17. rész

- Indulhatunk?- kérdezte zavartan Zsolti, mikor látta, hogy teljesen belefeledkeztünk egymásba Justin-nal.
- Egy pillanat- szólalt meg Justin két csók között, majd Zsolti felé fordult.- Most már mehetünk.
Mosolyogva megráztam a fejem.
- Gyertek el hozzánk- ajánlotta fel Zsolti.- Anyáék nincsenek itthon.
- Mehetünk?- nézett rám Adam.
- Te is?- néztem furán. Mindenki rám nézett.- Mármint nem úgy értem...- kezdtem mentegetőzni.- Hanem csak meglepődtem, hogy a "törött bordájú" Adam is jönni akar.
- Figyelj, már kezdek erőre kapni!- tette fel a kezét röhögve Adam.- Csak majd, ha lehet, ne feküdjön rám senki.
- Ne aggódj, majd én figyelek a rendre!- állt elé védelmezően Austin.
Mindenkiből kitört a nevetés. Ez vicces. Austin talán még magára sem tud vigyázni....De Adam-re azért akar... :D
Justin megfogta a kezem és elindultunk hazafelé. Az úton nagyon szótlan volt, amin meg is lepődtem. De, gondoltam, ez biztos azért van, mert csak le van sokkolva, amiért Ben azt mondta, hogy megcsal. Én is le voltam sokkolva, nem kicsit. De én azért megpróbáltam ezt titkolni, nem nagy sikerrel.
Kb. egy óra múlva mindannyian a nappalinkban ültünk; volt, akik a kanapén (Adam, Avril és én Justin-nal), és voltak, akik a földön ültek (Austin, Zsolti és Harry). Különböző dolgokról beszélgettünk, amikor Adam megszólalt.
- Justin, beszélhetnénk egy kicsit?
- Persze- bólintott Justin, majd ketten kisétáltak a nappaliból.
Avril mellém húzódott és átkarolta a vállamat. Ráhajtottam a fejem és hallgattuk, hogy miről dumálnak a többiek.
Már majdnem elaludtam, annyira unatkoztam, amikor Adam hangját hallottuk meg.
- Ezt most komolyan mondod?
A választ nem hallottam, de feltételeztem, hogy Justin-tól jött.
- És ezt hogy fogod neki elmondani?- szünetet tartott.- Nem vagy normális!
- Adam, hagyjál már ezzel békén!- Justin hangját is hallottam. Most jól, mert mindenki elcsöndesült.- Biztos meg fogja érteni.
- Honnan veszed?- halkult el Adam.- Ha te....- a többit már nem hallottam, mert teljesen elhalkult a hangja.
- Ööööö...minden rendben?- szóltam ki a a fiúknak.
- Persze- kiabált vissza Adam.
Pár másodperc múlva mind a ketten visszajöttek a nappaliba, Adam pedig tiszta ideg volt.
- Biztos minden oké?- kérdeztem tőle visszatartott nevetéssel.
- Ja- vágta rá. Hmm.... gyanús... De csak megvontam a vállam.
Justin levágta magát mellém, Avril pedig arrébb ment, mert Adam ráült volna. Justin megfogta a karom és magához húzott. Nekidőltem a mellkasának és így beszélgettünk tovább.
Majdnem egy óra múlva szép lassan kezdtek elmenni az emberek. Mikor csak hárman maradtunk Zsoltival és Justin-nal, csörgött a telefonom.
- Halló- vettem fel, mikor elcsendesültek a fiúk.
- MIÉRT VESZED EL A PASIMAT?- ordított a telefonba egy női hang.
Megijedtem. Mostanában mindenki ordítozik a telefonba???
- Elnézést, de nem tudom, miről beszél...- hebegtem. Justin-ék érdeklődve füleltek.
- Pedig nagyon is tudnod kéne!- vette halkabbra a figurát.- Justin az enyém és sosem lesz másé!
- Mi????- csodálkoztam. Justin-ra sandítottam, aki aggódva figyelt.- Nem értem...
- Idefigyelj, kisanyám! Vagy leszáll róla, vagy nagyon megbánod!- váltott fenyegető hangot.
- Én.. énn...- dadogtam. Elkezdtem remegni. A telefon elkezdett reszketni a kezemben.
Két sípolás. A nő/csaj letette a telefont. Rémülten a fiúkra néztem, akik halálra vált arccal néztek rám.
- Ki volt az?- kérdezte halkan Zsolti.
- Nem tudom...- suttogtam.
Justin mellém lépett és szorosan megölelt.
- Mit mondott?- kérdezte.
- Ha nem szállok le rólad...- elcsuklott a hangom.-...akkor nagyon megbánom...
Justin megpuszilta a homlokomat és még szorosabban magához ölelt.
- Mi???- értetlenkedett Zsolti.
- Valaki nem nagyon szeret minket...- ráncolta a homlokát Justin. Hogy milyen édes ilyenkor... <3 *-*
- Az gáz- húzta el a száját Zsolti.
Míg Justin ölelt, egyfolytában kattogott az agyam; foggalmam se volt, hogy mit akart az a csaj, vagy hogy egyáltalán ki volt az. Justin-on viszont a mai napon valami különöset vettem észre. Csak tudnám, hogy mit....