A pénteki buli

A hét hipp-hopp elszaladt. A ruhámat minden nap láttam, mivel olyan előkelő helyet foglalt el a szekrényemben, hogy mikor öltöztem, állandóan szem előtt volt. Zsolti folyamatosan azzal cukkolt, hogy ha ennyire figyelem a ruhát, akkor, amikor felveszem, pont kicsi lesz majd rám. Ezt nem tartottam olyan jó poénnak, mint ő, mert mikor ezt először mondta, csak megvontam a vállam, viszont mikor már vagy ötödszörre csúszott ki a száján, idegesen elkezdtem fogyókúrázni. Ennek az lett a vége, hogy egyik nap Adam megjegyezte, hogy olyan vagyok, mint egy pálcika ember. Erre én megkérdeztem, hogy hogy érti, mire ő azt válaszolta, hogy úgy érti, hogy nagyon vékony vagyok. De ez még semmi! Mert, mikor  egyik nap, konkrétan szerdán, Justin-t megöleltem, ő egész egyszerűen megjegyezte, hogy ha így folytatom a fogyókúrát, akkor nemsokára elfogok fogyni. Igen, azóta, ha Zsolti azt mondja, hogy kezdjek el fogyózni, egész egyszerűen megcsapom. Ez egyszer fordult elő, amikor nem megcsaptam, hanem megfogtam egy kanalat és egy nutellát, majd beletettem a kanalat a nutellába, és mikor Zsolti nem figyelt, belekentem a hajába, azt kiáltozva, hogy ' Édes a bosszú!'.
Egyik reggel arra ébredtem, hogy már péntek van. Jee!!!  Magamban dúdolgatva öltöztem fel. Öltözködés közben köszöntem a ruhámnak, majd kitáncoltam a konyhába.
- Jó reggelt!- mondtam anyának és apának, akik éppen kávéztak.
- Jó reggelt!- mosolygott anya.- Ma mentek Harry bulijába, ugye?
- Aham- mondtam, miközben felkaptam az uzsonnámat.
- Milyen buliba?- tekergette a nyakát apa.
- Áh, csak az egyik osztálytársam házibulit rendez- megvontam a vállam.
Ám apa, legnagyobb bánatomra, nem elégedett meg ezzel a válasszal.
- Kivel mész?
- Justin, Avril, Adam és Austin is ott lesz- próbáltam mielőbb befejezni ezt a beszélgetést.
- És Zsolti?- kérdezte apa.
- Zsolti?- kérdeztem vissza.- Ő nem jön.
- Akkor te sem mész el- jelentette ki apa. Mi????
- De apa, ne már! Miért nem mehetek, ha Zsolti sem megy?- kérdeztem felháborodva.
- Mert én csak akkor lennék nyugodt, ha Zsolti is megy és vigyáz rád- zárta le a vitát apa, és belekortyolt a kávéjába. Én viszont nem hagytam annyiban.
- De ez nem ér!
- Elli, nem akarok erről vitatkozni!- apa elővette a reggeli újságját és fellapozta.
Segítségkérően anyára pillantottam. Vette az adást, és apához fordult.
- Drágám, Elli már nagylány, tud magára vigyázni!
- Én nem úgy gondolom- makacskodott apa, majd lapozott egyet az újságjában.
- Akkor nyugodt lennél, ha Zsolti is elmenne a buliba?- próbálkozott anya, ügyet sem vetve arra, hogy a fejemet rázom.
Apa letette az újságot és anyára, majd rám nézett.- Igen.
- Remek, akkor Zsolti is megy!- anya boldogan összecsapta a kezét és mosolyogva felém fordult.
- Ne már!- toporzékoltam.- Ez annyira igazságtalan! Zsolti még magára sem tud vigyázni, nemhogy rám!- sértődötten bementem a szobámba, hogy összepakoljam a könyveimet.
Kopogtak az ajtón.
- Jöhet!- kiabáltam ki dühösen.
- Elli, most miért baj, hogy Zsolti is megy?- kérdezte anya.- Örülj neki, hogy egyáltalán elmehetsz, mert apádat nehéz megfűzni.
- Anya,én örülök neki..- kezdtem.- ..de végre elmehettem volna valahova Zsolti nélkül.
- Rá se ránts!- legyintett anya.
- De igen, rárántok!- durcáskodtam.- Justin is ott lesz, meg Avril, meg Adam és Austin is!
- Olyan lesz, mintha ott se lenne Zsolti- mosolygott anya.
- Oké- sóhajtottam. Anya hozzám lépett és megölelt, majd kiment a szobámból. Kicsit nyugodtabban kaptam fel a táskám, és indultam ki a kocsihoz.

Mikor kiszálltunk a sulinál Zsoltival, kedves bátyám elsütötte a reggeli poénját:
- Akkor együtt fogunk bulizni, de kircsi!
- Örülök- préseltem ki magamból.
- Tényleg?
- Cinizmus- vágtam rá. Zsolti megvonta a vállát, én pedig elindultam az osztályom felé.
