Mikor megálltunk Adam-ék háza előtt, kérdőn Justin-ra pillantottam.
- Biztos ez az?
- Teljesen- bólintott Justin, majd rátenyerelt a csöngőre.
Nem sokkal később kinyílt az ajtó.
- Óh, Justin!- egy igazán szép arcú hölgy bukkant fel az ajtó mögött.- Rég láttalak!
- Üdv, Mrs. Viedenn- vigyorgott Justin, majd megfogta a kezemet.- Ő itt a barátnőm; Elli.
- Nagyon örülök- mosolyogva kezet nyújtottam Mrs. Viedenn-nek.
- Én is!- rázta meg a kezem mosolyogva.- Gyertek beljebb!
Ahogy beléptünk az előszobába, rögtön az jutott eszembe, hogy milyen szép tiszta minden. Bezzeg nálunk...
- Adam! Nem is tudtam, hogy vendégeid jönnek!- kiabált be a házba Mrs. Viedenn.
- Én se- kiáltotta vissza Adam, majd felordított.- Miért van egy toll papucsomban?!
Mrs. Viedenn felénk fordulva sóhajtott egyet, majd berohant a szobába, Adam-hez. Halkan elnevettem magam, majd miután Justin-nal levettük a cipőnket, beléptünk a nappaliba.
Olyan gyönyörű és elegáns volt minden, hogy leesett az állam. Gyorsan visszakaptam, amikor Mrs. Viedenn szólított.
- Drágám, mit hoztál abban a dobozban?
- Óh- zökkentem ki a csodálkozásból.- Mi tegnap palacsintát sütöttünk, és Justin-nal úgy gondoltuk, hogy elhozzuk Adam-nek.
- Nagyon aranyosak vagytok- indult el felénk Mrs. Viedenn.- Add csak, majd ebéd után odaadom neki- kacsintva kivette a kezemből a dobozt, majd eltűnt a hátunk mögött.
Mosolyogva Adam felé fordultam.
- Látom, sokkal jobban vagy.
- Hát igen- vigyorgott Adam.- Tudod igen gyorsan gyógyul az ember, ha az anyja nem ad neki semmi normális kaját, csak ilyen szar zacskós leveseket!- ordította el magát.
- Adam, ne légy szemtelen!- kiáltott vissza Mrs. Viedenn.
- Jah, tényleg jobban vagy!- röhögött Justin.
- Figyelj, aki tud, az tud- vonta meg önelégülten a vállát Adam.- Amúgy, mi újság a suliban?
- Adam, csak egy napot hagytál ki eddig- ültem le a lábához a kanapéra.
- Igaz, de olyan soknak tűnik...- Adam révetegen a falra meredt.
- Mi van? Hiányzunk??- Justin röhögve leült mellém.
- Jah- röhögött fel Adam.- De a legjobban te hiányoztál, Justin!
Nevetve megráztam a fejem, a fiúk azonban nem bírták abbahagyni a nevetést.
Justin a térdére dőlve nevetett (*-*),
Adam pedig a szokásos csöves-sapkájában virult (:D). Sőt, ő gyakorlatilag nem is nevetett, csak pofákat vágott, amitől én is elnevettem magam.
Miután kinevettük magunkat, én szólaltam meg elsőként.
- Egyébként meg, a tanárnő üzeni, hogy a két "Nagyfiú" igazgatóit kapott.
- Köszi, hogy szólsz, de ez amúgy sem lényeg- vonta meg a vállát Adam.
- Nem lényeg?!- csodálkoztam.- De ez egy igazgatói!!
- Tudom, de nekik már ez lenne a nyolcadik- húzta el a száját unottan Adam.
- A nyolcadik????- leesett az állam.- Akkor már nem kéne őket kicsapni?
- Elli- fogta meg Justin a vállam.- Te még új vagy, így kénytelen vagyok elmagyarázni; őket sohesem fogják innen kicsapni.
- Mert?- kérdeztem.
- Mert a szüleik milliomosok, és lefizették a sulit, úgyhogy, ha a diri esetleg kicsapná őket, akkor rögtön per lesz, meg mindenféle hülyeség- szólt közbe Adam.
- Mi vaan?- értetlenkedtem.
- Elli, az a lényeg, hogy akármennyi intőt is kapnak, nem fogják őket kicsapni- mosolygott rám Justin.
- Óh- lefagytam. Erről most hallok először...
Justin mosolyogva megpuszilta a homlokomat.
- Ez amúgy egyáltalán nem éri- szólaltam meg kb. fél óra múlva, amikor már teljesen más volt a téma.
- Mi nem éri?- kérdezte Adam.
- Hát, hogy akármilyen sok intőt is kapnak, sosem csapják ki őket.
- Elli még mindig itt tart- röhögött fel Adam.
- Hátt, sajnálom- néztem rá furán.
Még vagy egy újabb fél óráig voltunk Adam-éknél, amikor csörgött a telefonom, úgyhogy kisétáltam a szobából és felvettem.
- Halló.
- Szervusz, cicavirág!- hallottam a vonal másik végéről egy ismerős hangot.
- Halló?! Ki az?- kérdeztem idegesen.
- Itt Beni-borsó, drágaságom- mondta kajánul Ben.
Lefagytam.- Mi??
- Csak annyit szerettem volna mondani, hogy majd délután találkozunk, értve vagyok?- fordult komolyra a hangja.
- Ööö...- kezdtem.
- Azt kérdeztem, hogy ÉRTVE VAGYOK????!- üvöltött bele a telefonba, amitől én iszonyatosan megijedtem. Felsikítottam. Hátraugrottam, a telefon pedig kiesett a kezemből. Lerogytam a földre, és megpróbáltam elállítani a remegésem.
- Mi történt?- guggolt le mellém Justin idegesen.
- Már megint...- kezdtem halkan.- ...Ben volt az...
Justin ingerülten felállt és belerúgott az egyik székbe.
- Miért nem hagyja már abba ez a barom- dühöngött. Rossz volt néznem. Egyszerűen utáltam azt látni, hogy Justin ideges, vagy szomorú, miattam. Úgyhogy felálltam, és odaléptem mellé.
- Justin, nyugi- megöleltem.- Nem történt semmi.
- Hogy nyugodhatnék meg, amikor ez a barom már megint téged keres?!- belenézett a szemembe. Dühöt és elfolytott ingerültséget láttam benne, amitől könnyek gyűltek a szemembe.
- Mert nem fog megtalálni- suttogtam.
Justin a homlokát az enyémnek támasztotta, majd halkan megszólalt.
- Ne aggódj. Én itt vagyok.
Elmosolyodtam és szorosan megöleltem. Az állát a fejemre tette.
- Mi történt?- Adam-et láttam meg az ajtóban.
Justin felé fordult, viszont még mindig nem engedett el.
- Áhh, csak az a barom Ben...
- Már megint mit akar az az ökör?- kérdezte unottan Adam.
- Délután találkozni- szólaltam meg halkan. Mind a ketten rám meredtek.
- És? Elmész?- kérdezte Adam.
Justin szorosabban ölelt magához.
- Nem hiszem...- suttogtam.
Pár másodpercig csak néztük egymást. Végül Justin törte meg a csendet.
- Szerintem el kéne menned.
- Mi??- néztem fel rá.
- Ember, te normális vagy?- kérdezte hitetlenül Adam.- Azt hittem, ennél több eszed van! Képes lennél a barátnődet a vesztébe küldeni?!
- Dehogyis, Adam- rázta a fejét Justin, majd elengedett és középre lépett.- Azt hiszem, mindketten félreértetek. Én nem azt mondtam, hogy egyedül menjen oda.
- Áhhá- vigyorodott el Adam.- Értelek.
- Nem, az nem lenne jó- fontam össze a mellkasomon a kezemet.- Ha te is, vagy bárki más is jön, akkor biztos megint bunyó lesz belőle.
- Igaza van- értett velem egyet Adam.
Justin megdörzsölte az állát.
- Ki kell találnunk valamit, hogy egy életre megleckéztessük azt az ökröt. Mondjuk Elli elmehetne Avril-lel- kezdett el ötletelni Justin.
- Nem, Avril-t nem rángatom bele ebbe- jelentettem ki. Az, hogy én szívok, még nem azt jelenti, hogy a barátaim is.
- Ugyan, biztos szivesen segítene- mosolygott Adam.
Megvontam a vállam és Justin-ra pillantottam, aki tovább törte a fejét.
- Vaagy- elkezdett fel-alá sétálni a szobában.- Elli elmegy egyedül, mi meg követjük és ha baj van, közbelépünk.
- Ez nem is rossz ötlet- töprengett Adam. Mellém lépett és le akart ülni mellém, ugyanis leültem a földre. Nekidőlt a falnak, és megpróbált leereszkedni.
- Várj, segítek- álltam fel.
- Szzzzz- Adam felszisszent.- Úúhhh, köszi.
- Ugyan- halványan elmosolyodtam, majd segítettem Adam-nek leülni a földre.
Mikor biztosan leült, mellé huppantam.
- Akkor legyen az, amit utoljára mondtam?- nézett felénk Justin.
- Szerintem az nem is rossz ötlet- vonogatta a vállát Adam, majd rám nézett.
Felsóhajtottam.- Ha csak ez az egy módja van, hogy leszálljon végre rólam, akkor felőlem mehet.
- Ne addógj, nem lesz semmi baj- lökte meg kedvesen a vállam Adam.
- Igen- Justin leült mellém, így középre kerültem.- Ha mi is ott vagyunk, nem érhet egy újjal sem hozzád.
- Annyira...- felhúztam a térdem és beletemettem az arcomat.- ...annyira jó, hogy itt vagytok velem.
- Elli, mi mindig itt leszünk neked- Justin a vállamra tette a kezét. Ránéztem, ő pedig megfogta a karom és magához húzott. Nekidőltem és így beszélgettünk tovább.
- Szerintem vihetnél neki egy kis palacsintát is- röhögött fel Adam, mikor azt beszéltük meg, hogy akkor mi legyen.
- Nem. Azt neked hoztam- tiltakoztam mosolyogva.
- Nekem már úgyis mindegy- röhögött Adam.
Kb. délután fél négyig voltunk Adam-éknél, amikor eszembe jutott, hogy délután fogunk találkozni Ben-el.
- Előtte haza megyek- mondtam a fiúknak, amikor kiléptünk a házból.
- Hazakísérünk- fogta meg a kezem Justin.
Mikor hazaértünk, villámgyorsan átöltöztem. Nem akarok találkozni azzal a barommal.... :/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése