Mikor Justin kocsija megállt a házunk előtt(megkértem, hogy vigyen haza), elkezdtem kikászálódni.
- Akkor holnap- mosolyogva átölelt.- Vagy holnap után. Vagy azután. Vagy mittomén'....
- Okés- nevettem fel.- Értettem a célzást! Akkor majd holnap felhívlak és megbeszéljük!
- Rendben- kuncogott Justin. Magához húzott és megcsókolt.- Csinálsz valamit délután?
- Avril-el elmegyünk vásárolgatni- rántottam meg a vállam.- Miért?
- Csak kérdeztem...- mosolygott.- Ne vigyelek el titeket?
- Nem kell. A plázánál találkozunk, úgy beszéltük meg.
- És téged ne vigyelek el a plázához?- vigyorgott huncutul.
- Odatalálok!
- Ismerlek, Elli!- röhögött fel.- Képes vagy eltévedni, úgyhogy jövök érted. Mikorra is?
- 5-re- sóhajtottam. Hiába, belesétáltam. Most már elintézte, hogy ő vigyen...
- Akkor szia!- csókolt meg.- 5-re itt vagyok érted!
- Egy kicsit gyere előbb- kértem, mikor elengedte a derekamat és elindult a kocsija felé.
- Értem, szeretlek- ült be a kocsiba.
- Én is szeretlek- mosolyogva figyeltem, ahogy elhajt.
Mikor beléptem a házba, spagetti illatát éreztem. A kedvencem! Lerúgtam a cipőmet és besprinteltem a konyhába, ahol anya szorgoskodott.
- Helló, helló!- odalibbentem mellé és nyomtam egy puszit az arcára.
- Hát szia!- ölelt meg.- Milyen volt Avril-éknél?
- Nagyon jó volt! Irtó sokat dumáltunk, utána pedig átmentem Justinék-hoz és játszottam Jazmyn-nel és Jexon-nal. Óh, és még találkoztam Justin apukájával, Jeremy-vel is!- meséltem el a mai nap történteit.
- Örülök, hogy örülsz- mosolygott anya.- Karácsonykor nem akarod áthívni Justinék-at? Mivel a nagyiékhoz idén nem tudunk hazautazni, gondoltam áthívhatnánk őket!
- Tök jó lenne!- örültem meg.- És az egész családot?
- Igen, úgy gondoltam, akkor sütök valami finomat is- kacsintott.
- Az egy kicsit bonyolult lenne- húztam el a szám.- Tudod, Justin szülei elváltak. Justin apukája újraházasodott, és van két gyerekük. Tudod, akikről annyit meséltem, Jazmyn és Jexon. És Pattie meg egyedül él Justin-nal.
- Ó- értette meg anya, és megkavargatta a tésztát.- Akkor elég lesz csak Pattie-t meghívni meg Justin-t, nem?!
- De- vigyorodtam el.- Nah, amíg kész nem lesz az ebéd, bemegyek a szobámba!
- Majd szólok, ha kész a kaja!- szólt utánam anya, mikor kiléptem a konyhából.
Mégsem a saját szobámba mentem; Zsoltiét céloztam meg. Az ajtaja nyitva volt, úgyhogy nem kopogtam, csak simán becsoszogtam hozzá. Dinnye bátyám épp a gép előtt ült.
- Hali- hasaltam fel az ágyára. Egy párnát az állam alá gyűrtem és úgy figyeltem.
- Mit csinálsz?- nézett hátra.
Megvontam a vállam.- Csak lógok....
- Menj ki!- fordult vissza a gépéhez.- Zavarsz.
- Nem érdekel, különösebben...- vontam meg a vállam.
- Jó, de ha megütlek, majd még neked áll feljebb!
- Nem fogsz megütni- ültem fel.- Mert arról anya rögtön tudni fog.
- Persze, menj csak árulkodni, anyuci pici lánya!- fordult felém.
- Nem is vagyok az!- dobtam neki egy párnát.
- Idióta!- üvöltött rám. A képe láttán elröhögtem volna magam, de nem volt rá időm, mert rám ugrott és majdnem kinyomta belőlem a szuszt.
- Szállj le rólam!- ütögettem a hátát.
- Hülye gyerek!- nehezedett még jobban rám.
- Anya!!!!- ordítottam el magam.- Zsolti összenyom!- na, jó. Lehet, hogy már elmúltam 16, Zsolti meg 17, de köztünk még mindig anya tesz rendet. :D
- Mi folyik itt?- állt meg az ajtóban anya. Mikor meglátott minket, egy percig némán bámult ránk, majd meghökkenve megszólalt.- Zsolti, kérlek, szállj le a húgodról...
- Ezt még visszakapod!- szállt le a hátamról Zsolti.
- Ökör!- sziszegtem.
- Amúgy kész az ebéd!- indult ki a konyhába anya.
Zsolti közvetlen anya után slisszolt ki a konyhába, így én magamra maradtam. Indultam volna ki, a többiek után, amikor megakadt a szemem Zsolti gépén. Éppen 'csetelt' valakivel. Tudom, hogy nem illik, de lehuppantam a székére és villámgyorsan végigfutottam a sorokon.
Zsolti üzente: Akkor holnap?
Miranda üzente: Igen, hajnalban.
Zsolti üzente: Már nagyon várom, hogy lássalak...
Miranda üzente: Én is. Nagyon hiányzol. :'(
Zsolti üzente: Te is nekem! De ne aggódj, holnap találkozunk!
Miranda üzente: Szeretlek.
Zsolti üzente: Szeretlek.
A szám elé kaptam a kezem; te jó ég! A bátyámnak barátnője van! :O Gyorsan a lány profilképére pillantottam.
Ő volt az a csaj, akibe Zsolti belezúgott! Óh, mamám! El sem hiszem, hogy nem mondta el nekünk... Adtam volna neki pár tanácsot. Mondjuk, nem hiszem, hogy megfogadta volna őket, de a szándék a lényeg, nem?! De.
Vigyorogva csoszogtam ki a konyhába, ahol a többiek már rég ettek.
- Minek örül a kisasszony ennyire?- kérdezte mosolyogva apa.
- Áh, semmi- legyintettem, még mindig szélesen vigyorogva.
Lehuppantam a helyemre és vigyorogva szedtem magamnak anya spagettijéből.
- Na mi van, vadalma?- cikizett Zsolti, én azonban csak megrántottam a vállamat. Még ezt is elnéztem neki. :))
- Ellivel épp az imént beszéltünk arról, hogy mi lenne, ha egyik nap áthívnánk Justin-t és az anyukáját!- újságolta anya a fejleményeket apának.
- Nem is rossz ötlet- tekerte fel apa a villájára a tésztát.- Szívesen megismerném Justin-t közelebbről is.
- Szerintem mást is áthívhatnánk!- kacsintottam Zsolti felé vigyorogva. Anya és apa nem értettek az egészből semmit, Zsolti arca viszont normából, falfehérré vált, a szemei pedig elkerekedtek.
- Beszélhetnénk?- kérdezte feszülten Zsolti.
- Persze- bólintottam, mire Zsolti felállt az asztaltól. Követtem a példáját, de előtte még visszaszóltam anyáéknak.- Egy perc!
- Rendben- mosolyogtak. Szerintem az járhatott a fejükben, hogy "Végre, benőtt a gyerekeink feje lágya!". Közel sem erről volt szó. :D
Zsolti rezzenéstelen arccal kisétált a konyhából, egyenesen a fürdőszobába. Vigyorogva követtem, de azért átfutott a fejemen, hogy lehet, hogy azért a fürdőben dumálunk, mert az hangszigetelt, és akkor talán anyáék nem hallják meg, ha agyonüt. Végül is. Lehetséges.
- Honnan tudod?- szegezte nekem a kérdést, mikor becsuktam az ajtót.
- Mit?- húztam az agyát. Pontosan tudtam, hogy mire gondol, mégsem válaszoltam rá.
- Hát azt a 'Mirandás ügyet'!
- Óh- vigyorogtam.- Ott volt a gépeden. Úgy ismersz engem, mint aki nem olvassa el?!
- Akkor gyerünk, mondd csak el anyáéknak!- az arca hirtelen meggyötört lett. Lehervadt az arcomról a vigyor. Nem így ismerem a bátyámat.- Mondd csak el, hadd ítéljenek el, amiért nem mondtam el nekik!
- De miért nem mondtad el?- kérdeztem fojtott hangon.
- Mert sosem beszéltem anyának Mirandá-ról. Furcsa lett volna, ezek után...- a hangja elhalt, megdörzsölte az arcát.
- De nekem elmondhattad volna!- simítottam meg a karját.- Nem mondtam volna el anyáéknak, te is tudod!
- Mindegy. De, ugye nem fogod elmondani anyáéknak, hogy én,.... és Miranda...- nehezen találta a szavakat, így én csak mosolyogva bólintottam.
- Nem fogom nekik elmondani- ígértem.- De, ugye egyszer majd találkozhatok vele?
- Persze- mosolyodott el. Nagy kő esett le a szívemről; túl vagyunk rajta, és legalább nem torkollott veszekedésbe, mint szokott.
Miután ezt megbeszéltük, az ebéd a szokott módon fejeződött be; Zsolti néha a fejemhez vágott valamit, egyszer egy marék tésztát, máskor meg sértéseket.
Ebéd után bevonultam a szobámba, és fél 5-ig olvastam, meg neteztem. Fél 5- kor aztán megcsináltam a hajamat (kiszedtem belőle a tésztadarabokat :D), és átöltöztem az Avril-el való vásárlás miatt, ugyebár. Vagy 10 percig ácsorogtam a szekrényem előtt, míg végül ezeket a darabokat vettem fel:

Aztán, háromnegyed 5- kor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn, Justin neve villogott. (Végre sikerült beállítanom a számát. :3)
- Kész vagyok!- szóltam bele izgatottan a telefonomba.
- Gyere, itt állok a házatok előtt- hallottam Justin mosolygós hangját.
- Oki, megyek!- tettem le.
Felhúztam a cipőmet és kitáncikáltam anyáékhoz.
- El mentem!- szóltam oda nekik, miközben a kabátomat húztam fel.
- Ne feledd, fél 10!- kiáltotta utánam apa, mikor kiléptem az ajtón.
Miután az ajtó becsukódott mögöttem, Justin kocsijával találtam szembe magam.
- Halihó- szálltam be Justin mellé.
- Hejhó!- hajolt hozzám Justin és adott egy puszit a számra.- Akkor a plázába lesz az út?- mosolyodott el.
- Igen, uram- vigyorogtam, miközben becsatoltam a biztonsági övemet.
5 perc alatt a plázánál voltunk. Már messziről láttam Avril rikító rózsaszín, macis sapkáját.
- Itt vagyunk- állította le a motort. Míg kapcsoltam ki az övemet, megkerülte az autót és kinyitotta nekem az ajtót.- Mikor jöjjek érted?- kérdezte, mikor megöleltem.
- Nem tudom- vontam meg a vállam.- Majd megcsörgetlek. De, ugye nem baj?
- Dehogy is- húzta mosolyra a szája sarkát.- Akkor várom a hívásod!
- Oki, de most megyek, mert Avril megfagy!- nevettem fel.
- Szia!- csókolt meg Justin.
- Háj- engedtem el.
Beszállt a kocsijába és elment, én meg Avril-hez rohantam.
- Itt is vagyok!- öleltem meg.
- Hál' istennek!- sóhajtott fel.- Már azt hittem, el se jössz.
- Nah, akkor mehetünk?- kérdeztem.
- Még szép, hogy!- karon fogott és behúzott a hatalmas áruházba.
2 órát nézelődtünk, meg persze vásároltunk. Én egy szettet állítottam össze, meg persze, vettem meg:

Mikor befejeztük a vásárlást, megcsörgettem Justin-t, hogy jöjjön értem, aztán Avril-el elkezdtünk kifele oldalazni a plázából. Pár méterre voltunk az ajtótól, amikor valaki nekünk csapódott, mi meg Avril-el, mint a dominó, dőltünk el.
- Mit csinálsz?- sikított fel Avril a földről.
- Jaj, ne haragudjatok!- segítette fel egy fiú.- Jól vagy?- nyújtotta nekem is a kezét.
- Igen, köszi- megfogtam a kezét, ő pedig felhúzott.
- Tényleg nagyon sajnálom, csak sietek- magyarázta, miközben segített felvenni a cuccainkat a földről.
- Ugyan, semmi baj!- mosolygott rá Avril.
- Amúgy, Kevin vagyok- nyújtott kezet mosolyogva, először Avril-nek, majd nekem. Miután Avril is bemutatkozott, rajtam volt a sor.
- Elli- néztem a csodásan kék szemeibe.
- Nagyon örülök- mosolygott rám.
- Nem azt mondtad, hogy sietsz?- kérdezte Avril, mikor felszedelőzködtünk és elindultunk a kijárat felé, újra.
- De, de már mindegy!- röhögött fel Kevin.
- Itt van Justin- torpantam meg, mikor kiléptünk az ajtón.
- Óh, akkor szia- ölelt át Avril.
- Köszi a vásárlást- öleltem meg.
- Justin?- kérdezte Kevin.- Az meg ki?
- A barátom- mosolyogtam.
- Uhh- húzta el a száját.- Ezek szerint nem lenne nálad esélyem...
- Nem, sajnos- nevettem fel.- De Avril szabad. Még!
- Értettem!- kacsintottunk össze Kevinnel. Avril feje olyan vörös lett, mint egy paradicsom. :P
- Nah, akkor sziasztok!- köszöntem el tőlük.
- Várj!- szólt utána Kevin, mikor épp mentem volna.- Én nem kapok ölelést?
- Ha annyira akarod!- adtam be a derekam és megöleltem Kevint.- De most már tényleg megyek! Justin hülyét kap!
- Oki, szia!- köszönt el Avril.
- Szia!- engedett el Kevin.
- Sziasztok, és még egyszer köszi a vásárlást, Avril!- intettem nekik, majd Justin kocsija felé futottam.
- Halihó- szálltam be mosolyogva a kocsiba, Justin mellé.
- Ki volt az a fiú?- kérdezte köszönés nélkül.
- Kevin- csatoltam be az övemet.
- És ki ez a Kevin?- húzta össze mogyoró barna szemeit.
- Csak feldöntött minket a folyosón- magyaráztam.
Justin szemei elkerekedtek. Talán félreértette....
- Mi?- hüledezett.
- Nem úgy!- fogtam meg a fejem.
- Ja, jó- nyugodott meg.
- Rossz az, aki rosszra gondol- ráztam a fejem, miközben Justin beindította a motort.
- Ne haragudj, csak elborult az agyam...- mentegetőzött.
- De, ugye bízol bennem?
- Persze- mosolygott az utat nézve.- Nem szabom meg, kikkel barátkozhatsz, de azért, ha bármi baj van, szólsz, ugye?
- Igen- sóhajtottam fel.
Az út csöndben telt, a házunknál is gyorsan búcsúzkodtunk. Bent aztán bedőltem az ágyamba és elaludtam.
Halisztok!! :**
B.Ú.É.K Mindenkinek!!! Nem sokára suli... :S Igen, nem a legjobb, de, ha visszatekintünk az eltelt évre, irtó gyorsan eljön majd a nyári szünet is! Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem már most megvannak a programjaim ;)
Nagyon köszönöm az előző részemhez érkező kommenteket <33 És persze, a több, mint 1600 megtekintést! :* Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat, nagyon jól esik! <33
Ajánlott blogok:
www.mynewlifeinirelandwithedwardandjohn.blogspot.hu
www.viraagszirmok.blogspot.hu
Elolvasni! <3
Nagyon jo lett! Es a kis Kevin... grrr xd Najo.... :DDD Siess majd! :)))
VálaszTörlésSietek <33 És köki :**
Törlés