Mikor beléptem, mindenki a jó öreg 'Végre péntek, jeeeee!!!!' hangulatot képviselte, mert Austin a citromos fantájával gurgulázott, miközben  Adam a Toxic-ra énekelt. Felvont szemöldökkel sétáltam oda hozzájuk.
- Micsináltok?- kérdezte furán.
- Elvagyunk- válaszolta Adam két sor között. Megvontam a vállam és leültem Avril mellé, aki furcsa mód, mikor meglátott, eltette a könyvet és izgatottan felém fordult.
- Péntek vaan!!!
- Tudom- mondtam unottam. Avril összehúzta a szemöldökét.
- Mi az?
- Zsolti is jön- fújtattam.- Mert apa nem hiszi el, hogy tudok magamra vigyázni!
- És?- Avril megvonta a vállát.- Zsolti jó arc, csak még jobban fel fogja dobni a bulit.
- Nem is tudom- rágtam a szám szélét, majd hátradőltem a padomban. Valaki befogta a szemem.- Justin, ne most!- sóhajtottam, majd hátrafordultam Justin-hoz, aki bánatosan pislogott.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Ne is mondd- sóhajtottam. Justin felállt és a padom mellé lépett. Felém nyújtotta a kezét, én pedig megfogtam. Felhúzott magához és megölelt. Nagyot sóhajtva belefúrtam az arcom a mellkasába, és éreztem, hogy fokozatosan kezdek lenyugodni.
Justin eltolt magától, hogy a szemembe nézhessen.
- Várod már a mai bulit?- kérdezte vigyorogva.
- Ja, csak Zsolti is jön- fújtattam.
- És akkor mi van?- Justin valószínűleg meglepődött.
- Semmi, csak az a bajom, hogy apa nem hiszi el, hogy tudok magamra vigyázni... Ezért jön Zsolti is- durcáskodtam.
- Neked nem is kell magadra vigyázni- mosolygott Justin. Értetlenül néztem rá.- Arra itt vagyok én.
Amint ezt kimondta, szorosan megöleltem, majd felnéztem rá.
- Már alig várom, hogy lásd a ruhámat!- suttogtam izgatottan.
- Azt én is- bólintott Justin, majd a szokásos 'iskolában vagyunk' módon megcsókolt. *-* Beleremegett a gyomrom. Aztán becsengettek... Húú, egyszer megbütykölöm azt a csengőt, hogy ne mindig akkor szólaljon meg, amikor Justin-nal vagyok....

Szünetben Harry köré gyűltünk.
- Hányra menjünk?- kérdeztem Harry-t.
- 6-ra- mosolygott.
- Nagyon csinik leszünk!!!- tapsikolt Avril. Harry nevetve bólintott, majd Adam felé fordult, aki állandóan őt szólongatta.
- Mondjad!- bökte meg Adam-et, aki, amíg Harry nem figyelt rá, elfoglalta magát; benyomta a telefonját és netezett.
- Mi?- Adam felnézett, majd mikor látta, hogy érdeklődve figyeljük, észhez kapott.- Ja.... Harry, vigyünk valamit?
- Csak magatokat- mosolygott Harry.
- Ez tök értelmetlen!- rázta a fejét Austin. Felé fordultam.
- Mi?
- Hát az, hogy csak magatokat hozzátok...
- Miért is?- érdeklődtem mosolyogva, miközben Justin hátulról megölelt.
- Mert tök egyértelmű, hogy nem fogsz mást hozni a hátadon!- tárta szét a karját Austin.
A szám elé kaptam a kezem, nehogy felnevessek. Köhintettem egyet, majd vigyorogva tanulmányoztam a cipőm orrát. Justin a tarkómra hajtotta a fejét és rázkódott a nevetéstől. Avril nem értett semmit, csak körbe-körbe pislogott. Harry mosolyogva fűzte a cipőjét, Adam pedig egy fának dőlve rázkódott. Austin, mintha mi sem történt volna, vigyorogva nézett minket. Megszomjaztam, úgyhogy elindultam a büfébe, amikor Justin megfogta a karom és visszarántott.
- Hova mész?- kérdezte észvesztően szép mosollyal.
- A büfébe- mondtam.- Szomjas vagyok.
- Elkísérlek- bólintott Justin, majd megfogta a kezem. Együtt indultunk el a büfébe. :3
Mikor beléptünk az épületbe, hatalmas sor állt a büfé előtt. Sóhajtottam egy nagyot, majd Justin-nak dőltem. Kb. 10 másodpercig álltunk így, amikor éreztem, hogy Justin izmai megfeszülnek. Felnéztem rá; valamit összehúzott szemmel nézett. Követtem a pillantását, egészen Ben-ig. Minket nézett...
Megremegtem. Sóhajtva Justin felé fordultam.
- Nyugi- suttogtam. Justin rám nézett és halványan elmosolyodott.
- Téged néz...- motyogta. Ben felé fordultam; perverzül vigyorogva nézett.
Közelebb húzódtam Justin-hoz. Mit akar már megint ez a barom? Nem volt elég neki, amit a múltkor mondtam? Amikor Justin megverte? Amikor Zsolti is majdnem?
