- Figyelj Elli!- kezdte.- Én annyira sajnálom! Nagyon sokat gondolkoztam rajta, amiket mondtam, amiket tettem... Iszonyúan hülye voltam és szeretném, ha megb.....
- Sssssss- csitítottam el.- Semmi baj.
- Szóval nagyon szeretném, ha...- elakadt és kérdőn összevonta a szemöldökét.- Hogy mi???
- Semmi baj- mosolyogtam.
- Komolyan??- ámult el Justin.- Pedig egy tök jó kis békítő szöveggel készültem.
Elröhögtem magam. Justin lehajtotta fejéről a kapucniját és közelebb lépett.
- Hiányoztál.
- Te is nekem!- sóhajtottam fel, majd szorosan megöleltem.
Viszonozta az ölelésem. Arcát a hajamba fúrta és vett egy mély levegőt.
Annyira örültem, hogy újra érezhetem az ölelését! Annyira hiányzott már. És szerintem ő is szenvedett. Hiába, úgy tűnik, nekünk nem megy a különlét.... :D
Justin felemelte az államat és hosszasan megcsókolt.
- Mmmm....- sóhajtottam.- Tényleg nagyon hiányoztál!
Justin halkan felnevetett.
Hangokat hallottunk a hátunk mögül. Megfordultam Justin kezében és megláttam Austin-t, Avril-t és Adam-et.
- Sziasztok!- köszöntem nekik, miközben Justin hátulról ölelt át.
- Látom, dúl a 'láv'!- röhögött fel Austin, Avril pedig ezért vállon csapta.
- Nem kell neked látnod semmit se!- szúrta le Avril.
- Justin, tesó! Hiányoztál!- hagyta ott őket Adam. Hozzánk lépett és lepacsizott Justin-nal.
- Hagyjál már békén!- ordította el magát Austin. Felnevettünk Justin-ékkal.
- Ha még egyszer így beszólsz nekem, úgy pofon váglak, hogy leesik az állkapcsod!- fenyegetődzött Avril. Hátat fordított Austin-nak és elindult felénk. Eközben Austin kifigurázta a háta mögött. Elkezdtünk kuncogni Austin ökörségén. Avril érezte, hogy min röhögünk, úgyhogy épp akkor fordult meg, amikor Austin a nyelvét nyújtotta ki neki.
- Te idióta! Gyere ide!- ordította el magát Avril, majd elkezdett rohanni Austin felé, aki szintén elkezdett rohanni. Így kergetőztek.
- Nem mehetnénk el valahova, míg ezek egymást majmolják?- kérdezte unottan Adam.
- Az lenne a legjobb- értett egyet Justin.
- De szóljunk nekik is!- ellenkeztem.
- Jó, de majd csak akkor, amikor vére lenyugszanak- tette fel a kezét Adam.
- Oksi- mosolyogtam. majd eszembe jutott, hogy hova mehetnénk el.- Úúúú, már fel van állítva a koripálya, nem?!
- De, asszem fel- vonta meg a vállát Adam.- Miért?
- Nem megyünk el korizni?- kérdeztem izgatottan.
Justin elvigyorodott, Adam pedig el kezdte fel-és le mozgatni a szemöldökét.
- Ezt igennek veszem!- ugrabugráltam Justin karjában. (Még mindig ölelt. :3)
- Mi az?- lépett mellém Avril, nem zavartatva magát, miközben Austin-t húzta maga után.
- Elmegyünk korizni!- újságoltam el izgatottan.
- Dejó!- ugrott fel Avril, elengedve Austin-t, aki leült a földre.- De nincs korim..- biggyesztette le a száját.
- Majd bérelünk- legyintettem, aztán újra elkezdtem ugrálni.
Olyan régen voltam már korizni, hogy szerintem már nem is tudok.... :D De még a barátaimmal sosem voltam; akik régen voltak, túl beszarik voltak ahhoz, hogy egyedül, szülők nélkül menjenek el korizni. Akármennyire is fáj, de még Szandi is olyan volt, mint a többiek. Tényleg, Szandi! Mi van vele? Megbeszéltük, hogy majd rendszeresen fogunk írni egymásnak. Ehelyett, sem ő nem ír, és én sem. Elhatároztam, hogy majd, ha hazaérünk a korizásból, írok neki egy e mailt és majd tisztázzuk az egészet. Vagy felhívom skype-on.
Mikor befejeztem gondolatmenetemet, már nem ugráltam. Csak meredtem magam elé, míg a többiek beszélgettek. Csak Justin figyelt. Megbökte az oldalamat. Felé fordítottam a fejem, mire kérdőn rám nézett. Megráztam a fejem. Ő pedig elmosolyodott és magához húzott.
Fura volt. Mármint nem Justin, hanem az, hogy pár hónapja még teljesen be voltam fordulva, meg minden, hogy el kell költöznünk otthonról, most meg szinte el is felejtettem, milyen volt velük.... De, amint látom, ők sem zavartatják nagyon magukat.
- Akkor megyünk?- néztek rám a többiek. Oppá, szerintem 'kicsit' elkalandoztam..
- Mi?- néztem körbe.
- Megyünk akkor korizni?- pislogott Austin.
- Persze- vágtam rá.
Justin kézen fogott és elindultunk a többiek után.
Nem sokkal később a korcsolyapálya előtt álltunk. Mindenki előkotorta a tárcáját és kivette a bérleti díjat.
Mikor bejutottunk a sátorba, korcsolyát is béreltünk. Mikor megkaptam a korcsolyámat, leültem Austin mellé, aki eközben folyamatosan próbálta felvenni a korcsolyáját. Hát, nem sikerült neki.
- Segítsek?- kérdeztem visszatartott nevetéssel.
- Te?!- kérdezte elkerekedett szemmel.- Te be tudod kötni a korcsolyád szíját???
- Persze- bólintottam határozottan, aztán a korcsolyámra pillantottam.- Vagy mégsem...- bizonytalanodtam el. Olyan régen koriztam már, hogy abban sem voltam biztos, tudok-e még.
- Justin!- kiabált Austin Justin-nak, aki már rég koriban volt.
- Mondd!- bicegett mellénk Justin.
- Segítenél?- kérdezte hatalmas szemekkel.
- Persze!- röhögött fel Justin, majd leguggolt és két másodperc alatt becsatolta Austin koriját.
- Az enyémet is becsatolnád?- kérdeztem halkan.
- Aha- mosolygott, majd segített belelépnem a koriba és be is csatolta nekem.
- Köki- megpróbáltam felállni a korimban, de rögtön előreborultam volna, ha Justin nem kap el.- Még egyszer.
- Gyere, menjünk!- mosolyogva átkarolt és így mentünk a jégkorcsolyapályáig.
- Szerintem rögtön el fogok esni- állapítottam meg a jeget pásztázva.
- Itt vagyok melletted, nem fogsz elesni!- adott egy piszit az arcomra Justin.
Karon fogott és együtt léptünk rá a jégre.
Először egy kicsit majdnem előre estem, de szerencsémre Justin fogta a karomat, így biztonságban voltam. Avril és a többiek már nagyon jól belejöttek a korizásba; úgy suhantak össze-vissza, mintha kéne. Csak Austin-t láttam néha a falhoz csapódni, Avril és Adam nagyon ügyesek voltak.
Mikor már Justin-nal is fent voltunk a jégen, kicsit erőre kaptam és megpróbáltam egyedül is menni, de Justin folyamatosan fogott.
- Tudok egyedül is korizni!- mosolyogtam rá.
- Oké, de azért vigyázz, merre csúszol, rendben??- nézett bele a szemeimbe.
Alig bírtam utána megszólalni.- Oké...
Justin adott az arcomra egy puszit, majd elengedte a karomat és Adam-hez ment, aki eközben a falnak támaszkodva állt. Justin megállt mellette, felkönyökölt a támlára és együtt nézték, ahogyan szerencsétlenkedem.
- Menjek el érted?- kiabált nekem Adam, mikor már vagy negyed órája próbáltam megtenni 5 métert.
- Nem kell, egyedül is odatalálok!- intettem neki.
Éppen csúsztam volna előre, amikor egy fiú nekem csapódott és kis híján fellökött.
- Wáá!- sikítottam fel.
A fiú pedig, mintha mi sem történt volna, tovább ment.
- Hülye pöcs!- morogtam.
- Nézz már az orrod elé!- szólt utána Justin és két szempillantás alatt mellettem termett. (Egyszerűen profi. :3)- Minden oké?
- Aham- vontam vállat.- Minden oké, csak nagyon megijedtem.
- Egy ökör, ne is foglalkozz vele!- puszilt meg.- Fogd meg a kezem!
Megfogtam Justin kezét és együtt korcsolyáztunk. Vagyis ő korizott, én meg a kezén lógtam. :D Pár kört mentünk így, aztán Avril is hozzánk csapódott.
- Justin, jössz versenyezni?- kérdezte izgatottan, miközben előttünk ment, hátrafelé.
- Most nem- rázta a fejét Justin- Ellivel körözünk.
- Nem, menj csak!- álltam félre.- Boldogulok egyedül is.
- Biztos?- kérdezte Justin.
- Persze- mosolyogtam.
- Imádlak!- puszilta meg a homlokomat.- Egy perc az egész!
- Ne siess!
Justin mosolyogva elfordult tőlem és Avril-lel elsuhantak a tömegbe.
Mosolyogva megráztam a fejem és én is elindultam. Alig mentem pár métert, amikor valaki akkora erővel ütközött nekem, hogy mind a ketten elestünk.
- A fenébe!- megpróbáltam felállni, de állandóan visszaestem.
- Bocs!- hadarta ugyanaz a fiú, aki az előbb majdnem fellökött. Felállt és elhúzott.
- Idióta!- puffogtam. Újra megpróbáltam felállni, de megint visszaestem.
- Hát te, Elli?- hallottam Austin hangját. A kezét nyújtotta, majd mikor megfogtam, felhúzott.
- Kösz- fújtam ki a levegőt.
- Mi történt?- érdeklődött, miután kihúzott a falhoz, hogy ne essenek rajtunk át.
- Fellökött egy vadbarom!- forgattam a szemeimet.
- Melyik? Mutasd meg, beverem a képét!
- Szerintem arra nem lesz szükség- nevettem fel.- Amúgy Adam hol van?
- Azt mondta, hogy inni vesz- vont vállat Austin.
- Értem- bólintottam, majd megláttam a távolban a közeledő Justin-t és Avril-t. Hál' istennek, gondoltam.
- Na, mi történt, míg megvertem Avril-t?- kérdezte ravasz mosollyal Justin.
- Nem is te nyertél!- csapott a vállára Avril.- Tisztán és érthetően ÉN nyertem!
- Dehogyis!
- De igen!
- Jó, akkor te nyertél- hagyta rá Justin. Avril elégedetten elvigyorodott.
- Te is tudsz ám korizni!- kiabált oda nekem a fiú, aki fellökött.
Lenyeltem a káromkodásomat és álltam a többiek kérdő pillantását.
- Mi?- nézett rám Avril.
- Áh, csak fellökött az előbb- legyintettem.
- Idióta- fújtatott Justin.
Kuncogva megöleltem.- Nem megyünk?- kérdeztem felnézve rá.
- Felőlem mehetünk. Vagy inkább kigáncsolom azt a parasztot.
- Inkább menjünk!- javasoltam.
Pár perc múlva már mindannyian a járdán sétáltunk.
- Nem érzem a lábujjaimat!- nyafogtam Justin kezét fogva.
- Kicsim, ilyen a korizás- mosolygott Justin.
- Nagyszerű- forgattam a szemeimet.
A többiek nem kísértek haza, de Justin kitartóan szorongatta a kezemet a házig.
- Most már egyedül is betalálok- csókoltam meg az ajtóban.
- Vigyázz magadra!- csókolt vissza.
- Szeretlek.
- Én is.
Miután Justin elment, még sokáig csak feküdtem az ágyamban és azon gondolkoztam, hogy hogyan veszhettem össze az édes Justin-nal.... <3
Sziasztok! Nagyon örültem, amikor megláttam, hogy már több mint 1300-an olvastátok a blogomat. Köszönöm :3
És a szuper blogok:
www.mynewlifeinirelandwithedwardandjohn.blogspot.com
www.viraagszirmok.blogspot.com
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése