22. rész

A mai volt az utolsó nap a téli szünet előtt. Zsolti és én gyalog mentünk a suliba, mert anyáéknak el kellett valamit intézniük. Talán egy átlagos csajnak ciki a bátyjával sétálni, de én mindig nagyon jól szórakozom, mikor vele sétálok.
- Akkor kibékültetek Justin-nal?- kérdezte, mikor már majdnem a sulinál voltunk.
- Igen- feleltem. Már nyitottam a számat, hogy elújságoljam neki, hogyan történt az egész, de aztán mosolyogva lenyeltem a mondandómat, hiszen nem gondolom, hogy őt ez annyira érdekelné.
- Az tök jó- bólogatott Zsolti.
Nagyjából ennyi volt a beszélgetésünk, amíg a sulihoz értünk. Ott azonban Zsolti elsütötte a jól ismert reggeli poénját.
- Elli hangja nagyon babos, a haja is nagyon zavaros!
- Ne menj költőnek- orroltam le.
- Most mér?- nézett rám bociszemekkel.- Szerintem nagyon ügyes költő lennék!
- Álmodik a nyomor...- morogtam.
Mikor beléptünk az iskolába, nem várt dolog fogadott minket; az aula gyönyörű szépen fel volt díszítve. A terem közepén pedig egy hatalmas karácsonyfa állt, feldíszítve. Csillogtak a girlandok az ágai közt, a tetején egy csodálatos csillag ékeskedett. Gyönyörű volt. *-*
- Ejha!- csettintett Zsolti.
- De szép!- mosolyogtam.
- Elli!- hallottam Adam hangját.
Megperdültem a tengelyem körül. Adam az iskola ajtajában állt, hajában hó csillogott. Biztos elkezdett esni a hó, gondoltam. Az arca pirospozsgás volt, a szeme pedig vidáman csillogott. Ha önkéntelenül is, de elmosolyodtam. Annyira édes volt és mosolygós.
- Adam!
- Elkezdett esni a hó- vigyorgott, mikor mellém lépett.- Szasz, Zsolti!- fordult Zsolti felé és lepacsizott vele.
- Merre van Justin?- kérdeztem Adam-től.
- Beteg lett- húzta el a száját.
- Szegény- szontyolodtam el.- Mi baja?
- Gégegyulladása van.
- Jézusom!- kaptam a szám elé a kezem. Azért ez elég rosszul hangzott. Gégegyulladás... Brrr.
- Délután nem látogatod meg?- mosolygott rám, mikor elindultunk a termünk felé.
- De, persze- vágtam rá. Igazából egy kicsit megrettentem ettől a gondolattól, mert Justin még sosem beszélt a családjáról. Na, meg hogy vannak-e egyáltalán tesói.
A teremben a szokásos őrültek háza fogadott minket; Austin az egyik padon fetrengett(?), Avril pedig egy könyvel csapkodta, mert Austin ráfeküdt a cuccaira. Amúgy mindenki nyugiban volt, csak ők csinálták a palávert. Szokás szerint. :D
- Mit is csináltok?- érdeklődtem visszatartott nevetéssel.
- Szállj le a cuccaimról!- ordított Avril Austin-ra, válaszképpen.
- De ez olyan kényelmes!- ordított vissza Austin.
- Lesz*rom!- vágta fejbe a könyvel Avril.
- Ki beszél ilyen csúnyán?!- lépett be a terembe a tanárnő.
- Senki- húzta be a nyakát Avril.
Mikor mindenki, elfoglalta a helyét, a tanárnő belekezdett a mondókájába.

A nap végén Adam-mel együtt léptünk ki a suliból. Avril szólt, hogy neki el kell mennie a városba, mert a szüleinek vesz ajándékot, Austin meg büntiben van a reggeli produkciója miatt. :P
- Gyere, elkísérlek Justin-ékhoz- karolt át Adam.
- Annyira be vagyok tojva!- remegtem meg.
- Miért is?- nevetett fel Adam.
- Mert nem tudom, hogy mire számítsak- magyaráztam.- Mi van akkor, ha nem fogok nekik tetszeni? Azt sem tudom, hogy van-e Justin-nak tesója, vagy valami...
- Akkor beavatlak- pislogott Adam.- Justin-nak a szülei elváltak. Az anyukája, Pattie csodálatos nő, biztos rögtön megkedveled!- rám mosolygott.- Justin apjának, Jeremy-nek új családja van, azon belül pedig már van két gyerekük is; Jazmyn és Jaxon. Nagyon édesek, szerintem egyből meg fognak szeretni!
- Kösz a felvilágosítást!- mosolyogtam rá.
- Nincs mit!- vont vállat vigyorogva.
Nem sokkal később Justin-ék háza előtt álltunk.
- Inkább haza megyek- tojtam be és elmentem volna, ha Adam nem fogja meg a vállam.
- Ne legyél már ilyen beszari!
- Bejössz velem?- kérdeztem félénken.
- Nem.
- Na kössz- néztem az égre.
Adam karon fogott és elhúzott az ajtóig. Rátenyerelt a csöngőre. Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó és egy tündérien aranyos nő lépett ki rajta.
- Adam!- örült meg Adam-nek.- Rég láttalak! És minden bizonnyal te vagy Elli!- fordult felém mosolyogva.
- Igen, én vagyok az- mosolyogtam. Igaza volt Adam-nek, Pattie-t egyből megkedveltem.
- Gyere beljebb!- invitált be a házba Pattie.- Adam, te is bejössz?
- Ha nem zavarok- pironkodott Adam.
- Tudod, hogy te sose zavarsz!- nevetett fel csilingelő hangon Pattie.
- Akkor bemegyek- bólintott Adam.
Mikor beléptem a házba, gyönyörűség fogadott; finom illat terjengett az egész házban. Levettük a cipőnket. Gyerek kuncogásokat hallottam, majd nem sokára két iszonyatosan édes kis pofa futott Adam felé.
- Adam!- ugrottak a nyakába.
- Jaxon!- borzolta össze a haját a kisfiúnak Adam, játékosan.- Egyre nagyobb leszel! És te, Jazmyn!- kapta fel a kislányt.- Napról napra szebb leszel!
- Engem is vegyél fel!- toporzékolt odalent Jaxon.
- Na jó- hajolt le érte Adam. Mikor már mind a ketten Adam karjában elfészkelődtek, Adam felém biccentett.- Ő itt Elli, Justin barátnője.
- Sziasztok!- mosolyogtam a kicsikre.
- Szia Elli!- köszönt csillogó szemekkel Jazmyn.
- Szia!- integetett Jaxon.
- Jazmyn, Jaxon!- lépett mellénk Pattie.- Hagyjátok őket egy kicsit! Majd utána játszanak veletek!
- Jó!- szálltak le Adam karjából.
- Felmegyünk Justin-hoz?- fordult felém Adam.
- Aham- bólintottam.
Adam felszaladt a lépcsőn, én meg utána. A lépcső tetején pontosan velünk szembe egy ajtó volt. Olyasmik voltak rá felragasztva, mint pl.: STOP vagy betolatni tilos. Adam kopogott kettőt.
- Anya, nem kérek több teát!- szólt ki rekedten Justin.
- Adam vagyok, aranyapám!- röhögött fel Adam.
- Ja, akkor gyere- nyugodott meg Justin.
Adam belökte az ajtót és szó szerint beesett a szobába. Én is bementem Adam után. A földön fetrengett, én meg átléptem.
- Elli!- örült meg nekem Justin.
- Jaj, szegénykém!- ültem le mellé.- Elhoztam a házit!
- Nah, akkor mehetsz is ki!- mutatott az ajtó felé, majd elröhögte magát.- Csak hülyülök! Hiányoztál.
- Te is nekem- nevettem fel.- Nagyon fáj a torkod?
- Rendesen- tette a torkára a kezét.
- Sajnálom- biggyesztettem le a számat. Közel hajoltam hozzá és adtam egy puszit a homlokára.
- Fúj!- nyögött fel Adam.- Ne má itt nyaljátok-faljátok egymást!!!
- Adam, fogd be!- szólt rá Justin.
- Bocs, nem megy!- röhögött fel Adam.
- Nagyon aranyosak a kistesóid- tereltem el a témát Justin felé fordulva.
- Tudom- bólintott.
Elvigyorodtam.- Amúgy Jaxon hasonlít rád.
- Nem hiszem. Ő cukibb.
- A magad nevében beszélj!
- Ez undorító!- jajdult fel már megint Adam.
- Adam, mit szólnál ahhoz, ha befognád?!- kérdezte vigyorogva Justin.
- Azt, hogy nem.
- Hülye!- röhögött fel Justin, azonban a röhögés helyett iszonyat hangosan felköhögött.- Azt a rohadt!- tapasztotta a kezét a torkára.
- Hozok teát!- álltam fel.
- Ne!- kiabált utánam. Jó rekedt volt a hangja.- Nem akarok több teát!
- Pedig muszáj lesz!- zártam le a témát.- Milyen teát kérsz?
- Citromosat- nézett unottan a plafonra.
- Egy perc és itt vagyok!- vigyorogtam rá és kiléptem az ajtón.
Lesétáltam a lépcsőn. Tétlenül megálltam; vajon merre van a konyha?
Beszélgetést hallottam jobbról, úgyhogy arra felé vettem az irányt. Mikor beléptem az ajtón, Pattie éppen a kicsikkel beszélt. Amikor észrevett, elmosolyodott.
- Áh, Elli! Miben segíthetek?
- Justin nagyon csúnyán köhög. Gondoltam, viszek neki egy kis teát.
- Nagyon rendes tőled- mosolygott Pattie.- Egy pillanat és mindjárt megcsinálom. Addig ülj csak le!- mutatott egy székre a kicsik etetőszéke mellett.
- Rendben- lehuppantam a székre.
- Elli!- örült meg nekem Jazmyn.
- Szia!- mosolyogtam rá.- Mi újság?
- Semmi- rázta csöpp fejét. Olyan édes volt!
- Mit csinálsz?- érdeklődtem a játékaira pillantva, amik szanaszét hevertek az asztalon.
- Játszok. Játszol velem?- nézett rám a gyönyörű szemeivel.
- Persze- mosolyogtam.- Melyikkel lehetek?
- Ezzel Jaxon van, ezzel én, de ezzel lehetsz!- adott a kezembe egy kis mackót.
- És hogy hívjanak?
- Mondjuk Juliet- tapsikolt.
- Rendben, akkor én vagyok Juliet, és te?
- Én Sarah vagyok.
- És Jaxon, neked mi a neved?- hajoltam el Jazmyn előtt, hogy Jaxon-ra tudjak nézni.
- Én Joe vagyok- mondta büszkén és felmutatta a kis autóját, amit maga előtt tologatott eddig.
- Nagyszerű- mosolyodtam el.
- Kész Justin teája!- szólt Pattie.
- Óh- néztem fel a játékokból.- Rendben.
- Ne menj még el!- kérlelt Jazmyn.
- De fel kell vinnem a teát Justin-nak- simogattam meg a kis fejecskéjét.
- Jazmyn! Elli máskor is biztos szívesen játszik veled!- mondta Pattie Jazmyn-nek.
- Naná!- mosolyogtam Jazmyn-re.- Akár már holnap is játszhatunk!
- Tényleg?- csillant fel a szeme.
- Persze! De addig játssz Jaxon-nal- javasoltam.
- Rendben!- Jazmyn Jaxon felé fordult, aki eközben a kis autóját tologatta.
- Itt van Justin teája- tett le Pattie egy bögrét az asztalra.- Vigyázz, forró!
- Oki- óvatosan megfogtam a bögrét, és még mielőtt kiléptem volna a konyhából, visszaszóltam Pattie-nek.- Köszi!
- Nincs mit!- szólt vissza Pattie.
Mosolyogva elindultam fel a lépcsőn. Minden lépésemnél arra ügyeltem, hogy ki ne öntsem Justin teáját. Mikor Justin szobája elé értem, a térdemmel megkopogtattam az ajtót és bekiabáltam.
- Kinyitnátok?
Válaszképpen kinyílt az ajtó, én pedig berontottam és sietve letettem a bögrét Justin ágya melletti kis szekrényre, mert frankón égette a kezem.
- Köszi- mosolygott gúnyosan Justin.
- Most meg mi bajod?- tettem csípőre a kezem, el folytva a nevetésem.
- Áh semmi, csak éppen annyi teát ittam eddig, hogy mindjárt szétlyukad a vesém!
- Nem hallottál még olyanról, hogy WC?- nevettem fel.
Justin mosolyogva felállt az ágyáról és felém lépett. Kezét a derekamra tette és magához húzott. Kezemet a nyaka köré fontam.
- Szóval hallottál már róla?- kuncogtam.
- Mutassam meg, merre van?- puszilta meg az orromat.
Hangosan felnevettem.- Szerintem majd egyedül is megtalálom!
- Ahogy akarod!- puszilta meg az arcomat, majd elengedett és kisétált az ajtón, valószínűleg a klotyóra. :D
- Olyan undorítóak vagytok!- öklendezett Adam.
- Te jobb vagy?- kérdeztem mosolyogva.- Egymagadban?
- Ide figyelj, aranyanyám!- állt elém komolyan Adam.- Ne szórakozz te velem!
- Mert?- húztam az agyát.- Akkor mi lesz?
- Ez!- lehajolt és a térdemnél fogva felemelt.
- Ökör!- sikítottam röhögve.- Tegyél már le!
- Mondd még egyszer, hogy undorító vagyok!
- Nem vagy az!- vihogtam.
Kinyílt az ajtó és Justin lépett be rajta.
- Segííííts!!!!- könyörögtem neki. Bár beteg volt, de azért őszintén reméltem, hogy megesik rajtam a szíve.
- Adam, tedd már le, irritál az ordibálása!- röhögött fel.
Mikor Adam vihogva letett, Justin elé léptem.
- Majd adok én neked olyan irritálást, hogy csak nézel!- ráztam fenyegetően a mutatóujjamat.
- Nyugi, kicsim, csak hülyülök!- húzott magához és belepuszilt a hajamba.
- Nagyon remélem, Mr. Irritálás!- mondtam komolyan, aztán felnevettem és megöleltem Mr. Irritálást. :3
Kelletlenül az órára siklott a szemem.
- Fenébe, már majdnem fél 5- szomorkodtam.
- Holnap is eljössz, nyugi- ölelt még szorosabban magához Justin.
- És megígértem Jazmyn-nek, hogy majd játszok vele!- kuncogtam Justin vállába.
- Még meg kell ezt beszélnem vele- sóhajtott Justin.
- Mrs. Undorító, mehetnénk?- kérdezte gúnyosan Adam.
- Hát persze, Mr. Undorító!- nevettem fel, majd eltoltam magamtól Justin-t.
- Lekísérem önöket!- nyitotta ki az ajtót.
- Óh, igazán kedves, Mr. Irritálás- mosolyogva kiléptem az ajtón, Adam utánam. Leszaladtam a lépcsőn és elköszöntem a kicsiktől.
- De ugye holnap is eljössz?- ölelt meg Jazmyn.
- Hát persze- ígértem meg.
- És akkor majd autózunk is?- ölelte meg a lában Jaxon.
- Persze, ez csak természetes!- emeltem fel Jaxon-t és jól megszeretgettem.
- Szia Elli!- adtak nekem egy-egy puszit, mikor letettem őket.
- Sziasztok, bogyók!- simogattam meg a fejüket.
Mikor felvettük a cipőnket, Justin egészen az ajtóig kísért minket, ott pedig könnyes búcsút vettünk.
- Viszlát, Mr. Irritálás!- adtam az arcára egy puszit.
- Nagyon örvendtem, Mrs és Mr. Undorító!- ölelt magához Justin.
- Viszlát!- ragadta meg a karom Adam és elhúzott Justin-tól.
Hazafelé úton Adam állandóan azzal cukkolt, hogy milyen undorítóak voltunk. Mondjuk semmi olyasmit nem csináltunk, de ő tudja...
A házunk előtt aztán elköszöntem tőle.
- Köszi, hogy elkísértél Justinék-hoz- öleltem meg.
- Nincs mit, máskor i....- elakadt.- Illetve, kijavítom magam, máskor nem megyek be veled, mert így is majdnem széthánytam a fejem.
- Kössz az együtt működést!- háborodtam fel, majd elröhögtem magam.- Szia!
- Viszlát, Mrs. Undorító!- intett, majd megfordult és elment.

Mikor bementem a szobámba, ahelyett, hogy ledőltem volna az ágyamra, benyomtam a gépem és felmentem mindenhova, ahol csak el tudtam volna érni Szandit, de ő sehol sem volt fent, úgyhogy nem sokkal később ki is kapcsoltam a gépet.
És aztán bedőltem az ágyamba. Időm se volt gondolkozni, mert elkapott az álmosság....


Sziasztok! Nagyon-nagyon köszönöm az 1400 megtekintést! Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat! :)
Ajánlott blogok:
www.mynewlifeinirelandwithedwardandjohn.blogspot.com
www.viraagszirmok.blogspot.com