Ben egy lépéssel közelebb jött.
- Közelebb jön- suttogtam idegesen Justin-nak.
- Nyugi, itt vagyok- mondta mosolyogva Justin a szemembe nézve. Kicsit megnyugodtam.
Beljebb kerültünk a tömegben; közelebb a büféhez, közelebb Ben-hez és távolabb az ajtótól.
- Nem mehetnénk inkább vissza az udvarra?- kérdezte feszengve.
- Innivalóért jöttünk, veszünk is- makacskodott Justin.
- De már nem is vagyok szomjas!- bizonygattam, majd megfordultam és elkezdtem Justin-t tolni a tömegből kifele. Nem sikerült.
- Elli, ne már!- Justin két kézzel megfogta a vállam.- Tök nevetséges, hogy nem merünk inni venni, mert itt van ez a barom!
Óvatosan bólintottam, majd visszafordultam. Elvégre igaza van.. Újra beljebb kerültünk, nekem pedig újra megremegett a térdem. Ben-t és minket már csak egy ember választott el egymástól. Összeszorítottam a számat, nehogy felsikítsak, amikor az az egy ember elment mellőlem. Ben és az én vállam összeért. Justin a vállamra tette a kezét.
- Szia Elli!- suttogta oda nekem Ben.
- Szia...- leheltem, de közben azon voltam, nehogy elhányjam magam a leheletétől.
- Látom, van egy testőröd- Justin felé biccentett, aki szúrós szemmel nézte a beszélgetésünket.
- Ő nem a testőröm...- nyögtem ki végül.- Ő a barátom.
- Jobbat nem találtál, mint ezt a nyáltócsát?- kérdezte, majd közelebb lépett hozzám.
Itt lépett közbe Justin.
- Kérlek, arébb mennél? Zavarsz...- mondta komoran Justin.
- Bocsi- mondta nyávogva Ben, majd arébb lépett.- És, Elli...- felém biccentett.- ...csókolom a kezedet!
Amint ezt kimondta Justin taszított egyet rajta, amitől hátratántorodott, egészen az épületben álló padig, ahol Adam (?) várt, és mikor Ben hátratántorodott, Adam egész egyszerűen elkurjantotta magát, majd Ben-re ugrott.
Elkerekedett szemmel néztem, ahogy Justin a földön fekvő Ben-nek esik, Adam pedig Ben haját(?) cibálja. Egy határozott mozdulattal Justin-hoz léptem, majd felhúztam Ben-ről. Adam-et is lehúztam Ben-ről, majd kirángattam őket az udvarra, mielőtt még egy tanár odaért volna.
- Normálisak vagytok?- kérdeztem könnyes szemekkel.
- Nem láttad, hogy nézett rád?- emelte fel a hangját Justin.
- De láttam, majdnem kiszúrta a szememet!- emeltem fel én is a hangom, miközben egy könycsepp gördült le az arcomon.- Szerinted én nem veszem észre? De ettől még nem lesz megoldva minden!
- Elli, ne ordibálj már- teremtett le Adam.- Megérdemelte az a barom...
- Pontosan- folytatta Justin egy kicsit halkabban.- Minek kellett közbe avatkoznod? Simán szétvertük volna!
- Ja, Elli, elrontottad a bulit!- biccentett Adam a büfé felé.- Már majdnem megadták magukat a hajhagymái....
- Ha nem szólsz bele, akkor már rég befőtt lenne, de neked ugye mindenbe bele kell avatkozni..- fortyogott Justin.
- Talán mert nem szeretném látni, ahogy verekszik a barátom!- ordítottam a képébe. Itt már patakokban folytak a könnyeim. Megfordultam és sírva elindultam Avril-él felé, nem foglalkozva az engem pásztázó szempárokkal. Dühösen letöröltem az arcomról egy könnycseppet. Átvágtam az udvaron, majd mikor megláttam Avril-t és a többieket, sírva rohantam feléjük.
Amikor Avril megpillantott, eltorzult az arca.
- Mi történt?- kérdezte.
Sírva megöleltem.
- Ben újra rám mozdult, mire Justin meg...Adam...elkezdték verni...én meg közbe...avatkoztam...és összevesztünk Justin-nal...- zokogtam Avril vállán
- Az a paraszt!- hallottam Zsolti dühödt hangját.- Egyszer komolyan kinyírom...
- Már megint mit csinált?- kérdezte riadtan Austin.
- Ne sírj Elli, ssssssssssh!- simogatta Avril a hátamat.
Meghallottuk a csengőt. Szipogva indultam el befelé a suliba. Avril szorosan mellettem lépdelt, másik oldalamon Zsolti rágott egy gumicukrot idegesen (nemtom, honnan szerezte), mögöttem pedig Harry és Austin ballagtak csöndben. Zsolti az osztályteremig kísért.
Amint beléptünk az osztályterembe, én senkire se néztem, csak levágtam magam Avril mellé.

Következő szünetben én hagytam el elsőnek a termet és rohantam ki az udvarra. Leültem az egyik padra, majd felhúztam a térdem és ráhajtottam a fejem. Avril leült mellém.
