25. rész

Másnap reggel Avril hangja keltett fel. Nyűgösen fordultam a hasamra, egy párnát a fejemre húztam. Avril viszont ezek után sem hallgatott el; kitartóan énekelt tovább. Feltoltam magam a földön lévő matracról, ami nekem volt odakészítve, és körülnéztem Avril szobájában. Minden ott volt, ugyanúgy, ahogy tegnap, viszont őt nem láttam sehol. Aztán kicsapódott egy ajtó, ami Avril szobájába nyílt, ő pedig táncikálva, egy törülközőbe csavarva, énekelve jött ki rajta.
- Jó reggelt, Csipkerózsika!- köszöntött mosolyogva.- Hogy aludtál?
- Jól, köszönöm- motyogtam.- Mióta vagy fent?
- Áh, csak kb. egy háromnegyed órája- vont vállat.
- Bocsi, hogy nem ébredtem fel, csak tegnap hosszú napom volt...
- Sose bánd!- legyintett mosolyogva.- Örülök, hogy ilyen nagyot aludtál! Lezuhanyzol?
- Igen, ha nem baj.
- Dehogy baj! Menj csak nyugodtan! A törülköző a bal oldali szekrény legfelső polcán van!
- Köszi- álltam fel a matracról.
- Óh, és ezeket a ruhákat még Zsolti hozta el a kis "akciójuk" előtt- dobott nekem egy szatyrot, amiben a ruháim voltak.
- Okés, köszi.
Mosolyogva vonultam be a fürdőbe. Elég rendes volt Zsoltitól, hogy gondolt rám. A biztonság kedvéért bezártam az ajtót. Ledobtam a pizsamámat, fölkötöttem a hajamat és beálltam a zuhany alá. Amint a meleg víz elkezdett folyni rám, megkönnyebbülten felsóhajtottam.
- Melyik tusfürdőt használhatom?- kiabáltam ki Avril-nek.
- Amelyiket szeretnéd!- kiabált vissza.
Megvontam a vállam és a tenyerembe nyomtam egy kicsit, Avril rágógumi illatú tusfürdőjéből. Szétkentem magamon, majd még egy kicsit folyattam magamra a meleg vizet. Miután úgy éreztem, hogy kellően tiszta és füstmentes vagyok, kikászálódtam a zuhanyzóból és kerestem magamnak egy törülközőt, ami egy cuki rózsaszín lett. Alaposan megtöröltem magamat és a szatyor után nyúltam, amiben a ruháim voltak. Egytől egyig kiszórtam a ruhákat a földre és megkerestem köztük a fehérneműket. Elvigyorodtam, ahogyan magam elé képzeltem, ahogy Zsolti melltartót és bugyit keres nekem. Aztán a többi ruhadarabot is szemügyre vettem, és gondolatban szorosan megöleltem a dinka bátyámat, mikor láttam, hogy azt a pulcsimat is elhozta nekem, amit még otthon kaptam, Szanditól.
Ezenkívül amúgy nem tudom mit gondolt; azt, hogy nyár van?! :DD

Mikor teljesen felöltöztem, kicsoszogtam a fürdőből. Avril már fel volt öltözve; az ágyán ülve olvasott valamit.
- Van valami programod délutánra?- nézett fel a könyvből, mikor lehuppantam a matracomra.
- Nem terveztem semmit- ráztam a fejem. A válaszomra Avril összecsapta a könyvét és izgatottan előredőlt.
- Gondoltam, elmehetnénk vásárolni!
- Ez nem is rossz ötlet...
- Hát persze, hogy nem!- csapta össze a tenyerét, majd felpattant és az éjjeliszekrénye egyik fiókjában kezdett turkálni. Érdeklődve figyeltem, hogy mit csinál. Nem sokkal később önelégülten elvigyorodott és felmutatott egy kis piros valamit.- Ezt pislogd meg!
Felvetődött az ágyra és az orrom alá dugott egy piros bankkártyát.
- Ez a tiéd?- esett le az állam.
- Igen- vigyorodott el.- Anyuék minden hónapban tesznek rá x összeget, és azt mondták, hogy csak akkor használjam, ha nagyon muszáj.
- És most nagyon muszáj?
- Hát persze! Egy kis vásárolgatás a legjobb barátnőmmel nagyon muszáj!
Elmosolyodtam és megölelgettem dinnye barátnőmet.
- De nem kell rám költekezned- mondtam neki, mikor elengedtem.
- De!- jelentette ki.- Nem sajnálom ezt a pénzt, főleg tőled nem! Azt veszel ma, amit akarsz!
- Ezt nem tudom, hogy hálálhatnám meg...
- Csak úgy, hogy megígéred, hogy örök időkre legjobb barik leszünk!
- Ezt biztosan megígérhetem!- mosolyogtam rá. Olyan jól esett, hogy még a saját pénzét is képes volt megosztani velem!
Ezek után még sokáig beszélgettünk alap dolgokról, amikor megcsörrent a telefonom. Mind a ketten összerezzentünk, majd egy nagyot nevettünk egymáson, én pedig a telefonom után nyúltam és még mindig mosolyogva felvettem.
- Halló.
- Szia- köszönt Justin.
- Te vagy az, Justin?- kérdeztem.- Ki kellett volna írnia a számodat...
- Én vagyok az, ez a lényeg- nevetett fel. Elmosolyodtam.
- Na mondjad, mi az!
- Hát, Jazmyn már vagy reggel óta azzal nyaggat, hogy tegnap nem tudott veled játszani, és gondoltam, átjöhetnél.- magyarázta.
- Persze, természetesen!- örültem meg. Már nagyon hiányoztak Justin édes kis testvérei.
- El menjek érted?
- Ha nem okozok gondot...
- Ugyan, te sosem okozol gondot!
- Jó! De tudod, hogy hol laknak Avril-ék?
- Csak mondjad az utcát.
Avril-re pillantottam és eltátogtam neki, hogy mi az utca neve, mire visszatátogta a választ.
- Juhar utca 41.- mondtam a telefonba.- De biztos, hogy idetalálsz?
- Én aztán nem! Majd a GPS- mondta, majd elröhögte magát. Én is röhögtem egyet, majd elkezdtem elköszönni, mert tudniillik, hogy nálunk az általában olyan 10 percet vesz igénybe.
- Nah, akkor várlak. És egyszer csörgess meg, ha a ház előtt vagy!
- Rendben! Szia, pár perc és ott vagyok!
- Szia, siess!
- Oksi, szia Elli!
- Szia Justin!
Ezek után letettük a telefont. Kicsit csodálkoztam rajta, hogy ilyen gyorsan elköszöntünk.
- Figyu, én nem sokára megyek. Jön értem Justin.
- Óh, oki- mosolygott.- Akkor mikor találkozzunk délután?
- Nem tudom- dörzsöltem meg az állam.- Mit szólnál, mondjuk... fél 5-höz?
- Tök jó! Akkor majd megcsörgetlek. De hol is talizzunk?
- Mit szólnál a plázához? Szerintem az lenne a legkönnyebb.
- Oki, akkor majd ott...- nem bírta befejezni, mert csörgött a telefonom.
- Halló- vettem fel.
- Van egy kis baj....- hallottam Justin gondterhelt hangját. Összerándult a gyomrom; te jó ég, mi történhetett?!
- Mi a baj???- aggódtam.
- Eltévedtem- nyögte ki, én meg akkorát röhögtem, hogy Avril is elmosolyodott.
- Nem azt mondtad, hogy "majd a GPS idetalál"?!- kérdeztem két röhögőroham között.
- De- válaszolta.- Csak Skarlett is eltévedt...
- Skarlett?- kérdeztem, mikor abbahagytam a nevetést.- Az meg ki?
- A GPS-em...
Itt újra kitört belőlem a röhögés.- Te Skarlett-nek hívod a GPS-ed???- ziháltam, mikor kiröhögtem magam.
- Ne sértegesd!- szólt rám. Próbált komolynak tűnni, de a hangjában nevetés bujkált.- Lehet, hogy meghallja!
- Oda ne rohanjak!- nevettem fel.- Segítek idetalálni. Hol vagy?
- Nem tudom...
- Bővebben?
- Nnnnnneeeeeemmmm ttttttttuuuuudddddddoooommm- húzta el.
- De most komolyan!- kuncogtam.- Hol vagy?
- A Francia utca sarkán.
- Értem- bólintottam, majd Avril felé fordultam.- Hol van a Francia utca sarka?
- Befordul jobbra, és máris az utcánkban van- válaszolt vigyorogva Avril. Valószínűleg hallotta a beszélgetésünket...
- Befordulsz jobbra, és máris az utcában vagy!- mondtam Justin-nak, aki a vonal végén várakozott a válaszomra.
- Oksa, egy perc és ott vagyok!- mondta, majd letette a telefont.
A fejemet rázva fordultam Avril felé.
- Néha azt hiszem, én vagyok az egyedüli normális kettőnk közül...
- Jól érzed!- nevetett fel Avril. Egy hálás pillantást küldtem felé, majd felálltam.
- Lassan ideér Justin, úgyhogy elkezdek összepakolni...
- Oki.
Felkászálódtam a matracomról és összeszedtem a cuccaimat. Miközben a tegnapi ruháimat szedtem össze, magamban Justin Timberlake- Mirrors című dalát dúdoltam. Kicsit rákattantam a utóbbi napokban... :)
Éppen ültem volna le Avril mellé, amikor valaki dudált. Kinéztem az ablakon, és megláttam Justin kocsiját, az anyósülésen pedig egy férfi ült, akit még nem láttam.
