom- förmedtem rá.
- Nem is- Adam annyira nevetett, hogy a földön fetrengett, miközben az oldalát szorongatta.
- Nem vagy normális- mosolyogtam.
- De, de az vagyok- Adam alig bírta abbahagyni a nevetést. Aztán végül egy nagyot sóhajtott.- Húú, ez jó volt.
- Nagyon- forgattam a szemeimet.
- Ugyan már- vigyorgott Adam.- azért nem is volt olyan rossz!
- De, mert ez nem csikis volt, hanem fájdalmas!- förmedtem rá.- Beleböktél a bordáimba!
- Hát, hogy ezt legközelebb elkerüljük, kéne felszedned egy kis zsírt!- böködte Adam az oldalamat.
- Le lehet szállni rólam!- nevetve ráztam le magamról Adam karját.
Aztán a Niall hasonmás csapódott mellém.
- Elli, volt házi matekból?- kérdezte a füzetét szorongatva.
- Igen- néztem furán.- Mindig van.
- Ó- vont vállat.- Akkor megkaphatom?
- Persze- előkotortam a matek füzetemet a táskámból és a kezébe nyomtam.- Tess.
- Köszi Elli- mondta gyorsan, majd villám sebességgel elkezdte másolni a leckét.
- Nincs mit- elakadtam. Hogy is hívják?- Öööö....
- Austin- segített ki mosolyogva.
- Igen, az- pironkodtam.
Miután Austin lemásolta a matekot, felültem a padunk tetejére.
- Hé, Elli!- kiáltott oda egy fiú. Mintha már láttam volna. Gyorsan eltöprengtem. Ja igen, ő is ott volt azok között a fiúk között, akik Adam csapatában voltak tegnap.
- Szia- a nevét viszont nem tudtam...
- Harry- mondta mosolyogva. Valószínűleg észrevette, hogy nem tudom, hogy hívják.
- Igen- vigyorogtam elpirulva.
- Csak azt akartam mondani, hogy Justin a folyosón vár- mondta kuncogva.
- Justin?- mintha nem hallottam volna jól. Sietve lehuppantam a pad tetejéről, majd kirohantam a folyosóra. Justin éppen egy fiú oldalán beszélgetett egy csapat lánnyal. Mikor meglátott elindult felém.
- Szia- mondta, miközben elém lépett.
- Szia- elpirultam. Különös, hogy Justin milyen furcsa helyzetekben tud zavarba hozni.
Mosolyogva felvonta a szemöldökét és tekintetét az enyémbe fúrta.- Miért visítottál úgy az előbb?
- Adam...- nevettem.
- Valaki a nevemen szólított?!- Adam feje bukkant ki az osztályteremből.
- Nem!- ordított vissza Justin. Adam röhögva visszahúzódott a terembe.- Ökör!- forgatta a szemeit röhögve Justin.
Az a vacak csengő zavarta meg azt a meghitt pillanatot, melynek töredékéig egymás szemébe néztünk. Mikor a csengő megszólalt, Justin karon fogott.
- Gyere, el fogunk késni.- mondta, és behúzott a terembe.

Avril nem ért be első órára, és a nap többi részében sem láttam. Talán megbetegedett, gondoltam. Justin-nal léptem ki a suliból.
- Miért vágsz ilyen komor képet?- tudakolta, miközben megfogta a kezemet.- Hiszen boldognak kéne lenned; velem mehetsz haza!
- Nem vagy vicces!- szóltam rá szemrehányóan.
- De igen.
- Akkor elég érdekes humorod van!- vágtam vissza, majd egy nagyot sóhajtottam.- Elmondtam anyának, hogy mi... ketten...
- Járunk- fejezte be Justin mosolyogva.
- Igen- felsóhajtottam. Olyan nehéz volt kimondani ezt a szót: járunk...
- És szeretne megismerni téged...- alig bírtam kimondani ezt a mondatot. Pár évvel ezelőtt, mikor arra gondoltam, hogy az apukám és a leendő pasim egy szobában van, összerándult a gyomrom. Most pedig, bekövetkezik.- Csak légy normális, jó?
- Nem, hallod bemegyek és szétverek mindent- röhögött Justin. Mérgesen ránéztem, mire lehajtotta a fejét, úgy mondta.- Vagyis, olyan leszek, mint egy kisangyal!
- Helyes- bólintottam most már mosolyogva.
Justin nevetve átkarolt és belepuszilt a hajamba. Aztán az utcán szembe jött velünk... Zsolti és a haverjai.
- Jaj, már megint ezek a fafejek- fújtattam. Justin lehajtotta a fejét, és rázkódó vállal adta tudtomra, hogy jól szórakozik.
Ben már messziről integetett.
- Hé, Elli!- Ben és csatlósai egyre közelebb jöttek. Zsolti gúnyosan vigyorgott mellettük.
- Hé, Ben- motyogtam fáradtan. Justin halkan kuncogott mellettem. Mikor Zsoltiék elénk értek, kérdőn felvonták szemöldüküket.
- Na, mi van, Elli, bepasiztál?- röhögött Zsolti.- Nem tudom, mit fog ehhez apa szólni!
- Csak hogy tudd- összehúztam a szememet.- Justin ma nálunk vacsizik.
- Justin?- Ben döbbent feje láttán, az ebédem szerette volna újra megmutatni magát.
- Örvendek- nyújtott kezet pofátlanul mosolyogva Justin.
Bennek az arcára fagyott a mosoly. Gúnyosan néztem, ahogy szerencsétlenkedik.
- Ööö... jó- nyögte Ben.- Sziasztok.
- Szia, Ben- kicsit élesebben mondtam, mint kellett volna. De hát, ne stíröljön a .....ööö... Justin előtt.
Miután elhúztak, Zsolti hozzánk csapódott.
- Nem értem, hogy bírhatod őket?- kérdeztem Justin előtt elhajolva, hogy Zsolti szemébe tudjak nézni.
- Nemtom- vont vállat Zsolti.
Justin hitetlenkedve elröhögte magát.- Nem láttad, hogy az a Ben, vagy ki az isten, hogy nézte Elli-t?
- Nem vettem észre- vont vállat Zsolti.
- Mondták már, hogy mennyire vak vagy?- nevetve megráztam a fejem.
- Mér, hogy nézett?- kérdezte Zsolti felháborodva.
- Hát, úgy, ahogy egy idióta tud nézni- nevettem, de Justin tudta rá a választ.
- Perverzül.
Zsolti elszörnyedt.- Óh, akkor azért kérdezgeti mindig, hogy mi van veled!
Megráztam a fejem, és közelebb húzódtam Justin-hoz. Justin egyik kezével átkarolta a vállam, és nyomott egy puszit a fejem tetejére.
- Zsolti, nem bírom a haverjaidat- jelentettem ki.
- Én se- mondta Justin komoran. Felnéztem rá, és elnevettem magam.- Most meg min nevetsz?- kérdezte mosolyogva.
- Hát, ha látnád ezt a fejed, te is nevetnél!- nem bírtam abbahagyni a nevetést.
Kb. 2 percig ballagtunk csönben, amikor Zsolti megtörte a csendet.
- Hogyhogy most akarod bemutatni anyáéknak Justin-t?
Megtorpantam.- Hogy érted?
- Hátt, -kezdte Zsolti.- normális csaj várna, amíg le nem buknak a titkos szerelmükkel.
Döbbenten néztem rá.- Akkor, ezek szerint nem vagyok normális csaj- megvontam a vállam.
Justin elém lépett, és megfogta a kezem.
- De, szerintem az vagy.
- Óóóó- megöleltem Justin-t.- De aranyos vagy! Bár, mondjuk igaza van Zsoltinak, nem vagyok normális.
- Nah, végre egyet értünk- röhögött Zsolti, és elindult. Justin mellém lépett, és egymás kezét fogva elindultunk Zsolti után.
Egész úton azon gondolkoztam, hogy mit fognak anyáék szólni Justin-hoz. Mikor a ház elé értünk, vettem egy mély levegőt, és Justin felé fordultam.
