24. rész

Kiléptünk az utcára. A hideg átjárta minden porcikámat; megborzongtam. Eszembe juthatott volna egy kabát. Talán.
Justin megérezte, hogy remegek, így átkarolta a vállam és belepuszilt a hajamba. Ahogy közeledtünk a kocsihoz, egyre jobban kezdtem betojni. Mikor a kocsi mellé értünk, Ben szélesre tárta előttünk a hátsó ajtót. Először engem lökött be a kocsiba, mire Justin lekevert neki egyet, de Ben nem zavartatva magát Justin-t is belökte a hátsó ülésre.
- Idióta- fújtatott Justin, mikor Ben becsukta az ajtót.
- Edward, John!- öleltem meg a fiúkat.- Hogy kerültök ide?
Értetlenül egymásra néztek. Észhez kaptam és leszedtem a szájukról a kötést, így már tudtak beszélni. Először Edward lélegzett fel felszabadultan.- Ez az ökör az utcáról rángatott be minket ebbe a porfészekbe!
- És ti?- kérdezte John.
- Megmentünk titeket- mosolyogtam rájuk.
A fiúk elmosolyodtak. Ben már vagy fél órája kint állt az autó mellett. Mikor elcsöndesedtünk, csak akkor vettük észre, hogy telefonál. Valószínűleg a "főnökkel" beszélt, mert minden második mondata után felröhögött. Kb. úgy, mint egy reumás vad kan.
Pár percig csöndben voltunk. A csöndet én szakítottam meg; éles fájdalom nyilallt a hasamba. A fájdalomtól összerándultam, kezemet szorosan a hasfalamra tapasztottam.
- Aú!- nyögtem fel.
- Mi az?- ült fel Justin. Eddig ugyanis kényelmesen elterpeszkedve ült, mintha otthon ülne a kanapén. Mikor azonban meghallotta, hogy felnyögök, változtatott szokatlanul nyugodt ülőhelyzetén.
- Rohadtul fáj a hasam!- nyöszörögtem még mindig összegörnyedve.
- Hol?- hajolt közelebb.
- Itt, de nagyon!- óvatosan elhúztam a kezem onnan, ahol iszonyatosan fájt.
- Valami rosszat ettél?- kérdezte aggódva Justin.
- Nem hiszem- mondtam halkan. A kezemet újra visszatapasztottam a hasfalamra, mielőtt Justin bármit is bírt volna vele csinálni, ugyanis újra egy éles fájdalom nyilallt bele.
- Kérdezzük meg a vadbarmot, hátha van valahol elsősegély doboza! Lehet, hogy abban van valamilyen fájdalomcsillapító!- javasolta John.
- Ennyi erővel igazán elmehetnénk!- csattant fel Edward.- Már vagy másfél órája telefonál.
- Ja- bólintott gyorsan Justin.- Ennyi, nem várok tovább. Ha most nem hagyja abba a telefonálást, akkor én hagyom abba neki, de abban nem lesz köszönet! Figyu; kikopogok neki, és ha nem jön be a kocsiba, akkor elrohanunk, okés??
- Oké- bólintottak határozottan a fiúk. Én csak nyöszörögtem egyet válaszképp, mert a hasam még mindig görcsölt.
Justin az ablak felé fordult és belevert egyet, amibe beleremegett az üveg. Ben idegesen rápillantott, majd mormogott valamit a telefonba, gyorsan lecsapta és már indult is, hogy beüljön a kocsiba.
- Hát, ez nem jött be- szólalt meg Edward.
Ben pár másodperc alatt bent ült a kocsiban.
- Akkor indulunk, kapaszkodjatok!- vigyorgott hátra, majd mikor meglátta, hogy szenvedek a hasam miatt, önelégülten elvigyorodott és megpaskolta az anyósülést.- Elli, ha ennyire rosszul vagy, akár mellém is ülhetnél. Talán kicsit jobb kedvre bírnálak deríteni!
Valami olyasmit próbáltam volna neki visszaszólni, hogy "álmodik a nyomor", de Justin beelőzött.
- Én szívesen beülök melléd, hogy szétverjem a fejed, ha most azonnal nem indulsz el!
