- Elnézést a késésért- kiabálta Justin, mikor berontott az ajtón.
- Justin Drew Bieber- a tanár ellépett mögülem és Justin-hoz sétált.- Nagyon sajnálom, hogy elkésett, megint.
- Ugyan, nyugodjon meg, nem kell sírni- röhögött szemtelenül Justin.
- Kezdi kihúzni nálam a gyufát, Mr. Bieber- a tanár mérgesen csóválta a fejét, majd egy nagyot sóhajtott.- Mars a helyére!
Justin vigyorogva szlalomozott a padok között, majd végül az utolsó padban lévő fiú mellé ült, miután lepacsizott vele.
- Szóval, ha Mr. Bieber megengedi- nézett szemrehányóan Justinra a tanár.
- Csak nyugodtan!- látszólag Justin-nak nem esett nehezére a pofátlanság.
- Khm- köhintett egyet hangosan a tanár, amitől kissé összerezzentem.- Szóval, meséltem nektek róla, hogy új osztálytársatok érkezik.
- Igen- mondták kórusban.
- Kérlek, mutatkozz be!- mosolygott barátságosan a tanár.
Vettem egy mély levegőt, majd megszólaltam.
- Szisztok! A nevem Nadón Eliza és 16 éves vagyok.- félve a tanárra pillantottam, hogy elég lesz-e, amit mondtam. Mire ő csak bólintott. Jó, ezt akkor igennek vettem.
- A helyed az utolsó előtti padban van, a szőke hajú lány mellett- mondta fennhangon a tanár.- Avril! Engedd magad mellé Ellit!
A szőke hajú lány, ezek szerint Avril, arrébb csúszott a padjában, hogy én is odaférjek mellé. Odasétáltam és leültem volna, amikor Justin rám kacsintott. Zavartan pirultam el, de nem igazán törődtem vele, mert mikor leültem Avril mellé, a tanár úr már ki is adta a parancsot:
- Nyissátok ki a tankönyveteket a 36. oldalon!
Mikor az első órának vége lett, Avril hozzám csapódott a folyosón.
- Szia Elli, Avril vagyok- mosolygott kedvesen.
- Igen tudom- bólintottam mosolyogva.
- Ó, akkor jó!- nevetett Avril. Vele együtt nevettem. Olyan aranyos a nevetése, mintha csengettyűket ráznának. Miközben együtt mentünk nevetgélve a folyosón, valaki nekem jött.
- Hé, nézz az orrod elé!- szóltam rá mérgesen.
- Jaj, bocsi- nevetett.- Adam vagyok.
- Elli- mosolyogtam a fiúra. Igazat vallva igazán helyesnek találtam Adam-et. Kb. olyan helyes volt, mint Justin. Na jó, azért nem túlzok... Bár, ha jobban belegondolok, nem is túloztam. Mindegy.
- Valahonnan ismerős vagy nekem!- mondta, miközben kihúzódtunk a folyosó végére, hogy nyugodtan tudjunk "beszélgetni".
- Talán reggelről- emlékeztettem.
- Ja igen- röhögött a saját tudatlanságán.- Az új csaj!
- Igen, az- kínosan a hajamat kezdtem piszkálni. Utálom, amikor 'csajnak' hívnak. Milyen már! Ne hívjon 'csajnak'! Neki még csak lány vagyok!
- Örülök, hogy megismertelek!- nyújtotta mosolyogva a kezét.
Kérdőn megráztam a kezét, majd nevetve megkérdeztem:
- De, ugye tudod, hogy együtt lesz óránk?
- Tényleg?- elkerekedett szemmel nézett rám.
- Igen, tényleg- nevettem.
- Jah, akkor- vont vállat.- Merre is kell mennünk?
- Gyere utánam!- próbáltam elfolytani a nevetésem, de nem bírtam.
Miközben a teremhez vezettem Adam-et, Justin jött felénk.
- Itt is vagyunk- megálltam a terem előtt, de egész végig Justin-nal szemeztem.
- Oksi- vigyorgott Adam, mikor elment előttem.- Köszike.
- Nincs mit!- kiáltottam utána mosolyogva.
Justin egyre közelebb jött.
- Beszélhetnénk?- kérdezte ravaszul vigyorogva.
- Hát persze- bólintottam pironkodva.
Justin megfogta a kezem és kihúzott az egyik sarokba.
- Régen láttalak- mondta csábítóan, majd ujjait az enyéimmel össze kulcsolta.
- Én is téged- próbáltam megparancsolni a szívverésemnek, hogy azonnal legyen nyugodt, mert kikap!
- Mit szólnál, ha együtt mennénk haza?- Justin ügyesen csajozik, azt meg kell hagyni.
- Ööö.. jó, de- el próbáltam neki mondani, hogy Avril-el megyek haza, amikor hirtelen a szemembe nézett.
- Akkor mehetünk?- kérdezte Justin, miközben látta, hogy teljesen elkábultam a pillantásától.
- Ja, aha, asszem, hogy ja, aham- makogtam elkábultan.
Justin mosolyogva nyomott egy puszit a homlokomra, majd kikerült és besétált a terembe.
Nem tudtam mást mondani, csak azt, hogy AZTA.................!
Az utolsó óra után Avril-el léptem ki a suliból.
- Jaj, még nem is mondtam, hogy Justin-nal megyek haza...
- Ó- sóhajtott egyet. Aztán, nemtom miért, de ezt mondtam:
- Vagy tudod mit?!- felnézett rám azokkal a csodálatos fagyosan kék szemeivel.- Megmondom Justin-nak, hogy majd a sarkon találkozunk, addig meg megyünk együtt, jó?
- Jó!- Avril azonnal felvidult, és örömében ugrálni kezdett.
- Megyek, szólok neki- mondtam nevetve.
Felszaladtam a lépcsőn, de alighogy léptem a küszöbre, Adam és pár haverja lépett elém.
- Óh, sziasztok!- köszöntem nekik mosolyogva, de állandóan azon filóztam, hogy hogyan kerülhetném ki őket. Aztán észre vettem, hogy furán néznek.- Mi van?
- Ő az?- kérdezte egy szőke hajú Niall hasonmás a One Direction-ból.
- Igen- bólintott Adam céltudatosan, majd mellém lépett és átkarolta a vállamat.- Emberek, ez itt Justin Bieber barátnője!
- Mi????- kérdeztem értetlenül, majd félreléptem tőle.- Ezt meg honnan veszed?
- Justin már mindenkinek elkürtölte!- szólt röhögve a Niall hasonmás.
- De mi nem is..- próbáltam helyre állítani a hamis állításokat, amikor Adam elkezdte nekem bemutatgatni a haverjait.
- Elli, ők itt Louis, Harry, Carl, Robbie, Liam, Austin és Kevin- mutogatott sorban a barátaira. Olyan gyorsan beszélt, hogy nem is tudtam követni, amit mond. De nem az volt a legfontosabb.
- Engedj el, Adam- löktem le a vállamról a kezét.- Ne játszd nekem a hülyét! Mondd meg, hogy miért mondja azt Justin mindenkinek, hogy járunk?
- Miért? Nem?- Adam mintha ezt tök normálisnak vélte volna.
- Mert nem!!- akadtam ki.
Leszaladtam a lépcsőn és fáradtan Avril-re pillantottam, aki még mindig ugrált, de mikor látta, hogy mellé léptem, abbahagyta.
- Na, sikerült beszélned Justin-nal?- kérdezte mosolyogva.
- Nem, de nem is érdekel már az a paraszt...- motyogtam.- De mindegy! Gyere, menjünk!
Karon fogtam Avril-t és elhúztam a suli elől. Pillanatnyilag nem érdekelt, hogy Justin meddig fog rám várni, mert irtóra pipa voltam rá!
Avril az egész utat végig beszélte. Igazából nem nagyon figyeltem rám, mert folyton azon kattogott az agyam, hogy hogyan teremtsem le Justin-t, amiért mindenkinek azt hazudta, hogy járunk. Aztán a sarkon Avril-el elbúcsúzkodtunk.
- Szia- mosolyogtam rá, miközben megölelt.
- Szia, Elli!- ölelt át Avril.- Találkozunk holnap!
- Igen, szia!- integettem utána, mikor befordult a sarkon.