- Légy jó, oké?
- Okés- vigyorgott ravaszul Justin.- Anyudék tudják, hogy ma megy hozzájuk egy idióta?
- Igen- válaszoltam, aztán a szám elé tettem a kezem és elkezdtem röhögni.- Bocsi, nem úgy értettem!
Justin nevetve megvonta a vállát.- Semmi.

Reszkető kézzel lenyomtam a bejárati kilincset. Mikor beléptünk az előszobába, lekaptam a cipőmet, és intettem Justin-nak, hogy maradjon ott, ahol van.
- Megjöttünk!- beléptem a konyhába. Anya és apa mosolyogva néztek rám.
- És, hol az a szerencsétlen?- nyújtogatta a nyakát apa. Gonosz pillantással néztem rá.
- Itt- az előszoba felé mutattam. De nem Justin lépett elő, hanem Zsolti.
- Örvendek- integetett röhögve.
- Hülye- a vállára csaptam.- Justin!- kikiabáltam az előszobába.
- Megyek már- szólt vissza, miközben egy ragyogó mosoly kíséretében mellém lépett.
- Ahha- mondta apa.- Sokat hallottunk már rólad.
- Igen?!- Justin rám sandított. Én csak vigyorogva megvontam a vállam.- Egyébként, nagyon örvendek!- Justin mosolyogva kezet nyújtott apáéknak.
- Isten hozott, drágám- anya mosolyogva megrázta a feléje nyújtott kezet.
- Köszönöm- bólintott Justin, majd a kezét apu felé nyújtotta. Na, most fagyott meg az ereimben a vér. De semmi okom nem volt pánikra;
- Szervusz, Justin- apa vigyorogva megrázta Justin kezét. Fellélegeztem. Aztán újra összerezzentem, mikor anya összecsapta a kezét.
- Akkor, asztalhoz!
Justin kihúzta nekem a széket.
- Köszi- mosolyogtam.
Justin is mosolyogva foglalt helyet mellettem.
- Nah, akkor, mesélj magadról- anya mosolyogva lerakta a csirkecombokat az asztal közepére.
- Szóval, hol is kezdjem?- Justin vigyorogva körbepillantott.- Hátt, nem tudok, mit mondani.
- Ugyan, azért valamit csak szeretnél elmondani magadról!- apu mosolygott. Huh, az jó jel.
- Mondjuk...ööö...- Justin tényleg nem tudott semmit mondani.
- Milyen tanuló vagy, kikkel barátkozol...- segítettem neki úgy, hogy csak ő hallja.
- Óh, okés- bólintott Justin.- Hát, igazából a haverjaim jófejek, többnyire a suliból vannak barátaim.
- Óh- apa kiszedett egy csirkecombot a tálból.- És, ha már így szóba került a suli; szereted?
- Nem nagyon- nevett Justin, miközben köretet mert a csirkeszárnyához.- De egyvalami miatt mindig várom, hogy holnap iskolába mehessek.
- Mégpedig?- kíváncsiskodott anya.
- Mert tudom, hogy ott van Elli- rám nézett, egyenesen a szemembe, én pedig.... Asszem elszédültem...
- Komolyan?- kérdeztem elpirulva. A szemem sarkából láttam, hogy anya és apa egy hitetlenkedő mosollyal összenéznek, de nem érdekelt.
- Igen- Justin láthatólag élvezte, hogy zavarba hozhat. Az én fejem pedig már a vörös 100 árnyalatában játszott.
- Óóóó- odahajoltam hozzá, és szorosan megöleltem. Ebben a pillanatban nem érdekelt, hogy anyámék mit gondolnak rólam vagy róla, mert nagyon aranyos volt ez a beszólása, és nem hagyhattam ki, hogy ne öleljem meg. Aztán, mikor befejeztem az ölelgetését, nyomtam egy puszit az arcára és visszaültem a helyemre, mintha mi sem történt volna.
- Jaj, ez olyan aranyos!- mosolygott anya.- Emlékszel, amikor mi is gyerekek voltunk?