Ben egy kicsit, mintha megijedt volna; sietve előrefordult és beindította a motort, ami hangosan feldübörgött. A hasfájásom egyre erősebb lett.
- Bújj ide!- ragadta meg Justin a vállam és magához húzott. A hasamat szorítva odabújtam hozzá, ő pedig belepuszilt a hajamba.
Pár perc múlva Justin elővette a telefonját és megnyitotta az üzenetküldés fájlt. A hasfájásom kezdett csillapulni. Csak arra emlékszem, hogy az 'A' betűnél keresgél. A többit átaludtam.
Arra ébredtem, hogy Justin rázogatja a vállamat.
- Kicsim, ideje felkelni!
- Mi?- kérdeztem még félálomban.
- Megérkeztünk.
Álmosan felültem. (Eddig Justin-nak dőlve aludtam.:3)  Sötét volt. Ben már nem volt a kocsiban, de Edward és John ott ültek mellettünk. Mikor rájuk néztem, elvigyorodtak, én meg rögtön zavarba jöttem; tiszta gubanc volt a hajam, a fejem meg tiszta piros, na meg persze a szemem is tökre be volt dagadva az alvástól.
Kinéztem az ablakokon. Sötét volt, mivel már jócskán a télben jártunk, így esett meg, hogy már fél hatkor korom sötét volt. Csak pár utcai lámpa égett a távolban, kissé megvilágítva az 5 méteres körzetét. A kocsiban égett a villany, de így is tiszta libabőr lettem, ha arra gondoltam, hogy ki kell majd mennünk a sötétbe, kabát nélkül. Na meg Ben. Ha tudnám, hogy mit akar velünk csinálni. De jobb kérdés, hogy miért vagyunk a kocsiban, mikor senki sincs itt, hogy vigyázzon ránk? Talán megkísérletezem egyedül elhagyni a kocsit, és ha szabad a levegő, akkor a többieket is magammal rángatni. Ha meg nem tiszta a levegő? Hát, az előbb utóbb, úgyis kiderül...
- Miért vagyunk még itt?- kérdeztem rekedten.
- A kocsi mellett áll két behemót- biccentett hátra fele Edward. Nah, itt futott csőbe a menekülési tervem...
- Óh- húztam el a számat. Ásítottam egyet, majd megdörzsöltem a szemem. Justin felült és magához húzott, én pedig nagyot sóhajtva dőltem mellkasára.
- Fáradtak vagyunk?- suttogta mosolyogva a fülembe.
- Aham- motyogtam, miközben már fél lábbal az álmomban voltam.
De nem volt sok időm álmodni, mert egy hideg szellő járta át a csontjaim, amitől megborzongtam Justin kezében.
- Kiszállás- mennydörögte egy igen ellenszenves hang.
- Gyere- suttogta Justin.
A térdem alá nyúlt, megfogta a hátamat, és egész egyszerűen kiemelt a kocsiból. A hideg most már minden oldalról támadott; reszkettem. Tényleg nem ártott volna egy kabát.
Félálomban kinyitottam a szemeimet. Nem volt valami világos, na meg Justin azzal küzdött, nehogy elejtsen. A sötétben kicsit meresztgetni kellett a szemeimet, hogy kivegyem a vonásait; fázott.
- Jól van, most már letehetsz!- nyöszörögtem és egyik lábamat megpróbáltam letenni a földre. Justin megállt.
- Biztos?- kérdezte vacogva.
- Ja- motyogtam kábultan. Fél lábbal az öntudatlanságban jártam.
Justin óvatosan letett. Mikor két lábon voltam, elengedett, de rögtön orra bukok, ha nem nyúl utánam.
- Inkább mégis viszlek- jelentette ki, és már hajolt is le, hogy újra felemeljen, amikor hirtelen egy erős fénycsóva világított rám. Ettől a szemeim rögtön felpattantak.
- Ne!- léptem el Justin-tól, nehogy fel emeljen.- Most már egyedül is tudok menni.
- Rendben- vont vállat Justin. Mellém lépett, ujjait az enyéimre kulcsolta. Az arcára néztem; fáradt volt, vagyis inkább álmos.
- Aludtál az úton?- kérdeztem, mikor ránk szólt az ellenszenves hangú pasas, hogy kövessük. Eközben Edward és John szorosan mögöttünk lépkedtek.
- Nem- rázta a fejét.
- Pedig kellett volna- öleltem meg és nyomtam egy puszit az arcára.
Egy kis szellő suhant el mellettünk, mi pedig kánomban vacogtunk Justin-nal. Edward mellém, John pedig Justin mellé lépett és átkarolták a vállunkat, mivel rajtuk volt kabát. :S
Nem sokkal később az ellenszenves pasas megállt. Kinyitott egy hatalmas kaput. Halvány fény szűrődött ki a nagy ajtón. Kellemetlen füstszag és füst gomolygott ki a hideg utcára. Köhögtem egy kicsit, majd Justin pólójába fúrtam a fejem, mivel már a hatalmas füst kezdett elviselhetetlen lenni. Justin arcát a hajamba fúrta, Edward és John pedig a kabátjukban rejtették arcukat. Beléptünk az ajtón.
A pára szinte elviselhetetlen volt, na meg az egyre elviselhetetlenebb füst miatt rögtön elkezdtem szédülni. Justin pulcsijában próbáltam lélegezni, de a füst és a pára ide is befurakodott. A levegő nagyon nehéz volt, erősen húzta a tüdőmet.
- Minden oké?- fuldokoltak a fiúk.
- Mindjárt megfulladok...- szuszogtam.
- Á, hát itt vagytok!- lépett elő a sötétségből egy igen túlsúlyos ember. A hangja rekedt volt, és egy kicsit nehézek is; valószínűleg őt is bántotta a nehéz levegő.
- Mit akar..... t-t-t.....tőlünk?- próbáltam mondani valamit, de csak értelmetlen fuldoklást lehetett hallani.
- Csak egy kis.....- nem bírta befejezni, mert három ismerős alak robogott elő a sötétségből.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!- ordították.
A halvány fényben láttam, amint Justin önelégülten elvigyorodik, a fiúk pedig megkönnyebbülten sóhajtottak fel. Valaki megragadta a kezemet és húzni kezdett. Eközben két igen ismerős hang ordibált és puffanásokat lehetett hallani.
Pár másodperc múlva a szabad levegőre léptünk. Elengedtem a fiúkat és nem törődve a hideggel, térdre estem a betonom és csak úgy kapkodtam a levegőt. Annyira hiányzott már, mint egy korty víz, mikor több mint két héten át a sivatagban gubbasztasz víz nélkül. Justin a térdére támaszkodott és sietősen kapkodta a levegőt, Edward és John pedig elterültek a földön.
- Minden oké?- hallottam három ismerős hangot.
Felnéztem és megláttam, amint Adam, Austin és Zsolti lihegve fújják ki magukat. Felpattantam és a nyakukba ugrottam.
- Úristen, de jó hogy itt vagytok!
Nem akartam elengedni őket, így kénytelen voltam beérni azzal, hogy csak Austin-t ölelgethettem tovább.
- Mi van, kislány!- nevetett fel Austin, amikor alaposan megszorongattam.
- El sem hiszed, mennyire örülök nektek!- pusziltam meg az arcát.
- És én nem kapok?- tárta szét vigyorogva a kezét Adam.
- Dehogynem- mosolyodtam el. Adtam még egy puszit utoljára Austin-nak, majd Adam-et is jól megölelgettem.
- De hogy kerültetek ide?- kérdeztem a fiúktól, Adam-et ölelve.
- Justin küldött egy sms-t- vonta meg a vállát. Felnevettem és adtam egy puszit az arcára.
- Fantasztikusak vagytok!
Elengedtem Adam-et és Zsolti felé indultam, kitárt karokkal.
- Anya és apa megkérdezték Avril-éket, de lebeszéltem velük, hogy náluk alszol- kacsintott.
- Köszönöm- öleltem meg.- Életmentő vagy.
- Tudom.
Hirtelen elöntött az az ismerős érzés, hogy nekem vannak a világon a legjobb barátaim. Ahogy végignéztem a a vigyorgó ikreken, a kék szemű szőkeségen, a vagány barnán, a hatalmas bátyámon.. és nem utolsó sorban a barátomon, azt hiszem rájöttem arra, hogy megtaláltam, amit kerestem. A barátaimat.
