12. rész

Reggel szörnyen erős fejfájásra ébredtem. Nyöszörögve kinyitottam a szemem. Épp Adam-et öleltem. Oké.... Lassan felültem. Három dologra jöttem rá; 1. a földön aludtam, Adam-et ölelve 2. Harry-éknél voltunk 3. Avril, Zsolti, Austin, Justin, Edward és John is itt volt.
Lassan körbenéztem; Zsolti a pulton aludt úgy, hogy két oldalon lelógtak a végtagjai. Austin fejjel lefelé aludt a kanapén. Avril a kanapén ülve, egy plüsst ölelve aludt. Adam mellettem aludt, félmeztelenül. Jó kérdés,hogy hova lett a pólója... Mindegy. Edward és John egymás mellett aludtak, tök nyugalomban. De a hajuk viszont szét volt nyomva. Hm, nem tudom, hogy mit fognak majd ehhez szólni, ha felkelnek. Harry a földön terült el, tejszínhabbal borítva.
Szédelegve felálltam és a mosdó felé vettem az irányt. Mikor beléptem, Justin találtam a földön. Éppen egy törülközőt ölelgetett.
Mikor meghallotta, hogy bejöttem, lassan felnyitotta a szemeit.
- Jó reggelt!- köszöntött rekedten.
- Jót!- mosolyogtam rá. Leguggoltam hozzá és felhúztam a földről.
- Mi az?- kérdezte mosolyogva.- Kicsit meggyötörtnek tűnsz.
- Az is vagyok- sóhajtottam.- Iszonyatosan fáj a fejem...
Justin mosolyogva megpuszilta a homlokomat. Én pedig a fejemet rázva folytattam.
- ...pedig nem is ittam semmilyen alkoholt!
- Azt nem is!- mondta Justin, miközben megfogta a kezem és visszasétáltünk a nappaliba.- Csak tök sokáig táncoltunk és nagyon nagy volt a pára meg a füst.
- Füst???- értetlenkedtem.
- Jah- röhögött Justin.- Harry elfelejtett szólni, hogy nem szabad benn cigizni.
- Ne máár- akadtam ki.- Én füstben aludtam?
- Nagyon úgy tűnik- bólintott Justin.
Ebben a pillantaban beléptünk a szobába, ahol a buli zajlott. A többiek kezdtek ébredezni.
- Mi a...- Harry a teljes tejszínhab borítással fel ült.- Mi ez rajtam???
- Jó reggelt!- kuncogtam, majd felültem az egyik bárszékre. Zsolti lassan az egyik kézfejével megdörzsölte a szemét, majd megpróbált megfordulni, valószínűleg a hátára, csakhogy, mivel a pulton szunyókált, leesett.
- Miért vagyok a földön?- kérdezte, mikor lezuhant.
- Leestél- ismertettem mosolyogva a helyzetet.
Zsolti nehézkesen felkelt a földről, majd levágódott a mellettem lévő székre.
- Huh, ez volt ám a parti!- felkönyökölt a pultra és megdörzsölte az arcát.
- Zsolti, alig ittál valamit- felnevettem, amitől Avril is felébredt.
- Ez miii???- undorodva elhajította magától a plüss állatot.- Miért aludtam egy plüssel?
- Sok mindent nem tudunk- röhögött Justin, majd hátulról megölelt. A vállára hajtottam a fejem, majd kisebb ordításra lettem figyelmes.
- Wááááááááááááááááááááááááááááá!!!!!!!!- ordítottak.....Edward-ék.
- Mi az?- kérdeztem riadtan. Aztán, előjöttek a fiúk.
- Szét ment a hajam!- nyafogott John.
- Úgy nézek ki, mint egy idióta!- rinyált Edward.
Mindenki felröhögött. Leszálltam a székről, majd kicsit benyálaztam a kezemet.
- Jesszus, mit akarsz?- hátrált nevetve John.
- Nyugi- legyintettem, de a fiúk továbbra is tartották a 2 méter távolságot.- Jól akartok kinézni, vagy nem?- folyamodtam a végső megoldáshoz.
- Jól!- húzták ki magukat.
- Akkor, engedjétek, hogy megcsináljam a hajatokat!- parancsoltam rájuk. Engedelmesen bólintottak. Odaléptem hozzájuk és elkezdtem "művészkedni". Mikor kész lettem, elégedetten csodáltam a végeredményt.
- Húú, kösz, Elli!- Edward annyira megörült nekem, hogy a nyakamba borult.
- Nincs mit!- nevetve visszaöleltem.
- Srácok, mi van itt?- kérdezte álmosan a hátunk mögött Adam.
Megperdültem a tengelyem körül és megláttam a félmeztelen Adam-et, aki fáradtan mosolygott ránk. Igazán szívdöglesztő látvány volt... Vagyis, dehogy! Csak úgy nézett ki, mintha egy férfi reklámból lépett volna ki. De, miket mondok???! Ahh, nem vagyok normális...
- Őrültekháza?- találgattam mosolyogva.
- Köbö- röhögött Adam, majd a hasához kapott.- Hol a pólóm?
- Nem tudom- pislogtam.
- Bakker, valaki segítsen már megkeresni!- röhögött.- Nem akarok így hazamenni!
- Jól van, nah!- elindultam felé.- Gyere, keressük meg azt az átkozott pólót!
- Várj!- állított meg Adam. Értetlenül néztem rá.
- Mi van?
- Nem hiányzik valamid?- kérdezte huncutul.
- Miért hiányozna?- kérdeztem, miközben a fejem kezdett egyre vörösebb lenni.
- Hát, mert mivel mellettem aludtál, valószínű, hogy hiányzik valamid- adta a szerinte logikus választ. Én csak értetlenül pislogtam, majd Adam előhúzta a háta mögül a.... melltartómat!
- Az hogy kerül hozzád?- kérdeztem, miközben odaléptem hozzá és kitéptem a kezéből a melltartómat.
- Észre se vetted?- röhögött Adam.
- Nem, nem vettem észre!- néztem rá elkerekedett szemekkel.- Hogy szedted le rólam???
A többiek egyre hangosabban nevettek. Kezdett elfogyni a türelmem.
- Nem volt olyan nehhézz- vonogatta a vállát.
Fenyegetően megráztam a melltartómat.- Ketté fogom törni a fejeden!
- De komolyan, hogy szedted le?- érdeklődött somolyogva Edward.
- Figyelj!- kezdte Adam. Összefontam a kezemet a mellkasomon. Juj, csak akkor éreztem, hogy mennyire kényelmetlen ez a ruha melltartó nélkül.- Elli háttal volt nekem, én pedig láttam, hogy valami csillog a sötétben. Nem tudtam, hogy mi az, úgyhogy le akartam szedni a hátáról, de közben kiderült, hogy nem az volt, aminek én gondoltam- fejezte be röhögve a történetét.
- Kösz, hogy ezt megosztottad velünk, de vissza kell tennem!- a mosdó felé fordultam, amikor Justin megragadta a csuklómat és visszarántott.
- Majd én- huncutul elmosolyodott.
- Te?- kérdeztem tőle hitetlenül. Na, nem mintha nem szeretném, csak nem hiszem, hogy fel tud tenni egy melltartót.
- Most mér ne?- vigyorgott.- Avril, segítenél?
Avril kuncogva bólintott, majd mellém ugrott.
- Nyugi, nem hagyom, hogy valami ökörséget csináljon- suttogta a fülembe, majd megfordított.
Újra szemben találtam magam Adam-el, aki szinte fetrengett a röhögéstől.
Justin lassan elkezdte kikapcsolni a ruhámat. Összeszorítottam a karomat, hogy megtartsam az elejét. Mindegyik kapcsolásnál elkezdtek füttyögni a többiek, Justin pedig mindig halkan elnevette magát. Lassan becsúsztatta a ruhám alá a pánt nélküli melltartómat, fordítva.
- Ööö, Avril!- Justin elröhögte magát.- Segítenél?
- Ajj, Justin, hogy lehetsz ilyen béna?- kérdezte nevetve Avril. Megigazította, majd hagyta, hogy Justin összekapcsolja.
- Kész!- mondta Justin, majd hátulról megölelt.
- Köki- mosolyogtam, majd kibújtam az öleléséből.- Bocsi, de segítenem kell Adam-nek megkeresni a pólóját.
- Na azért!- Adam feltartotta a kezét, amibe mosolyogva belecsaptam.
Már vagy 10 perce kereste mindenki Adam pólóját, amikor megtaláltam a.... vécé mellé hajítva.
- Ez mit keres itt?- kérdeztem, miközben két ujjamal összecsippentettem a pólót és a többiek felé mentem.
- Hol volt?- kérdezte Edward unottan.
- A klotyó mellett- sóhajtottam.
- Hál' az istennek, hogy megtaláltad!- csapta össze a tenyerét Adam, majd kikapta a kezemből a pólóját, és belebújt.
- Hogy került a budiba?- röhögött Austin. Nem tudom, hogy hogy került mögém, de irtóra megijesztett.
- Azt én honnan tudjam?- röhögött Adam.
- Nem is tudom- vont vállat Justin, majd megfogta a kezemet.- Nah, akkor mehetünk?
- Persze- bólintottam. De előbb visszafordultam Zsoltihoz.- Mit beszéltél meg apával, mikor megyünk haza?
- Azt mondtam neki, hogy legkésőbb délre otthon vagyunk.
- Oki- mondtam, majd kiléptünk az ajtón.
Az utcán kellemes hűvösség volt. Belélegeztem a levegőt, majd Justin félrehúzott az ajtóból, mert Austin és Adam azt játszották, hogy ki bírnak-e férni az ajtón ketten egyszerre. Ennek persze az lett a vége, hogy mind a ketten kiestek. Nevetve megráztam a fejem, majd valaki elkapta a karom.
- Wáááááá!- felsikítottam és megperdültem a tengelyem körül. Egy erős kéz húzott, Ben-é.
- Engedd már el!- ordított rá Justin.
Austin felpattant a földről és Ben-re ugrott. A hátán csüngve kiabált.- Te hatalmas barom!
Ben azonban rá se hederített. Csak tovább húzta a karom. Justin azonban nem engedett: kitartóan szorította a kezemet.
- Ketté fogok szakadni!- sikítottam.
- Adam!- Justin Adam felé fordult.- Most!
Adam hirtelen mögém lépett és megcsikizte az oldalam. Elkezdtem nevetni és minden erőmmel azon voltam, hogy vissza bírjam húzni a kezemet. Ben azonban kitartóan húzott. Aztán Austin belebökött Ben oldalába, amitől Ben elengedett és nagy erővel nekicsapódtam Justin-nak. Mind a ketten a földre zuhantunk. Ben pedig zihálva felállt és lesöpörte magáról Austin-t.
- Miért olyan nehéz megérteni, hogy téged akarlak?!- ordított vörös fejjel Ben.
- Mert ő nem akar téged!- ordított vissza Justin.
- Honnan tudod?- kérdezte Ben dühösen.
- Mert nem akarlak, érted?- kérdeztem a sírás szélén. Úgy éreztem, hogy leszakadnak a kezeim. Iszonyatosan fájtak.
- Pedig én inkább az eseted vagyok, mint ez a buzi!- mutatott Justin-ra.
- Szerintem ne feszegessük, hogy ki a buzi, jó?- állt fel Justin.
- Mer?- kérdezte Ben, majd tett egy lépést Justin felé.
- Mer- válaszolta Justin lazán, majd meglökte Ben vállát.
- Hé, óriásfika!- kurjantotta oda Adam.
- Mi van?- fordult felé ingerülten Ben.
- Szerintem most már igazán leszállhatnál róluk!- vigyorgott.
- Ezt ne te mondd meg!- hőbörgött Ben.
- Nézd, egy repülő!- mutatott Austin az égre. Ben el sem fordította a fejét, Austin mégis adott neki egy hatalmas pofont.
- Ezt nem kellett volna!- Ben arca elborult, Austin pedig elsikította magát és elkezdett rohanni.- Gyere most azonnal ide!- Ben utána rohant.
- Gyere- Justin felhúzott a földről, miközben a kezemet fájlaltam.
- Jól vagy?- kérdezte Zsolti, aki eközben a hátunk mögött állt.
- Aham- bólintottam.- Csak nagyon fáj a kezem...
- Sajnálom- ölelt meg Justin. Alig bírtam megemelni a kezeimet, de valahogy mégis megöleltem.
- Austin-nal minden rendben lesz?- kérdeztem, mikor elengedtük egymást.
- Túléli- legyintett Adam, majd átkarolta a vállam.- Hazakísérjelek titeket?
- Szerintem hazatalálunk- röhögött Justin.
- Nem baj, én azért segítek hazatalálni- vihogott Adam, majd elindultunk.
Mind végig azon gondolkoztam, hogy ez meg mi volt???

Szeretném, ha benéznétek ezekbe a blogokba is:
www.mynewlifeinirelandwithedwardandjohn.blogspot.com
www.viraagszirmok.blogspot.com
Ezeket tehetséges barátnőim írták! Ajánlom őket elolvasni! ;)