Bánatomban felmentem a netre, ahol mindenféle képeken jelöltek meg. Volt köztük egy lány, akit még életemben nem láttam és bejelölt barátnak. Gondoltam, miért is ne, legalább gyarapodnak a barátaim. Úgyhogy visszajelöltem. Ezek után kicsit szörfözgettem itt meg ott; megnéztem az email-jeimet, híreket néztem különböző oldalakon, amikor pittyegett az az ismerős hang, ami akkor szokott szólni, amikor valaki üzenetet küld. Kicsit meglepődtem, mert egyetlen ismerősöm sem volt fennt, amikor az előbb néztem. Úgyhogy visszamentem az oldalra, és meglepődve tapasztaltam, hogy az a lány írt rám, akit az előbb visszaigazoltam. Kicsit meghökkentem, amikor elolvastam a levelét:
Nagyon sajnálom, hogy Justin faképnél hagyott... De mindig tudtam, hogy engem szeret igazán.
Elsősorban azt vettem észre, hogy nem köszönt. Aztán azt, hogy tudja, hogy Justin és én összevesztünk. Nyeltem egyet és gyorsan visszaírtam a lánynak.
Szia... És nem tudom, hogy miről is beszélsz.... Bocsi.
Hitetlenül felsóhajtottam, majd a lány profilképére siklott a szemem. Bár a kép elég kicsi volt, még így is láttam, hogy észveszejtő a csaj.
Mellette simán elbújhatok. Na nem mintha olyan nagyon szép lenne, de látszik rajta, hogy egy igazi kis vadóc lány; minden fiú álma. Most, hogy jobban belegondolok, talán megértem Justin-t: inkább ő, mint én. Még én is így döntöttem volna. Amint ezen elmélkedtem, visszaírt a 'széplány'.
Nem?! Pedig muszáj lesz.....
Ezután egy kis szünet következett, majd küldött nekem egy képet, amin.... éppen Justin-nal csókolózik.
Három dolog jutott eszembe: 1. hogy ez mikori fénykép, 2. miért van lefényképezve, ahogy csókolóznak, és a 3., hogy annyira megutáltam ezt a lányt, hogy csak na. Dühömben olyan erősen nyomtam le a billentyűket, mikor visszaírtam, hogy pár beragadt. Mikor végeztem, el sem olvastam a szöveget, csak lenyomtam az enter-t és elküldtem.
Semmi közöd ahhoz, ami Justin és közöttem történik... Ez a kép pedig undorító! Ahogyan te is. Jobb lenne, ha végre leszállnál rólunk.
Ezek voltak a hozzá írt utolsó szavaim, mert mérgemben kinyomtam a gépet. Annyira elegem lett mindenből, hogy csak bedőltem az ágyamba és a fejemre húztam a takarót. Sóhajtottam egy hatalmasat; megpróbáltam elfojtani a sírásomat. Hát, nem sikerült, mert amikor arra gondoltam, hogy Justin megcsalt, ezzel a.... Nem is tudom, milyen lánnyal, könny szökött a szemembe. És ki is szökött a szememből, mikor az is az eszembe jutott, hogy mennyire hiányzik, hogy Justin nincs velem.
Folyamatosan az járt a fejemben, hogy Justin most valószínűleg csajozik, mert én felmondtam a szolgálatot és egy másik préda után néz. Mikor ezeket kigondoltam, rögtön bűntudatom támadt, amiért ilyeneket gondolok róla. Nem akartam, hogy ilyenekre gondoljak, úgyhogy előkerestem a telefonomat és tárcsáztam. 4 csengés után felvették.
- Szia Elli!- szólt bele Avril.
- Szia- mondtam halkan. Nyeltem egyet.- Beszélhetnénk?
- Persze, mondd mi a baj!- váltott komoly hangnemre Avril.
- Az van- kezdtem.-, hogy Justin- elcsuklott a hangom.- megcsalt.
- Hogy mi????- hüledezett Avril.
- Igen- a hangom sírós lett.
- De hogy? Vagy mi? Vagy....- elakadt.- Várj, egy perc és ott vagyok.
- De...- akartam neki valamit mondani. Mondjuk azt, hogy nem kell, majd anyával megbeszélem. De aztán eszembe jutott, hogy anyáék nincsenek is itthon. És, valljuk be, Zsoltival igen nehezen tudtam volna megbeszélni ezt a Justin-os ügyet.
Hallottam pár sípolást. Avril letette a telefont.
Felhúztam a térdem és rátámasztottam az állam. Miért ilyen nehéz? Miért kellett nekem pont Justin-ba beleszeretnem?! Annyi mindenki más is ott van. De nekem pont az kellett, akinek én meg pont nem.
Nem értem, hogy stressz helyzetben miért gondol az ember ilyen ökörségekre. De nem volt időm ezen elmélázni, mert kopogtak az ajtómon.
- Jöhet!- szóltam ki rekedten.
Kinyílt az ajtó és két igen ismerős alak lépett be rajta.
- Hát itt vagy!- mosolyodott el halványan Adam és lehuppant mellém.
- Hú, csajszi!- csukta be az ajtót Avril.- Gyere ide!
Szélesre tárta a karját, én pedig felálltam és szorosan megöleltem.
- Jaj, Avril!- suttogtam a hajába.
Mikor Avril elengedett, kézen fogtam és együtt leültünk az ágyamra. Annyira jólesett, hogy itt voltak. Itt voltak, velem.
- Nem baj, hogy szóltam Adam-nek is?- kérdezte félénken Avril, Adam-re sandítva.
- Dehogy is- mosolyogtam halványan.- Csak örülök, hogy ő is itt van- löktem meg finoman Adam karját.
- Hál' istennek, mert nem szeretnék most hazamenni!- röhögött fel Adam.
- De meséld el, hogy hogyan történt!- bökött meg Avril.- Mit csinált Justin?
Sóhajtottam egyet és az ágyam végébe mentem, hogy neki tudjak dőlni a támlájának. Avril és Adam követték a példámat.
- Az volt- kezdtem.-, hogy Justin fogadott az egyik haverjával. Az volt a tétje, hogy lesmárolja az osztálytársát.
- Ez komoly?- hüledezett Avril.
- Ja- szólt közbe Adam.- Justin nekem is elmondta. Azt hitte, elhallgathatja előled, vagy nem is tudom. Azt gondolta, megérted.
- Én meg is érteném, ha azt mondta volna, hogy részeg volt!- akadtam ki, miközben a szemem megtelt könnyekkel.
- Mert az volt!- mosolygott Adam.
Értetlenül pislogtam.- Mi???
- Nem mondta neked, hogy részeg volt?- mosolygott Adam.
- Nem, ezt kifelejtette...- hebegtem. Ezt nem hiszem el! Hagyja, hogy magamban teljesen megutáljam, de azért azt nem mondja el, hogy részeg volt. Csodás.
- Elli, de ez tök jó!- ujjongott Avril.- Nem?! Legalább nem józanul csalt meg.
- De megint hazudott nekem...- leheltem. Éreztem, ahogyan az arcom lángba borul és ahogyan könnyeim szépen betakarják.
- Ne sírj!- simította meg a vállam Adam.- Szerintem nagyon bánja amit tett, még így, részegen is.
- De ez nekem nem elég!- töröltem meg a szemem.- Nekem nem a sajnálata vagy a bocsánatkérései kellenek. Nekem Ő kell!
- Minden rendbe fog jönni, csak nyugodj meg!- ölelt át Avril.
Sírva visszaöleltem.
Fel sem bírom már fogni. Annyira balfék vagyok! De persze most már minden jobb, mint volt. Mert velem vannak a legjobb barátaim a világon; Adam és Avril. Hú, annyira örültem nekik, hogy azt nem lehet elmondani.
Adam rátette a kezét a hátamra.
- Adnod kéne neki még egy esélyt!
Megtöröltem az arcomat és Adam felé fordultam.
- De nem nekem kell tőle bocsánatot kérnem, ugye ezzel tisztában vagy- mondtam neki.
- Persze- bólintott.- De addig is- széttárta a karját.- gyere ide, te!
Mosolyogva megöleltem.- Kösz, srácok!
- Ha már srácok- nyitódott ki az ajtó.- Én is itt vagyok!
Zsolti lépett be vigyorogva az ajtón. Amint belépett, becsapta az ajtót, nekifutott és az ágyamra vetődött.
- Te jó ég!- ordított fel Adam.- Mindjárt leszakad az ágy!
Zsolti röhögve hempergett az ágyamon, mi pedig felhúzott lábakkal próbáltuk elkerülni, hogy a lábunkra guruljon.
- Én is jövööök!!!!!- ordította el magát Adam, majd odafeküdt Zsolti mellé és együtt ökörködtek tovább.
- Ökrök- forgatta a szemét Avril.
A nap további részében hülyéskedtünk, ami nem volt nehéz, mert Adam és Zsolti állandóan ökörködtek.
Olyan fél 5 felé járhatott, amikor Avril és Adam elköszöntek és hazamentek. Zsoltival a konyhában tébláboltunk.
- Nem vagy éhes?- kérdeztem.
- De- bólintott Zsolti, majd elröhögte magát.
- Én is éhes vagyok- tettem a kezem a hasamra.- Csinálok valami vacsit- határoztam el és elindultam a hűtő felé.
Szélesre tártam a hűtő ajtaját és alaposan körülnéztem benne. Amit találtam: a nagy semmit.
- Zsolti!- kiabáltam ki a hűtőből.- Nincs semmi kaja!
- Az gáz- lépett be a konyhába Zsolti, majd felcsillant a szeme.- Rendeljünk pizzát!
- Anyáék hülyét fognak kapni- kezdtem el pánikolni, miközben becsuktam a hűtő ajtaját.- Nem rendelhetünk pizzát csak úgy!
- Pedig azt fogjuk csinálni- vonta meg a vállát Zsolti, majd elővette a telefonját és tárcsázott.- Halló. Pizzát szeretnék rendelni! Aha. Értem. Akkor egy nagy magyarosat.
- Ne olyat!- ráztam a fejem.
- Vagyis inkább egy sajtos-sonkás-kukoricásat- javította ki magát vigyorogva.- Köszönöm. Á, és mennyi is lesz? Aha. Értem. Jó. Köszönöm. Viszont hallásra!- tette le.
Hitetlenkedve megráztam a fejem és el indultam a szobámba.
Mikor beléptem az ajtón, becsuktam magam mögött és nekidőltem. Azt hiszem, majd minden rendeződni fog. Minden rendbe fog jönni. Most már tudom. Justin-nal majd újra együtt leszünk, megbocsájtunk egymásnak. Én neki azt, hogy nem mondott el mindent, ő meg nekem azt,hogy nem hagytam, hogy elmondjon mindent. Azt hiszem tökéletesen kiegészítjük egymást: ő a tökéletlenül tökéletes, én meg a tökéletesen tökéletlen. De ez így van jól. Ez így jó.
És hogy mi lesz azzal a csajjal?! Nem tudom. De ketten majd biztos megoldjuk. Justin-nal....
Hi! Iszonyatosan örülök, hogy már több mint 1200-an tekintettétek meg a blogomat! De mielőtt még a szokásos blog-ajánlómat elmondanám, szeretném, ha egy kicsit idefigyelnétek:
mostanában elég sokszor hallom, hogy gyönyörű és csodálatos lányok vagdossák a kezüket/lábukat. Szeretném erre mindenki figyelmét felhívni; NEM SEGÍT! Lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogy ez a legjobb megoldás, de higgyétek el, ez nem változtat semmin! Sajnálom azokat, akik szerint ez a legjobb megoldás. De bármennyire is hihetetlennek tűnik, nem segít. Inkább egyetek csokit, dugulásig, vagy gépezzetek és hallgassatok csöpögős dalokat... vagy akármit. De nem szabad feladni és azt gondolni, hogy az önvagdosás jó dolog. Ezt minden gyönyörű és csodálatos lánynak küldöm, akik úgy gondolják, ez a legjobb megoldás...
És a szokásos "jóblog" ajánlóm: :)
www.mynewlifeinirelandwithedwardandjohn.blogspot.com
www.viraagszirmok.blogspot.com
Szeretlek Titeket, köszönöm, hogy olvassátok a blogomat!!! :* <333
Folyamatosan az járt a fejemben, hogy Justin most valószínűleg csajozik, mert én felmondtam a szolgálatot és egy másik préda után néz. Mikor ezeket kigondoltam, rögtön bűntudatom támadt, amiért ilyeneket gondolok róla. Nem akartam, hogy ilyenekre gondoljak, úgyhogy előkerestem a telefonomat és tárcsáztam. 4 csengés után felvették.
- Szia Elli!- szólt bele Avril.
- Szia- mondtam halkan. Nyeltem egyet.- Beszélhetnénk?
- Persze, mondd mi a baj!- váltott komoly hangnemre Avril.
- Az van- kezdtem.-, hogy Justin- elcsuklott a hangom.- megcsalt.
- Hogy mi????- hüledezett Avril.
- Igen- a hangom sírós lett.
- De hogy? Vagy mi? Vagy....- elakadt.- Várj, egy perc és ott vagyok.
- De...- akartam neki valamit mondani. Mondjuk azt, hogy nem kell, majd anyával megbeszélem. De aztán eszembe jutott, hogy anyáék nincsenek is itthon. És, valljuk be, Zsoltival igen nehezen tudtam volna megbeszélni ezt a Justin-os ügyet.
Hallottam pár sípolást. Avril letette a telefont.
Felhúztam a térdem és rátámasztottam az állam. Miért ilyen nehéz? Miért kellett nekem pont Justin-ba beleszeretnem?! Annyi mindenki más is ott van. De nekem pont az kellett, akinek én meg pont nem.
Nem értem, hogy stressz helyzetben miért gondol az ember ilyen ökörségekre. De nem volt időm ezen elmélázni, mert kopogtak az ajtómon.
- Jöhet!- szóltam ki rekedten.
Kinyílt az ajtó és két igen ismerős alak lépett be rajta.
- Hát itt vagy!- mosolyodott el halványan Adam és lehuppant mellém.
- Hú, csajszi!- csukta be az ajtót Avril.- Gyere ide!
Szélesre tárta a karját, én pedig felálltam és szorosan megöleltem.
- Jaj, Avril!- suttogtam a hajába.
Mikor Avril elengedett, kézen fogtam és együtt leültünk az ágyamra. Annyira jólesett, hogy itt voltak. Itt voltak, velem.
- Nem baj, hogy szóltam Adam-nek is?- kérdezte félénken Avril, Adam-re sandítva.
- Dehogy is- mosolyogtam halványan.- Csak örülök, hogy ő is itt van- löktem meg finoman Adam karját.
- Hál' istennek, mert nem szeretnék most hazamenni!- röhögött fel Adam.
- De meséld el, hogy hogyan történt!- bökött meg Avril.- Mit csinált Justin?
Sóhajtottam egyet és az ágyam végébe mentem, hogy neki tudjak dőlni a támlájának. Avril és Adam követték a példámat.
- Az volt- kezdtem.-, hogy Justin fogadott az egyik haverjával. Az volt a tétje, hogy lesmárolja az osztálytársát.
- Ez komoly?- hüledezett Avril.
- Ja- szólt közbe Adam.- Justin nekem is elmondta. Azt hitte, elhallgathatja előled, vagy nem is tudom. Azt gondolta, megérted.
- Én meg is érteném, ha azt mondta volna, hogy részeg volt!- akadtam ki, miközben a szemem megtelt könnyekkel.
- Mert az volt!- mosolygott Adam.
Értetlenül pislogtam.- Mi???
- Nem mondta neked, hogy részeg volt?- mosolygott Adam.
- Nem, ezt kifelejtette...- hebegtem. Ezt nem hiszem el! Hagyja, hogy magamban teljesen megutáljam, de azért azt nem mondja el, hogy részeg volt. Csodás.
- Elli, de ez tök jó!- ujjongott Avril.- Nem?! Legalább nem józanul csalt meg.
- De megint hazudott nekem...- leheltem. Éreztem, ahogyan az arcom lángba borul és ahogyan könnyeim szépen betakarják.
- Ne sírj!- simította meg a vállam Adam.- Szerintem nagyon bánja amit tett, még így, részegen is.
- De ez nekem nem elég!- töröltem meg a szemem.- Nekem nem a sajnálata vagy a bocsánatkérései kellenek. Nekem Ő kell!
- Minden rendbe fog jönni, csak nyugodj meg!- ölelt át Avril.
Sírva visszaöleltem.
Fel sem bírom már fogni. Annyira balfék vagyok! De persze most már minden jobb, mint volt. Mert velem vannak a legjobb barátaim a világon; Adam és Avril. Hú, annyira örültem nekik, hogy azt nem lehet elmondani.
Adam rátette a kezét a hátamra.
- Adnod kéne neki még egy esélyt!
Megtöröltem az arcomat és Adam felé fordultam.
- De nem nekem kell tőle bocsánatot kérnem, ugye ezzel tisztában vagy- mondtam neki.
- Persze- bólintott.- De addig is- széttárta a karját.- gyere ide, te!
Mosolyogva megöleltem.- Kösz, srácok!
- Ha már srácok- nyitódott ki az ajtó.- Én is itt vagyok!
Zsolti lépett be vigyorogva az ajtón. Amint belépett, becsapta az ajtót, nekifutott és az ágyamra vetődött.
- Te jó ég!- ordított fel Adam.- Mindjárt leszakad az ágy!
Zsolti röhögve hempergett az ágyamon, mi pedig felhúzott lábakkal próbáltuk elkerülni, hogy a lábunkra guruljon.
- Én is jövööök!!!!!- ordította el magát Adam, majd odafeküdt Zsolti mellé és együtt ökörködtek tovább.
- Ökrök- forgatta a szemét Avril.
A nap további részében hülyéskedtünk, ami nem volt nehéz, mert Adam és Zsolti állandóan ökörködtek.
Olyan fél 5 felé járhatott, amikor Avril és Adam elköszöntek és hazamentek. Zsoltival a konyhában tébláboltunk.
- Nem vagy éhes?- kérdeztem.
- De- bólintott Zsolti, majd elröhögte magát.
- Én is éhes vagyok- tettem a kezem a hasamra.- Csinálok valami vacsit- határoztam el és elindultam a hűtő felé.
Szélesre tártam a hűtő ajtaját és alaposan körülnéztem benne. Amit találtam: a nagy semmit.
- Zsolti!- kiabáltam ki a hűtőből.- Nincs semmi kaja!
- Az gáz- lépett be a konyhába Zsolti, majd felcsillant a szeme.- Rendeljünk pizzát!
- Anyáék hülyét fognak kapni- kezdtem el pánikolni, miközben becsuktam a hűtő ajtaját.- Nem rendelhetünk pizzát csak úgy!
- Pedig azt fogjuk csinálni- vonta meg a vállát Zsolti, majd elővette a telefonját és tárcsázott.- Halló. Pizzát szeretnék rendelni! Aha. Értem. Akkor egy nagy magyarosat.
- Ne olyat!- ráztam a fejem.
- Vagyis inkább egy sajtos-sonkás-kukoricásat- javította ki magát vigyorogva.- Köszönöm. Á, és mennyi is lesz? Aha. Értem. Jó. Köszönöm. Viszont hallásra!- tette le.
Hitetlenkedve megráztam a fejem és el indultam a szobámba.
Mikor beléptem az ajtón, becsuktam magam mögött és nekidőltem. Azt hiszem, majd minden rendeződni fog. Minden rendbe fog jönni. Most már tudom. Justin-nal majd újra együtt leszünk, megbocsájtunk egymásnak. Én neki azt, hogy nem mondott el mindent, ő meg nekem azt,hogy nem hagytam, hogy elmondjon mindent. Azt hiszem tökéletesen kiegészítjük egymást: ő a tökéletlenül tökéletes, én meg a tökéletesen tökéletlen. De ez így van jól. Ez így jó.
És hogy mi lesz azzal a csajjal?! Nem tudom. De ketten majd biztos megoldjuk. Justin-nal....
Hi! Iszonyatosan örülök, hogy már több mint 1200-an tekintettétek meg a blogomat! De mielőtt még a szokásos blog-ajánlómat elmondanám, szeretném, ha egy kicsit idefigyelnétek:
mostanában elég sokszor hallom, hogy gyönyörű és csodálatos lányok vagdossák a kezüket/lábukat. Szeretném erre mindenki figyelmét felhívni; NEM SEGÍT! Lehet, hogy valaki úgy gondolja, hogy ez a legjobb megoldás, de higgyétek el, ez nem változtat semmin! Sajnálom azokat, akik szerint ez a legjobb megoldás. De bármennyire is hihetetlennek tűnik, nem segít. Inkább egyetek csokit, dugulásig, vagy gépezzetek és hallgassatok csöpögős dalokat... vagy akármit. De nem szabad feladni és azt gondolni, hogy az önvagdosás jó dolog. Ezt minden gyönyörű és csodálatos lánynak küldöm, akik úgy gondolják, ez a legjobb megoldás...
És a szokásos "jóblog" ajánlóm: :)
www.mynewlifeinirelandwithedwardandjohn.blogspot.com
www.viraagszirmok.blogspot.com
Szeretlek Titeket, köszönöm, hogy olvassátok a blogomat!!! :* <333
*o* :))) <333
VálaszTörlés