Aztán elkezdtem vacogni.
- Ne menjünk?- kérdezte Austin.
Mondtam volna, hogy "de, menjünk már el innen", csakhogy nem jött ki semmi a számon, úgyhogy csak bólintottam egyet.
Betuszkoltak minket egy ismeretlen kocsiba. Öten nyomorogtunk az eredetileg három személyre tervezett hátsó üléseken, de ügyesen megoldottuk a dolgot; Justin az ölébe ültetett. Így valamivel könnyebb volt elférnünk. Adam beült a vezetőülésbe, Zsolti pedig az anyósülésre kucorodott.
- Akkor ma hol alszok?- kérdeztem Zsoltitól, miután elindultunk.
- Avril anyukájával megbeszéltem, hogy ha úgy adódik, akkor lehet, hogy az éjszaka közepén betoppansz, ha nem, akkor meg mondja azt anyáéknak, hogy ott vagy. De bárhol aludhatsz, most nagy a választék- vont vállat.
- Még nálam is- vigyorodott el Justin.
- Nem is tudom- fogtam a fejem.- Ha az első alkalmat, amikor veled alszom, el kell titkolnom anyáék előtt....
- Nyugi, majd lesz máskor is első- puszilta meg a nyakam, amibe beleremegtem.
- Az lenne a legjobb, ha Avril-hez mennék- sóhajtottam fel végül.
- Ahogy akarod!- puszilt meg Justin.
- De, ugye majd nálam is fogsz aludni?- vigyorodott el Austin.
- Persze- kuncogtam, majd összeborzoltam a haját.
- És nálunk is feltétlenül kell aludnod!- röhögött fel John.
- Mi lenne, ha egyik hétvégén mindannyian ott aludnánk valamelyikünknél?- nézett bele vigyorogva a visszapillantó tükörbe Adam.
- Ez jó ötlet!- tapsikoltam.
- Jó!- mosolygott Austin.
- Persze- mondták egyszerre az ikrek.
- Felőlem- vont vállat Justin.
- De jóó!!!- annyira megörültem, hogy nem törődve azzal, hogy Justin ölében ülök, megfordultam és szorosan megölelgettem.
- Nyugi, kislány!- tolt el finoman magától, közben pedig halkan nevetett.
Miután lenyugodtam, visszaültem Justin ölébe és szórakozottan bökdöstem Zsolti vállát, akinek ez nagyon nem tetszett, és minduntalan hátracsapott, de egyszer sem talált el. :D
Nem sokkal később a kocsi megállt alattunk. Az ablakon mindig vidám, szőke barátnőm kopogtatott izgatottan.
- Sziasztok, srácok!- köszöntem el tőlük, miután megölelgettem a kis Austin-t, puszit adtam Adam-nek, összeborzoltam az ikrek haját, még egyszer utoljára megböktem Zsolti vállát és megcsókoltam Justin.
- Szia Elli!- vigyorogtak, én pedig kipattantam a kocsiból.
Avril kipirult arccal és kitárt karokkal várt rám. Vigyorogva megöleltem, eközben pedig az autó dudálva elhajtott, mi pedig kitartóan integettünk utána.
Miután kibeszéltük magunkat az udvaron, besétáltunk a házba, ahol az anyukája mosolyogva üdvözölt minket, az apukája éppen olvasott, de még így is volt ideje köszönni nekem. Ezek után Avril-lel felvonultunk a szobájába, ahol részletesen elmeséltem, mi történt velem ma. Avril minden érdekes sztorinál felszisszent és izgatottan várta a folytatást. Aztán az éjszaka közepén kifulladva dőltünk le az ágyra, és álomba beszélgettük magunkat. :)


Sziasztok! :3
Nem fogjátok elhinni: már 1493 oldalmegjelenítésem vaann!!!! Annyira örülök, feldobjátok a napjaimat! :* Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat, szeretlek titeket! <3 :') Óh, és komizni ér! ;)
Ajánlom a következő blogokat:)
www.mynewlifeinirelandwithedwardandjohn.blogspot.com
www.viraagszirmok.blogspot.com