Gyorsan felöltöztem (vagyis nem gyorsan, mert kb. 30 percig szöszöltem a szekrény előtt), és kimentem a konyhába, ahol anyáék már reggeliztek.
- Jó reggelt!- ültem le az asztalhoz.
- Jó reggelt, Elli!- tette elém anya a narancslevet.- Terveztél mára valamit?
- Ami azt illeti, igen- feleltem büszkén, miközben narancslevet öntöttem a poharamba.- Justin beteg lett, tegnap pedig átmentem hozzá. És találkoztam a testvéreivel, akik annyira édesek!
- Ezt tervezted mára?- nézett nagyot apa.- Hogy róluk fogsz áradozni?
- Befejezhetem?!- néztem rá unottan.- Szóval, megígértem a kicsiknek, hogy ma átmegyek hozzájuk játszani!
- Óh, ez igazán kedves tőled!- mosolygott anya.
- Igen, Jazmyn-nel és Jaxon-nal már nagyon jól összebarátkoztam!- vigyorogtam önelégülten.
- Akkor érezd velük jól magad! És majd máskor elmegyünk a városba vásárolni!
- Ó, tényleg!- csaptam a homlokomra.- Ne haragudj, anya, teljesen kiment a fejemből!
- Ugyan, semmiség- legyintett anya.- Különben is, ma úgy terveztem, hogy meglátogatjuk együtt az egyik kollégámat, de gondoltam, hogy te ott úgyis unatkoznál, szóval ez el is van intézve!
- Köszi.
- Akkor nem mész anyával?- pislogott Zsolti.
Látva a pillantásokat, amikkel megajándékoztuk, Zsolti behúzott nyakkal kente tovább a lekvároskenyerét.
Mikor befejeztem a reggelit, elköszöntem anyáéktól, egy amolyan "vacsira biztos haza érek" köszönéssel.
Az utcán aztán felraktam a fülesemet és egész úton Dér Heni- Ég veled című dalát hallgattam. Otthon, vagyis az előző otthonomban már annyit hallgattam, hogy kívülről fújtam az egészet. Ahogy egyre jobban belemerültem a dalba, szinte kínzó érzésként égtek a fejemben az emlékek. Otthonról. Mármint, az előzőről. Az, ahogyan porrá zúzzák a szívemet. Elég hosszú történet, de Justinék házáig még van időm.
Volt egy fiú; Roger Wall. A suli legdögösebb fiúja volt. Egyértelműen állt a suli fiúi élén, mivel tökéletesen kigyúrt felsőtestével azonnal elnyerte a lányok tetszését, és így az enyémet is. Azt gondoltam, hogy amit iránta érzek, az szerelem, de mint kiderült, nem ő iránta érzek szerelmet. :3 Egy álmom vált valóra, mikor elhívott az egyik sulibálra. Persze akkoriban rengeteg lány nézett rám utálkozó pillantásokkal, meg minden. Ezektől eléggé megrettentem, de nem nagyon törődtem velük; minden figyelmem elfoglalta Roger. Aztán a sulibál idején persze én gyönyörűen felöltöztem. Ő sem panaszkodott, mikor eljött értem. Persze Zsolti is eljött, de érte a csaj jött el, nem pedig fordítva. Hiába, már akkor sem volt 100-as. Szóval iszonyatosan izgultam. Nem kellett volna, mert mikor beléptünk a tornaterembe, egy punccsal teli tál ömlött rám a karzatról. Persze Roger nem lett puncsos, viszont Zsoltinak akkor volt az első igazi bunyója, amit nagy fölénnyel nyert, mivel, mint utóbb kiderült, Roger allergiás volt arra, ha belelökik a puncsba. De én még nagyon sokáig teljesen össze voltam törve. Olyan sokat sírtam, hogy a szemem pár hétig tisztára vörös volt.
Az emlékektől összerezzentem. Újra könnyek szöktek a szemembe, de semmiképpen sem szerettem volna, ha kibuggyank a szememből, mert most tökéletesen boldog vagyok Justin-nal. De hiába könyörögtem a könnyeimnek, mert azok az évek múlásával már teljesen korlátozatlanul jártak a szememből ki és be, szóval már nem sokára patakokban folytak a könnyeim.
Csak arra eszméltem fel, hogy a dal már harmadszorra is véget ért, és hogy Justin-ék háza előtt állok. Letöröltem az arcomat, de persze a szemem pirosságát nem tudtam teljesen eltüntetni. Mikor már kezdtem megnyugodni, becsöngettem. Az ajtó pár másodperc múlva kinyílt.
- Ell!- mosolygott Justin. Kicsit meglepődtem, hogy ő nyit ajtót, de, mintha tudta volna, hogy mire gondoltam, meg is magyarázta.- Anyu elment itthonról, magával vitte a kicsiket is.