- Igen- apa komoran bámult maga elé. Kezdtem aggódni. De nem nagyon érdekelt, hogy mit gondolt, mert szeretem Justin-t, és ő is szeret, ez a lényeg.

Mikor befejeztük a vacsorát, Justin elköszönt anyáéktól.
- Köszönöm szépen a vendéglátást!- mondta mosolyogva, miközben adott anyáéknak egy-egy puszit.- Finom volt a vacsora!
- Nincs mit, Justin- anya még meg is ölelte.- Máskor is szívesen látunk!
- Köszönöm- vigyorgott Justin. Nagyszerű, most már nem csak engem csavart teljesen az ujja köré, hanem anyámat is! Szuper...
- Szervusz Justin- apa kezet fogott vele.- Örülök, hogy megismertelek!
- Úgyszintén!- mondta Justin mosolyogva, miközben apa szemébe nézett.
- Kikísérem- szóltam vissza anyáéknak, mikor elindultam Justin után az előszobába.
- Rendben- szólt vissza anya.- Szia Justin!
- Viszlát!- kiabált Justin már az ajtóból.
Mikor kiértünk az utcára, megöleltem Justin-t.
- Tetszel nekik, ugye tudod?
- Kinek nem?!- kérdezte Justin röhögve.
Kezeimet összekulcsoltam a tarkóján, úgy álltam vele szembe, Justin pedig a derekamon pihentette kezét.
- Úgy örülök, hogy tetszel nekik!- suttogtam.
- Annak én is- mosolygott Justin.- Bár, mondjuk szerencse, hogy apukád is elfogad, mert nem hiszem, hogy örülnék neki, hogy ha egy baseballütővel nekem támadna.
- Annak én se- nevettem.- Ráérsz hétvégén?
- Asszem beteg leszek- Justin a távolba nézett, mintha gondolkozna.- De miért?
- Hát, csak gondoltam, nézhetnénk egy filmet- vonogattam a vállam.- De, ha beteg leszel, el kell halasztanunk. Sajnos- sóhajtottam, és azt figyeltem, milyen arcot fog vágni.
- Filmet?- kérdőn nézett rám.- Milyen filmet?
- Hát, gondoltam nézhetnénk egy vicces akciófilmet, mint például a Halálos fegyver- gondolkoztam, mind végig azt figyelve, hogy mire csillan fel a szeme.- De azon is gondolkoztam, hogy esetleg valami romantikus vígjátékot nézhetnénk, vagy horrort, verekedős, 16 karikás filmeket...
- Akciófilm?- mosolyogva nézett rám.- Horror? 16 karikás?
- Jaja- kacsintottam.- De, ha nem tetszenek, nézhetünk esetleg valami romantikus, csöpögős vígjátékot...
- Nem, jók lesznek azok is, csak- Justin még mindig mosolygott, és állandóan engem nézett.- nem gondoltam, hogy van még olyan lány, akit egyáltalán érdekelnek a bunyós filmek.
- Hát, akkor most már gondolhatod, hogy van- vigyorogtam.- És, akkor ráérsz hétvégén?
- Át kell gondolnom- töprengett, kb. fél másodpercig.- Ja, asszem ráérek.
- Gondoltam. De nekem mennem kell. Szia- mondtam, majd odahajoltam hozzá, hogy adjak egy puszit az arcára, amikor elhúzódott. Kérdőn néztem rá.
- Mi bajod?
- Semmi- mosolygott.- Csak, tudod, én így gondoltam...
Egészen közel húzott magához, egyik keze feljebb csúszott a hátamon. Felvonta az egyik szemöldökét, mire egyik kezemmel beletúrtam a hajába és hosszasan megcsókoltam. Nem habozott, visszacsókolt. Kb. két percig csak smároltunk, amikor Zsolti hülye feje jelent meg az ablakban.
- Mennem kell- mondtam halkan.
- Akkor holnap- mondta Justin, majd adott egy puszit a homlokomra.
- Holnap- mondtam, mielőtt elindult volna a járdán.
Justin után néztem, egészen addig, amíg el nem nyelte a sötétség...