- Ne foglalkozz azzal a paraszttal!- megpróbált vigasztalni.
- De nem bírom látni, ha Justin miattam verekszik, érted?- kérdeztem, majd oldalra fordítottam a fejem, így láttam az arcát. Megértően bólintott.
- Elhiszem.
Gyorsan bólintottam, majd vissza fordítottam a fejem. Sóhajtottam egyet, ami elég szaggatottan sikerült. Beszélgetést hallottam magam mögött. Nem fordultam hátra, mert nem érdekelt, hogy ki jön felénk. Valaki leült mellém; Justin volt az. Éreztem az illatát.
- Elli, én....- kezdte, de félbeszakítottam.
- Nem kell magyarázkodnod- mondtam fel sem nézve a térdemből.
- De szeretném ezt megbeszélni- hozzáért a karomhoz, amivel átfogtam a térdemet.
Felnéztem rá a szétbőgött fejemmel. Mikor Justin meglátott, fájdalmat láttam a szemében.
Letettem a lában a földre és közelebb húzódtam hozzá. Mikor már majdnem hozzáért az állam a vállához, megálltam.
- De nem bírom tétlenül nézni, ha verekszel, érted?- kérdeztem könnyektől fátyolos szemekkel.
Justin lehunyta szemeit és összeszorította az állkapcsát.
- Sajnálom...- suttogta, majd a enyémbe fúrta tekintetét. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Justin néztem. Vártam, hogy mit fog még reagálni. Nem kellett sokáig várnom...
Justin lassan felém nyúlt. Gyengéden letörölt egy könnycseppet az arcomról. Megfogta a karom és magához húzott. Megöleltem és a mellkasába fúrtam az arcomat. Justin szorosan ölelt, nem engedett el. Éreztem, ahogyan dobog a szíve. Felnéztem rá, és adtam egy puszit az arcára. Justin elmosolyodott és újra megölelt.
- Örülök, hogy ezt megbeszéltük- sóhajtottam Justin-nak dőlve.
- Én is- belepuszilt a hajamba.
- De jó, hogy megint jóban vagytok!- tapsikolt mosolyogva Avril.
- De, ha már ennyire happy-k vagyunk,- szólt közbe vigyorogva Adam.- akkor, Elli, ugye nem haragszol rám?
- Dehogy is!- mosolyogva felálltam a padról, és Adam felé indultam, annak reményében, hogy összeborzolhatom a haját. De Adam félreértette, mert kitárta a karját és elvigyorodott.
Tudtam, hogy meg akar ölelni, úgyhogy nevetgélve kitártam a karom és megöleltem.
- Örülök- suttogta Adam a hajamba, miközben szorosan megöleltem.
Mosolyogva nyomtam egy puszit az arcára, mire Adam összeborzolta a hajam. Odaléptem Adam mellé, aki átkarolta a vállamat.
- Cukik vagyunk együtt, mi?- kérdezte vigyorogva a többiektől.
Justin gúnyosan elvigyorodott.
- Nagyon szekxik vagytok!
- Ugye??- röhögött Adam. Így álltunk, amikor Austin leesett(???) a padról, és a lábunk elé zuhant. A szám elé kaptam a kezem és leguggoltam hozzá.
- Jól vagy?- kérdeztem riadtan, miközben a hóna alá nyúltam, hogy felhúzzam a földről.
- Aha- Austin komolyan a szemembe nézett.- Mégsem sikerült átugornom az udvart....- mondta komolyan, majd elröhögte magát.
Justin-ék felröhögtek, én pedig mérgesen meredtem Austin-ra.
- Ez nem volt vicces!- szidtam le.- Rám ijesztettél, te ökör!
- Bocsi, Elli, de ezt muszály volt kipróbálnom- Austin a vállamra tette a kezét.
Összeborzoltam a haját, majd mosolyogva leültem Justin és Avril közé. Justin átkarolta a vállam, és nyomott egy puszit a homlokomra.
Aztán becsengettek.... Egyszer tényleg megbütykölöm azt a hülyeséget!

Mikor aztán az utolsó óráról is kicsengettek, együtt léptünk ki a suliból. Harry elköszönt tőlünk, mivel neki haza kell menni, hogy felkészüljön a ma esti bulira.
- Nem akartok átjönni leckét írni?- kérdeztem a többiektől, miközben Justin megfogta a kezem.
- Ez jó ötlet, és aztán együtt tudunk menni a buliba!- ugrándozott Avril.
- Ja, akkor menjünk!- csapott a vállamra Zsolti.
- Áu- nyögtem, majd a vállamhoz kaptam.- Vedd le rólam a vaskos kezedet!
- Elli, foghatom a kezed?- kérdezte Adam gyerekhangon.
- Nem, én akarom fogni a kezét!- kiáltott rá Austin, szintén gyerekhangon. Elkerekedett szemmel figyeltem a beszélgetésüket, amikor megszólalt Justin.
- Mind a ketten tévedtek, mert az én kezemet fogja!- mondta gyerekhangon.
- Ne vesszetek már azon össze, hogy ki fogja a kezemet!- szóltam rájuk.
- Akkor csináljuk azt, hogy Justin és Austin fogja az egyik kezedet, én meg a másikat!- ajánlotta gyerekhangon Adam.
- A-a- Justin közbeszólt.- Én a barátja vagyok, nekem egy egész kéz jár!
- Akkor nekünk kell egy kézen osztoznunk- ingatta a fejét bánatosan Austin, majd mellém lépett.- Enyém a hüvelyk, a mutató és a középső ujja!
- Mi???- Adam eltátotta a száját.- Ez nem ér!! Nekem csak kettő marad?!
- Ne máár!- elengedtem Justin kezét.- Én akkor inkább csak Avril kezét fogom!- Avril mellé léptem és megfogtam a kezét.
- De...- Justin szomorúan nézett rám, majd eszébe jutott, hogy a másik kezem szabad, úgyhogy gyorsan odarohant és megfogta.- Ha! Ha! Ezt nektek!!
- Denemááááááááár!- nyávogott Adam.- Akkor ki kezét fogjam?
Zsolti vigyorogva melléjük lépett. És elkezdte mozgatni a szemöldökét fel és le.
- Úúú, én jövöööök!- kiáltotta Austin, majd megfogta Zsolti kezét.
Röhögve elindultunk hozzánk.
Mikor a ház elé értünk, könyörögtem, hogy ne legyen otthon senki. Imáim meghallgatásra találtak, mert a ház kongott az ürességtől.
- Gyertek a nappaliba!- adtam ki az utasítást, miután levettem a cipőmet.
A nappaliban leültünk a földre, egy nagy körben. Elővettük a leckéket, és megpróbáltuk elkezdeni, sikertelenül...Ugyanis, amikor megpróbáltam elmagyarázni a nyelvtant nekik, Austin kijelentette, hogy kell pisilnie, mutassam meg, merre van a mosdó. Ezt 10 perces röhögés követte. Ami azt illeti, utána sem tudtunk tanulni, mert vagy Adam vagy Austin vagy Zsolti mindig valami ökörséget böfögött közbe. Justin-nal nem volt baj, csak az, hogy amikor valami hülyeséget mondtak a fiúk, ő kezdett el először röhögni és ő hagyta abba utoljára. Szóval egy szót sem tudtunk tanulni, de szerintem ezt egyedül én bántam. Aztán olyan negyed hat felé Avril átugrott a ruhájáért, hogy tényleg együtt tudjunk menni Harry-hez.
- Most akkor mi, Avril-el bemegyünk a szobámba, hogy felöltözzünk!- mondtam a fiúknak.- Ne törjetek össze semmit!
- Oké- kiáltott vissza Adam, majd rémülten felkiálltott.- Nee, Austin! Ne ugorj a csillárra!
Nevetve megráztam a fejem, majd Avril-t karon fogtam és behúztam a szobámba. Kihalásztam a szekrényemből a ruhámat, aminek egész héten köszöngettem. Leterítettem az ágyra, majd Avril-é is mellé került.
- Először öltözzünk fel, aztán sminkeljük ki magunkat, jó?- kérdeztem Avril-t.
- Oki- bólintott, majd elkezdtük levenni a ruháinkat.
Mikor már mind a ketten melltartóban és bugyiban voltunk, Adam véletlenül(?) benyitott.
- Ááááá, menj innen!- sikította Avril, miközben bemenekült a gardróbomba.
- Adam, kifelé!- ordítottam Avril mellől, a gardrób ajtaja mögé bújva.
- Jézus, bocsi csajok!- vihogott Adam, majd sietve becsukta az ajtót. Nem tudom, hogy a többiek mennyit hallottam ebből, de mikor Adam visszament a nappaliba, mindenki felröhögött.
- Húú, de hülye!- rázta a fejét Avril, mikor a ruhájáért nyúlt az ágyra.
- Ja- sóhajtottam, majd megfogtam a ruhámat a felsejénél, hogy bele tudjak lépni.
Mikor már teljesen felhúztam a ruhámat és Avril is, olyan fél hat körül járhatott az idő.
- Felhúzod a cipzáromat?- kérdeztem Avril. Bólintott, én meg megfordultam és felhúzta.- A tiédet is?- kérdeztem, miközben visszafordultam hozzá.
- Aha, légyszi- bólintott, majd megfordult. Mikor felhúztam a cipzárját, karon fogtam és az én szobámban lévő fürdőbe húztam.
- Ülj le!- adtam ki az utasítást a kis székemre mutatva. Avril szó nélkül leült, én meg elé álltam.- Milyenre csináljam meg a hajad?
- Úú, göndörítsük be!- tapsikolt Avril.
- Oké- bólintottam, majd bedugtam a hajgöndörítőm a konnektorba.- Addig, amíg melegszik, addig megcsinálom a sminked!
- Jó, de vízállóval, légyszi!- mosolygott Avril. Mikor látta, hogy milyen értetlenül nézek rá, megvonta a vállát.- Sosem lehet tudni...