Az utca közepén egy feket kapucnis alak álldogállt. Hirtelen megtorpantam, mert nem tudtam, hogy akkor most forduljak vissza, vagy ne. Aztán úgy döntöttem, nem fordulok vissza. Hiszen úgyis tök kivoltam akadva Justin miatt, szóval nekem már úgyis mindegy volt. Különösebben nem nagyon érdekelt, hogy mit csinálna velem az a fekete kapucnis valaki. De azért szép lassan sétáltam a járdán. Mikor kb. egy méteres távolságra értem tőle, hirtelen megfordult, és...
- Elli, merre jártál?
- Justin?!- nem hittem el, hogy ő az. Annyira bebeszéltem magamnak, hogy valami szatír, vagy nem is tudom mi, hogy tökre meglepődtem.
- Igen, én vagyok!- Justin közelebb lépett, majd megölelt. Kínosan feszengve kibújtam az öleléséből.
- Justin, mi az, hogy mindenkinek azt hirdeted, hogy járunk?!
- Miért, nem?- kérdezte Justin bociszemekkel.
- Mert nem!- komolyan, mintha összebeszélt volna Adam-el.
- Ugyan, ezt te sem gondolod komolyan- mosolygott Justin.
- De, de komolyan gondolom- mérgesen összefontam a karomat a mellkasomon.- Nem mondj mindenkinek olyat, ami nem igaz! Minek mondod azt mindenkinek, hogy járunk? Olyan gyerekes vagy! Csak mert egyszer kicsit közelebb kerültünk egymáshoz, mint kellett volna, nem kell mindenkinek azt mondani, hogy járunk! Világos voltam?!
- Igen- Justin lehajtotta a fejét és bűnbánóan nézett fel rám a szempillái mögül. Nem bírtam ezek után megszólalni, csak leengedtem a karjaimat és Justin-t néztem. Aztán Justin, csak úgy, lépett egyet előre,és megölelt. Furán néztem a vállára, miközben Justin nem engedett a szorításán.
- Khm... Justin- köhintettem.- Elengednél?
- Nem- Justin belefúrta az arcát a vállamra omló hajamba.
- És miért nem?- érdeklődtem.
- Mert nem.- éreztem, Justin leheletét a nyakamon, ahogy beszélt.
- És mikor fogsz elengedni?- gondoltam, egyszer muszáj lesz neki.
- Amikor te is megölelsz- Justin hangja olyan volt, mint egy kisgyereké, aki cukorkát kér ebéd előtt.
- Haj, de sok mindent megteszek neked-sóhajtottam, majd átöleltem Justin-t.
Már vagy fél perce álltunk a járdán egymást ölelve, amikor Justin elengedett.
-Köszi- mondta álmosan.- Nagyon fáradt vagyok.
- Ó, akkor csak azért öleltél meg, hogy tudjál nyugodtan aludni?!- felháborodottságot tettettem.
- De hogy is- nevetett Justin.
- Huh, akkor jó- nevettem én is.
- Hazakísérlek- jelentette ki Justin.
- Ööö... oké- vontam válat. Igazából nem tudtam, hogy mit fog ehhez apukám szólni, de pillanatnyilag nem is érdekelt. Csak Justin járt az eszemben.
Justin maga mellé fordított, majd megfogta a kezem és elkezdett húzni a járdán. Nem bírtam leszállni a járás témáról, úgyhogy újra felhoztam:
- De most komolyan, - Justinra sandítottam. - miért kell mindenkinek azt mondani, hogy járunk?
- Elli- Justin megállt és a szemembe nézett.- Szerinted akkor miért sétálunk kézen fogva?
- Hát mert...- összekulcsolt kezünkre pillantottam. Igen, amúgy miért is?
- Na látod- mosolygott Justin.
Miközben egymás mellett sétáltunk, azon filóztam, hogy most akkor járunk-e. Mert az már milyen, hogy első iskolanap egy pasival ballagok haza, mondván, hogy járunk. Igen, ez így elég furi...
Mikor a házunk elé értünk, Justin elém állt.
- Hát, akkor majd holnap találkozunk- mondta, majd közelebb hajolt.
- Ne- elhajoltam.- Ez nekem még túl gyors...
- Semmi baj- mosolygott aranyosan Justin.
- Huh, köszi- égéééééééééss. Ó mamám...
- Szia Justin- mondtam, miközben Justin megfordult.
- Szia Elli- Justin egy pillanatra vissza fordult, a szemembe nézett és elment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése