28. rész

Remegve fordultam el Adam-től. Fogalmam sincs, mire véljem ezt... Miért érzem ezt?? Hiszen, én Justin-t szeretem! Jobban, mint bármit vagy bárkit az életemben! Akkor hogy lehet ez???? Lehet, hogy elkaptam valami vírust. Igen, ez lehet az oka! Sokan panaszkodnak arra, hogy hánynak, meg ilyenek. Jah, fogadok, e miatt bizsergett, vagy mit csinált a hasam. Elvégre, én Adam-re sosem gondoltam volna úgy, mint a 'barátomra'. Ú, az furi lenne...
Kicsit lenyugodva érintettem meg anya nevét. Párat sípolt, majd anya vette fel.
- Szia!- szólt bele lelkesen.
- Szia anya!- örültem meg a hangjának.- Figyelj, nem gond, ha nem ebédelek otthon?- kérdeztem a szám szélét rágva.
- Hanem? Kivel fogsz ebédelni?- kérdezte, afféle 'most komoly vagyok' hanglejtéssel.
- Adam-el.
- Adam?- kérdezett vissza. Már nyitottam a számat, hogy mondjak valamit, amikor anya újra megszólalt.- Várj, tudom ki az! És igen, ebédelhetsz vele, de legkésőbb délután 4-re otthon vagy!
- 4-re otthon vagyok!- ígértem.- De most leteszem, mert Adam éhen hal!
- Rendben, szia, kincsem- köszönt el anya.
- Szia- köszöntem a telefonba, majd kinyomtam.
Eltettem a telefonom és visszaindultam Adam-hez, csakhogy félúton kicsit megszédültem. Aztán hirtelen melegem lett, majd fáztam. Levert a víz, a kezem megint remegett, gyomrom pedig furán liftezett fel és le. Ha nem állok meg, tuti, hogy kidobom a taccsot a pláza közepén.
- Minden oké?- fürkészett Adam, mikor megálltam mellette.
- Igen, miért?- kérdeztem vissza, majd hirtelen a gyomrom egy hatalmasat lódult, aminek következtében majdnem elhánytam magam, úgyhogy villámgyorsan a kezemet a számra tapasztottam és mélyeket lélegeztem.
 - Csak mert falfehér vagy!- motyogta Adam, majd kikapta a zsebéből a telefonját, és elkezdett pötyögni rajta.
- Mit csinálsz?- préseltem a fogaim közül, nehogy kitóduljon a reggelim.
- Felhívom Justin-t- felelte fel sem nézve a telefonjából.
- Nem kell- erősködtem. Nem leszek beteg!- Jól vagyok!
- Figyelj- nézett a szemembe.- Jelenleg én felelek azért, hogy ne essen bajod, úgyhogy pofa be, és ülj le!
- Értem- nyugodtam bele a sorsomba.- De hova üljek?
- Nemtom- vonta meg a vállát.- Ülj a lábamra és hajtsd a fejed a térdeid közé!- adta ki az utasítást.
- Miért?
- Mert nem akarom, hogy elhányd magad- adta a logikus választ.
Ilyen egyértelmű, hogy mindjárt kidobom a hamburgert? Upsz.
Folyamatosan visszatartva a hányást leültem Adam lábfejére, mivel nem nagyon volt a közelben pad. A fejemet óvatosan a térdeim közé hajtottam és mélyeket lélegeztem.
- Mindjárt jön Justin- szólalt meg pár perc múlva.
- Oki- sóhajtottam.
- Addig gyere ki az utcára- húzott fel a földről. Karon fogott és kihúzott a friss levegőre.- Vegyél mély levegő!- próbált segíteni, amint megálltunk a parkolóban.
- Hol a kocsid?- kérdeztem két levegővétel között.
- Gyalog jöttem- mosolygott rám.- Különben haza vinnélek.
- Én is gyalogoltam- mosolyogtam rá, miközben egy nagyot szippantottam a hideg levegőből.
- Ott jön Justin- biccentett a parkoló bejárata felé Adam.- Gyere, kis beteg- nevetett halkan és eltámogatott Justin kocsijáig.
Mikor elég közel voltunk a kocsihoz, Justin kipattant a vezetőülésből és felénk rohant.
- Minden oké?- kérdezte aggódva.
- A barátnőd mindjárt elhányja magát, azon kívül semmi. Veled minden oké?- kérdezett vissza Adam.
- Semmi baj, jól vagyok- biccentettem, de úgy tűnik, túl gyorsan, mert éreztem, hogy a hamburger vészesen közeledik felfelé, úgyhogy elszakadtam Adam-től és egy bokorhoz szaladtam. A fiúk riadtan figyelték, amint behajolok a bokor mögé, és...khm.. kiadom a reggelimet. A hajam az arcomba lógott, mígnem azt éreztem, hogy valaki vagy valakik hátrafogják, hogy ne legyen 'hamburgeres'.- Mégsem vagyok jól- mondtam, mikor kihánytam magam.
Megfordultam a tengelyem körül és két aggódó arccal találtam szembe magam.
- Jól vagy?- kérdezte Adam.
- Most már igen- bólintottam, lassan.
- Gyere, hazaviszlek- lépett mellém Justin
Erőtlenül bólintottam, és úgy éreztem, hogy menten össze esem. Csakhogy, erre nem volt lehetőségem, mert a szerelmem és a legjobb barátom tartott két oldalról. :)
Pár perc alatt otthon voltunk. A fiúk bekísértek, anya pedig riadtan kapott a fejéhez, mikor meglátott falfehéren, beesett szemekkel.
- Mi történt?- kérdezte riadtan.
- Ellinek úgy tűnik, nem ízlett a reggeli- válaszolt komolyan Justin.
- Óh, mamám!- kapta a kezét a szája elé.- Gyere kicsim, bújj be az ágyadba!
- Óki- motyogtam hulla fáradtan.
- Fiúk, nagyon köszönöm, hogy hazahoztátok!- vett át a fiúktól anya.- Szerintem menjetek haza, ha nem akarjátok elkapni!- tanácsolta bölcsen.
- Semmiképpen- jelentették ki szinte egyszerre.
- Biztos?- döbbent meg anya.
- Én maradok- közölte Justin.
- Úgy szintén- biccentett Adam.
- Hát, rendben- egyezett bele anya.- De, ha lehet, ne kapjátok el!
- Igyekszünk- bólogatott Justin.
Na jó. Be kell valljam, hogy nem nagyon lelkesedtem az ötletért, hogy itt maradnak a fiúk. Nem mintha ne szeretném, de az azért elég ciki, mikor két irtó helyes fiú előtt betegeskedsz. Igen.
Justin-ék szorosan a nyomomban voltak, mikor betámolyogtam a szobámba és pizsamába bújtam. Nem különösebben érdekelt, hogy meglátnak-e fehérneműben vagy nem. Sokkal inkább görcsöltem amiatt, hogy ne hányjam el magam. Mikor már pizsiben voltam, bedőltem az ágyamba. Justin mellém dőlt, és fél karral átölelt, Adam pedig felült a másik oldalamra.
- Próbálj meg aludni- simította meg a karom Justin.
- Nem fog menni- ráztam meg a fejem, majd villámgyorsan kirohantam a fürdőbe, mert rám jött a hányás.
- Most komolyan- álltak meg az ajtóban a fiúk, Justin pedig rám nézett.- Mit ettél te?
- Nem tudom- térdeltem le a WC elé. A torkomat csípte a kiadott kaja, és egyre inkább úgy éreztem, hogy mentem elájulok.
Gyorsan felkötöttem a hajam a fejem tetejére és újra a WC fölé hajoltam. A fiúk rezzenéstelen arccal nézték, amint kiöblítem a szám és falfehéren visszatámolygok az ágyamba.
- Most már aludj egy kicsit- suttogta Adam, mikor Justin mellé bújtam, ő pedig felült az ágyam másik felére.
- Tényleg nem megy- motyogtam.- Még sosem voltam ilyen szarul. Úgy érzem, kiszakadt a tüdőm...
- Sssssss- csitított Justin.- Énekeljek neked?
- Énekelnél?- néztem fel rá. Bármilyen hihetetlen is, de még sosem hallottam énekelni.
- Neked bármikor- mosolygott rám.
- Akkor énekelj valami szépet- suttogtam, majd visszahajtottam a fejem a mellkasára.
- Adam- szólt Justin Adam-nek.- Háromra!
- 1..2...3...- számolt Adam, majd elkezdte. Lehunytam a szemem és mosolyogva hallgattam. Pár sor után Justin is elkezdett énekelni. Iszonyatosan jó hangjuk van, ketten pláne. Csukott szemhéjam alatt elkezdtek gyülekezni a könnyek, amint értelmeztem a szöveget.

Csóközön :****
Remélem tetszett ez a rész! <33 És, a dalnál gondoljátok azt, hogy Chris=Adam, Justin=Justin, oki??? :DDD
Szeretlek Titeket, köszönöm a 2205 oldalmegjelenítést! Nagyon sokat jelent... :') És köszönöm a komikat is :)))
Elolvasni kötelező!
www.mynewlifeinirelandwithedwardandjohn.blogspot.hu
www.viraagszirmok.blogspot.hu
[Remélem jól írtam be őket :P]