- Jöttek értem- szóltam Avril-nek.
- Lekísérlek- mosolygott.
Lent aztán elköszöntem Avril szüleitől, felhúztam a cipőmet és kicsoszogtam Justin autójához.
- Hali- mosolyogtam rá, mikor kiszállt a kocsiból, hogy köszöntsön.
- Háj- húzta mosolyra száját, amibe beleremegett a gyomrom. Felém lépett, én pedig ösztönösen magamhoz húztam, ő pedig hosszan megcsókolt.- Be szállsz?- kérdezte, mikor elengedtük egymást.
- Ha nem gond- kuncogtam.
- Apa is jön velünk- nyitotta ki nekem az ajtót.
- Halihó!- ültem be mosolyogva, miután Justin becsukta az ajtót.
- Elli- vigyorodott el Justin apukája és hátrafordult az anyósülésről.- Nagyon örvendek! Jeremy vagyok- nyújtotta felém a kezét.
- Én is!- ráztam meg mosolyogva a kezét.
- Csak elhozattam Justin-nal a kicsiket. Ugye nem gond, ha haza kell vinnetek?
- Dehogy is! Nagyon örülök, hogy megismertelek! Ugye tegezhetlek?
- Persze!- mosolygott.- Már te is a családunkhoz tartozol!
Meghatott, amit mondott, és könnyes szemmel elmosolyodtam. Míg beszélgettünk, elindult alattunk a kocsi. Pár másodpercig csönd volt, amit nem sokkal később Jeremy tört meg.
- Justin állandóan rólad beszél! Már igazán kíváncsi voltam, hogy milyen lehetsz! És, lássuk be, még gyönyörűbb vagy, mint amilyennek Justin leírt!
- Ugyan- vörösödtem fülig. Nem bírom, amikor azt mondják, hogy gyönyörű vagyok... Ne hazudjanak! :D
- Jazmyn és Jexon teljesen beléd estek!- mondta egy kicsit később Jeremy.
- Nagyon aranyosak- mosolyogtam.- Én is rögtön megszerettem őket!
Jeremy mosolyogva kinézett az ablakon, én pedig elkezdtem csak úgy, spontán, bökdösni Justin vállát.
- Befejeznéd?- röhögött halkan, mikor már vagy ezerszer megböktem.
- Nem megy!- nevettem és hátradőltem az ülésemen.
Nem sokkal később a kocsi megállt alattunk, Jeremy pedig kiszállt a kocsiból. Feltétlenül el akartam tőle köszönni, úgyhogy Justin-nal együtt én is kipattantam Jeremy után.
- Nagyon örülök, hogy megismertelek!- adott 2 puszit.
- Én is nagyon örülök, hogy végre találkozhattunk!- öleltem meg mosolyogva.
- Csá, apa!- adott neki 2 puszit Justin.
- Vigyázz Ellire!- vigyorgott rá Jeremy.
- Vigyázok!- köszönt el tőle Justin, majd kinyitotta nekem az anyósülési ajtót. Vagy hogy mondjam... :D
Mikor ő is beült, adott egy puszit az arcomra, majd beindította a gázt és legördültünk a ház felhajtójáról. Pár perc múlva már Justin-ék háza előtt álltunk.
- Itt vagyunk!- mosolygott rám egy elképesztően szép mosollyal.
- Rég jártam itt...- merengtem el, majd egyszerre nevettünk fel.
Pár perc múlva kiszálltunk (:D). Justin kitárta előttem a bejárati ajtót, én pedig széles mosollyal az arcomon léptem át a küszöböt.
- Megjöttünk!- ordította el magát, amikor belépett mögöttem.
Épphogy levettem a cipőmet és a kabátomat, két kisember rohant felém.
- Elli!- sikítoztak.
- Sziasztok!- nevettem fel, majd lehajoltam és felemeltem a kicsiket.- Rég láttalak tieteket!
- Hiányoztál, Elli!- ölelte át a nyakamat Jazmyn.
- Nekem is!- puszilt meg Jexon.
- Nekem is nagyon hiányoztatok!- mosolyogtam rájuk.
- Elég a gyerekzsúrból!- röhögött fel Justin.- Gyere, Jexon, győzzük le a lányokat lovacskázásban!- mondta, azzal kivette a kezemből Jexon-t.
- Úgyis mi fogunk nyerni!- nyújtotta ránk a nyelvét Jexon, mikor Justin a hátára kapta.
- Csak szeretnétek!- nevettem fel.- Jazmyn, legyőzzük őket?
- Naná!- kiáltott fel Jazmyn, én meg a hátamra kaptam.- Végetek!
- Verseny a konyháig?- kérdezte diadalittas mosollyal Justin. Komolyan, mintha már meg is nyerte volna!
- Rendben!- bólintottam összehúzott szemekkel, vigyorogva.
- Háromra indulunk! Egy....
- Kettő....
- Három!
Amint Justin kimondta, hogy három, én Jazmyn-nel, Justin pedig Jexon-nal a hátán, nekilódultunk. Jazmyn édesen kacagott, mikor egyszer majdnem előreestünk, ugyanakkor a fiúk, mintha szárnyuk nőtt volna, elhúztak mellettünk.
- Nyertünk!- nevetett Jexon, mikor megálltunk a konyhában.
- Na, erre varrj gombot, kicsim!- mosolygott Justin. Beültette Jexon-t az etetőszékébe.
- Bocs, nem erősségem a varrás!- beültettem az etetőszékébe Jazmyn-t, aki ezután jól kupán vágta Jexon-t, mert kicsúfolta, hogy milyen lassúk voltunk. Hiába. Testvéri szeretet....
- Látom, megjöttetek!- mosolygott ránk angyalian Pattie.
- Igen. Szia!- öleltem meg. Pattie nevetve adott egy puszit, majd Justin haját borzolta össze.
- Elli, játszol velem?- mosolygott rám Jazmyn.
- Persze, Tündérke, de előtte iszok egy pohár vizet, ha nem gond- kacsintottam rá.
- Jó, de siess!
Kértem Pattie-től egy pohár vizet. Miután megittam, kivettem Tündérkét az etetőszékéből. Kézen fogott, és behúzott a nappaliba.
- Ne szóljunk Jexon-nak?- kérdeztem tőle, mikor leültünk és elővette a babáit.
- Mondd meg Justin-nak, hogy ő is jöhet!- rántotta meg csöpp kis vállát.
- Mindjárt jövök, Tündérke!- simogattam meg a buksiját.
Justin a konyhában volt. Mellé álltam és átöleltem.
- Jazmyn megengedte, hogy te és Jexon is jöjjetek babázni- mondtam neki huncutul mosolyogva.
- Megyünk!- húzta mosolyra szája sarkát. Úgy imádom, mikor így mosolyog!

 

Másfél órát játszottunk a kicsikkel, mikor csörgött a telefonom.

- Halló- vettem fel. 

- Ebédre haza óhajt a kisasszony jönni?- hallottam apa mérges hangját.

- Óh, szia apa!- köszöntem behúzott nyakkal.

- Szóval hazajössz ebédre, vagy rád ne is számítsunk?- szegezte nekem a kérdést.

- Szerintem igen. Ha nem gond..

- Elli, ne butáskodj már!- szólt rám.- Miért lenne gond?!

- Hát, csak úgy kérdezted...- mentegetőztem.

- Akkor gyere olyan fél egyre- enyhült meg.- Addigra kész lesz az ebéd.

- Oksi- mosolyodtam el.- Kérdezhetek valamit?

- Ezen kívül?- nevetett fel.- Igen, mondd!

- Elmehetek olyan 5 óra körül Avril-lel vásárolni?

- Igen- hatalmas kő esett le a szívemről.- De legkésőbb fél 10-re otthon vagy!

- Igenis, főnök!- poénkodtam.

- Na, de most már leteszem, mert nem ingyen beszélünk ám! Szia!

- Szia- nevettem. Miután apa letette a telefont, éreztem, ahogyan egy kéz át öleli a derekam. 

- Megbeszéltél mindent?- suttogta a nyakamba.

- Igen- megfordultam, ő pedig így velem szembe került. A derekamnál fogva magához húzott és megcsókolt. Beletúrtam a hajába és belemosolyogtam csókunkba. 

Hogy én mennyire szeretem... <333

Hájjj :*** 

Remélem eleget pihentetek a téli szünetben, mert nemsokára kezdődik a suli :S Tudom, ehhez nektek is ugyanannyi kedvetek van, mint nekem, de azért remélem, egy kicsit feldobhattam a szüneteteket a részeimmel! Remélem, ez is tetszett <33 Óh, és szeretném megköszönni, a több, mint 1530 megtekintést! Nagyon jólesik! Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat!!! :** <33

Ajánlott blogok:

www.mynewlifeinirelandwithedwardandjohn.blogspot.com

www.viraagszirmok.blogspot.com

[Remélem, jól írtam be őket.. :D]