- Értem- bólintottam mosolyogva, majd előkotortam a vízálló sminkszettemet, amit egyik névnapomra kaptam. Még egyszer sem használtam, mivel nem vagyok egy nagy bulizós típus, és nem szoktam magam sminkelni.- Csukd be a szemed!- mondtam Avril-nek, mikor leszedtem a szemceruza tetejét.
Avril mosolyogva becsukta a szemét, én pedig magabiztos vonásokkal kezdtem neki. Bár magamat nem szoktam sminkelni, azért van egy kis tapasztalatom benne. Mikor befejeztem a szemkontúrt, egy halvány szemhéjpúdert tettem fel szorosan a kontúr fölé, majd egy kicsit elmaszatolva a kontúrt, feljebb húztam a púdert. Mikor meg voltam elégedve magammal, a másik szemét is megcsináltam ugyanolyanra. Mikor azzal is végeztem, egy halvány szájfényt tettem Avril ajkaira.
- Kész!- összeütöttem a tenyerem. Avril mosolyogva felnyitotta a szemeit, én pedig elé tartottam a tükrömet.
- Ez tök jó lett!- ujjongott.
- Örülök, hogy tetszik- mosolyogtam, majd hozzátettem.- És csakis vízálló!
- Most te jössz!- mutatott rám Avril. Leültem a székre és becsuktam a szemem.
- De nekem is vízálló legyen, oké?- kérdeztem csukott szemmel.
- Oksi- Avril rögtön nekilátott.
Először a szemkontúromat húzta meg. Elgondolkodtam: vajon tetszeni fogok Justin-nak? De nem ez a lényeg! Nem az a lényeg, hogy CSAK Justin-nak tetszek. A lényeg, hogy MINDENKINEK tetszek.
Vagyis tetszünk, mert Avril is van. Húú, ezek milyen önző gondolatok! Nem is gondolkozom inkább! Ami nekem nem is nehéz, szóval nem lesz sok dolgom... Avril vajon mikor fejezi be a szememet?
- Kész vagy!- kinyitottam a szemem, Avril pedig elém tartotta a tükröt. Leesett az állam, mert mikor megláttam a tükörképemet, nem magamat láttam, hanem valami szépet. A szemem gyönyörűen ki volt dolgozva, a szemhéjpúder egyenletesen állt, halvány színekben játszott (rózsaszín). A számon bőrszínű szájfény csillogott.
- Avril, nagyon ügyes vagy!- tapsoltam.
- De jó!- ujjongott Avril.- Akkor csináljuk meg a hajunkat!
- Okés- felpattantam a székről, és a hajgöndörítőmhöz léptem. Zölden villogott, úgyhogy már elég meleg volt ahhoz, hogy Avril csodás haját begöndörítsem vele.
Neki is kezdtem. Avril még előtte kérte, hogy ne az egész fejét göndörítsem, hanem csak a felső tincseket. Így hamar elkészültem. Avril csodásan festett, lélegzetelállító volt.
Aztán az én hajamat kezdte el becsavarni. Én is mondtam neki, hogy ne az egészet göndörítse be, így viszonylag hamar elkészültünk. Olyan 6 felé járhatott, amikor kiléptünk a szobából és a nappali felé vettük az irányt.
Mikor beléptünk a szobába, mindenki felénk fordult, majd elkezdtek füttyögni. Avril-el vigyorogva egymásra néztünk, majd összepacsiztunk.
- Naa?- kérdeztem tőlük.- Milyenek vagyunk??
Justin elém állt, kezet nyújtott, amit nagy örömmel megfogtam. Justin a szájához emelte a kezemet és megcsókolta.
- Csodásak vagytok- mondta aztán.
- Köszönjük- kuncogtunk.
- Lassan induljunk el, mert Harry még azt hiszi, hogy elütött minket egy busz!- ordította Austin.
- Oké- kiabáltuk páran, majd elindultunk a ajtó felé.
Amint kiléptünk az utcára, megborzongtam, mert csak valami dzsekit felejtettünk el felvenni Avril-el a pánt nélküli rucinkhoz.
Avril is vacogott, úgyhogy összebújtunk. Justin odanyújtotta nekem a kabátját, Zsolti pedig odaadta Avril-nek az övét. Na, nem azért, mert olyan kedves, hanem mert lerángattuk róla.
A járdán Justin kezét fogtam, mellettem pedig Avril haladt. Előttünk Adam és Austin ökörködtek, úgyhogy félpercenként nevetés rázott mindenkit. Az volt a legnagyobb, mikor Adam bejelentette, hogy előbb látott engem fehérneműben, mint Justin. Itt Avril-el annyira röhögtünk, hogy meg kellett állnunk. A fiúk nem nagyon értettek ebből semmit, de mikor elmagyaráztuk nekik, hogy Adam "véletlenül" ránk nyitott, miközben öltöztünk, akkor már mindenki értelemszerűen vihogott.
10 perccel 6 után érkeztünk meg Harry-hez. Avril-el bekopogtunk az ajtón. Harry vigyorogva lépett ki az utcára.
- De örülök, hogy itt vagytok!- kurjantotta.
- Mi is!- adtam neki 2 puszit, majd beléptem.
Hatalmas volt a tér, ahol már jó páran táncoltak. Tele volt girlandokkal, a mennyezetről pedig egy hatalmas diszkógömb függött. Felakasztottam Justin kabátját a vendégeknek tartott fogasra, majd megvártam a többieket is.
Mikor mindannyian bennt voltunk, a fiúk rögtön odacsapódtak egy fiúbandához, akikkel mindegyikük egyenként lepacsizott.
Avril-el elfoglaltuk a vörös kanapét, ami üresen árválkodott a sarokban.
- Ne üljünk már!- állt fel Avril.- Menkünk inkább táncolni!
- Oksi- felugrottam a kanapéról, majd karon fogtam Avril-t és együtt elindultunk a táncparkett felé.
Már vagy 5 perce táncoltunk, amikor Adam is hozzánk csapódott. Nem tűnt túl boldognak. Rá is kérdeztem.
- Van valami baj?
- Áh- legyintett.- Csak tök gyökerek azok a fejek- biccentett a fiúcsoport felé.
- Ne is foglalkozz velük!- mosolyogtam rá bátorítóan. Adam halványan elmosolyodott.
- Elég tré a buli...
- Szerintem tök jó- vontam meg a vállam. Adam ránk kacsintott, majd elkurjantotta magát.
- Induljon a partii!!!!!
A tömegből páran elkezdtek füttyögni, valaki pedig feljebb tekerte a zenét.
- Na látjátok!- vigyorodott el Adam.- Ide az igazi partiarc kell!- két hüvelykujjával maga felé mutatott. Nevetve megráztam a fejem.
A parti kezdett egyre durvább lenni; Adam a sárgaföldig leitta magát, Austin tiszta részegen énekelte Miley Cyrus Wrecking Ball-ját. Zsolti pattogatott kukoricát dugott fel az orrába, Justin pedig azt filmezte, ahogyan próbálja kifújni. Amúgy, Zsolti nem is volt részeg, ahogyan Justin sem. Asszem csak pár feles volt bennük....
Aztán Harry beleszólt egy mikrofonba, amit eddig észre se vettem.
- Most következzenek a meglepetés fellépőink!- kiabálta.- Jöjjön a JEDWARD!!!!!
Hatalmas sikítás áramlott végig a tömegen. Én önfeledten sikítoztam, mert imádom a Jedward-ot!! :3
- Sziasztok, srácok!- szólt bele a mikrofonba Edward.- John-nal azért jöttünk, hogy feldobjuk a bulitokat.... Szóljon a Bad Behaviour!!!!
Felsikítottam, és Avril-t karon fogva rohantam az első sorba.
Mikor elkezdték, mindenki elkezdett táncolni. Avril-el egymáson nevetve táncoltunk. Edward is elnevette magát, amikor látta, amint egy kőkori mozdulatot csinálok. A refrént Avril-el üvöltöttük. Elvoltunk... :D Mikor vége lett a számnak, Avril-el elkezdtünk sikítozni, meg tapsolni. Edward és John meghajoltak, majd vigyorogva arrébbsétáltak.
- Kérdezzük meg őket, hogy milyen a buli!- böktem meg Avril vállát.
- Oki- egyezett bele Avril, majd odarohantunk a fiúkhoz.
- Sziasztok- köszöntünk vigyorogva.
- Halisztok- köszönt Edward.
- Hogy tetszik a parti?- kérdeztem.
- Húú, nagyon kircsi!- mosolygott John.
- Amúgy Elli vagyok- nyújtottam a kezem előbb Edwardnak, majd John-nak.- Ő itt mellettem, pedig Avril- mutattam Avril-re, aki mosolyogva intett egyet.
- Örvendek- mosolygott John.- Vagyis, örvendünk...
Elnevettem magam.- Jöttök táncolni?
- Miért is ne?- Edward mosolyogva követett minket a táncparkett felé.
Elkezdtünk táncolni és nevetgélni.
- Elli, neked van barátod?- kérdezte John.
- Aham- kicsit meglepődtem, hogy ezt kérdezi.- Miért?
- Áh, semmi- legyintett. Megvontam a vállam, és tovább táncoltam.
- És neked?- kérdeztem John-t.
- Az igazira várok- mondta szerényen.
- Értemm- bólintottam.
- Nem, John nem az igazira, hanem a "tokéletesre" vár, ahogyan ő szokta mondani- szólt közbe Edward egy huncut mosoly kíséretében.
- Nem isss!- vágta rá John, enyhén vörös fejjel.
- De iss!- gúnyolta vigyorogva Edward.
- Egyébként- szóltam közbe, mert láttam, hogy kezd a helyzet egy kicsit elfajulni testvérharcba.- Szerintem nem baj, hogy valaki a tökéletesre vár...
- Mit mondtam?- vágott vissza John.- Kössz, Elli...
- Ugyan- legyintettem mosolyogva.
Még sokáig táncoltunk, amikor valaki megkopogtatta a vállam. Megfordultam a tengelyem körül és egy igazán helyes fiú állt előttem.
- Szia- intettem neki, mert nem nagyon tudtam, hogy mit is akar.
- Iszunk valamit?- kérdezte kajánul vigyorogva. Nem láttam, hallottam részegnek, úgyhogy belementem
- Mindjárt jövök- szóltan oda a srácoknak.
- Oké- szóltak vissza.
Odasétáltunk az italospulthoz.
- Mit kérsz?- kérdezte.
- Egy koktélt- vontam meg a vállam.
- Egy koktél lessz- szólt oda a fiú a pultosnak, aki csak bólintott, és máris keverte. Le sem vettem a kezéről, mert sosem lehet tudni, hogy mit raknak bele.
- Jeremy vagyok- mondta, miután odaadta a pultos a koktélomat.
- Elli- belekortyoltam a koktélomba.
- Finom?- kérdezte engem nézve.
- Aham- bólintottam.
- Megkóstolhatom?- kérdezte kajánul vigyorogva.
- Ahhha- mondtam furán. Odatoltam neki a poharam, azt gondolván, hogy abból iszik, de nem. Kért egy másik szívószálat és beletette az enyém mellé. Elég furán néztem rá, úgyhogy rám szólt.
- Igyál csak!
Megdermedtem; nem fogok egy idegen fiúval egy pohárból inni. Megráztam a fejem. Mire Jeremy elvigyorodott és közelebb lépett.
- Ugyan már, egy kortyba nem halsz bele!
- De nem szeretnék- ráztam a fejem, miközben folyamatosan hátráltam.
- Én viszont igen- se perc alatt átszelte a köztünk lévő két lépés távolságot és a derekamnál fogva magához húzott. Elkezdte a nyakamat puszilgatni, mire egy határozott mozdulattal ellöktem magamtól.
- Nem hallottad, nem szeretnék!- emeltem fel a hangom.
- Nyugi, bébi, nem fog fájni- mondta egy kicsit ingerültebben, majd egy erős mozdulattal magához rántott és elkezdte a fenekemte fogdosni.
- Eressz el!- sikítottam.- Segítség!!!!
Más nem nagyon hallotta a hangom, csak Edward és John, akik rögtön a segítségemre siettek.
- Hé, szépfiú!- kiabált oda Edward.
- Mi van??- kérdezte ingerülten Jeremy.
- Szerintem hagyd békén Ellit, és ezt majd máskor dumcsizzátok meg- javasolta John, majd megpróbálta leszedni rólam Jeremy kezeit.
- Szerintem meg nem!- ordított rá Jeremy. John tudomást sem vett ról; tovább ütögette a karját.
- Engedj el, Jeremy!- kezdtem bepánikolni. Elkezdtem kapálózni Jeremy szoros karjában...nem sok sikerrel. Aztán, mikor láttam, hogy Edward és John nem sokra mennek együtt, az utolsó lehetséges módszerhez folyamodtam.- Justin!!!!!
Amint elkiáltottam magam, a tömeg elcsendesült és Justin tört át a bámészkodókon. Amikor meglátta, hogy Jeremy a fenekemet fogdossa, Edward és John a kezét ütögetik, én meg félig sírva, félig sikítva próbálok kiszabadulni, a tekintete elsötétült, és Jeremy-nek ment.
- Te barom, mit is csinálsz?- kérdezte ingerülten.
- Épp csajozok, ha nem látnád- vigyorgott Jeremy. Erre Justin behúzott neki egyet, amitől a hatalmas termet a földre zuhant.
Sikítve tértem el az útjából. Ám a lábamra esett, úgyhogy simán elesek, ha Adam nincs ott. Még meg sem lepődtem azon, hogy hogy kerül ide, amikor Justin rám nézett. Megállt bennem az ütő.
Még sosem láttam ilyennek; összeszorította a száját, és szomorúan meredt rám. Kinyújtotta a kezét, amit megfogtam, majd magához húzott és megölelt.
- Sajnálom...- suttogta. Felnéztem rá.
- Mit is?
- Hogy nem vigyáztam rád eléggé- suttogta, miközben újra beindult a zene, mintha mis sem történt volna.
- Nem haragszom- mondtam halkan, majd megtöröltem a szemem, mert egy könnycsepp majdnem legördült az arcomon.
- Szeretlek- mondta Justin a szemembe nézve. Még sosem láttam ilyennek. Csak suttogni bírtam.
- Szeretlek...
Amint ezt kimondtam, Justin hosszan megcsókolt. Beleremegett a gyomrom. Nem sokkal később Zsolti is megjelent, Austin-t húzva(?) maga után.
- Mi történt?- kérdezte riadtan.
- Csak egy barom- mosolyodtam el halványan.
- Elintézted?- nézett komolyan Justin-ra. Justin nem válaszolt, csak a földön fekvő Jeremy felé biccentett.- Jah, értem. Kösz, tesó...
- Nincs mit- mondta Justin, majd felém fordult.- Szabad egy táncra?- a jó öreg mosoly jelent meg az arcán, amit annyira a nagyon szeretek.
- Persze- bólintottam, majd egymás kezét fogva elindultunk a táncparkettre.
Később Adam, Edward, John és Avril is csatlakozott; így már hatan roptuk.... :)