- Akkor majd máskor játszok velük- rántottam meg a vállam.
Justin szeme összeszűkült. Félrebillentette a fejét és mereven bámult.
- Mi a baj?- kérdezte végül.
Felsóhajtottam.- Hosszú.
- Van időm- mondta aggódva, majd félreállt az ajtóból, hogy be tudjak menni.
Bent aztán levettem a cipőmet, majd követtem Justin-t a nappaliba. Justin levágta magát a kanapéra. Lehuppantam mellé.
- Te sírtál?- aggódott.
- Ennyire látszik?
- Mi történt? Már megint Ben volt az?- kezdett el rögtön rémeket látni.
- Nem, szó sincs Ben-ről!- ráztam a fejem.- Csak visszatértek a régi emlékek...
- És olyan szörnyűek ezek a régi emlékek, hogy sírnod kell rajtuk?- mosolyodott el megkönnyebbülten Justin.
- Van köztük elég szörnyű is- bólintottam.
- Elmeséled?
- Ha nagyon szeretnéd...
- Nagyon szeretném- mosolygott.
Nyeltem egy nagyot, és elkezdtem.
- Roger Wall volt a legdögösebb fiú a sulinkban. Minden lány csak róla álmodott. És, hát én is. És iszonyatosan boldog voltam, amikor elhívott az egyik sulibálra. De persze akkor egy csomó barátnőm megutált, mert ugye engem hívott el, nem pedig őket. De akkor ez nem érdekelt annyira, mint az, hogy a suli leghelyesebb fiújával megyek a bálba. Nagyon izgatott voltam, meg minden. Annyira, hogy nem vettem észre, ami körültöttem történik... Roger is iszonyatosan jól nézett ki a bál napján, amikor eljött értem. De mikor beléptünk a tornaterembe, akkor hirtelen elugrott mellőlem, rám pedig- elcsuklott a hangom.- egy hatalmas tál puncs ömlött. Azt hiszem, még soha, senki nem alázott meg ennyire, mint azon az estén. Olyan kínos volt. De legfőbb fájdalmas, mikor arra gondoltam, hogy Roger csak játszott velem. Azt hiszem, ezért sírtam- fejeztem be egy keserű mosoly kíséretében.
Aztán Justin arcát figyeltem. Először nem láttam rajta semmit, aztán megláttam rajta az aggodalmat, mikor megszólalt.
- Mekkora egy gyökér.
- Az....- bólintottam elhaló hangon. A szememben újra összegyűltek a könnyek, én pedig elfordítottam a fejem Justin-ról, hogy ne lássa, ahogyan elsírom magam.
Justin azonban az állam alá nyúlt és felemelte, hogy lássa az arcomat.
- Ne sírj! Meg sem érdemli, hogy akár egy könnycseppet is ejts miatta!
Magához húzott, én pedig belefúrtam az arcomat a mellkasába. Justin a hajamat simogatta.
- És Zsolti ekkor ott volt?- kérdezte nagy sokára.
- A bálon?
- Ja.
- Igen- felültem, hogy lássam az arcát.- Akkor volt az első igazi verekedése.
Halkan felnevetett, és én is halványan elmosolyodtam.
- És neked vannak régi és fájdalmas emlékeid?- kérdeztem aztán.
- Vannak- mosolygott.
- Elmeséled?
- Ha nagyon szeretnéd...
- Nagyon szeretném!- nevettem fel, mivel ugyanazt mondtam, amit ő az előbb.
- Nekem nem is ilyen szerelem alapú. Sokkal inkább fura. Ne érts félre, csak arról van szó, hogy mikor anyukámék elváltak, kicsit megrendültem. De persze minden nap beszéltünk apával, úgyhogy arra nem lehet panasz! Csak azért ez mégis nagyon rossz. Azt látni, hogy van egy másik családja. Akivel boldogabb, mint velünk valaha is. Kicsit lehangoló. De attól én még ugyanúgy szeretem az apukámat. De ez azért mégsem olyan jó érzés. Vagyis, gondolhatod.
Csak hallgattam Justin-t. Teljesen egyet értettem vele. Ha az én apukámnak lenne egy új családja, miután elválik anyától, szerintem én is megrendülnék. Na, meg Zsolti is. De remélem ez soha nem fog bekövetkezni.
- Na, kérsz valamit inni?- váltott témát Justin.
- Igen, kösz- válaszoltam bambán.
- Akkor gyere!- fogta meg a kezem és konkrétan kirángatott a konyhába.
Aztán leültetett az egyik székre. Itt már kezdett visszatérni a józan eszem, és ép ésszel láttam meg, hogy az etetőszékek mellett ülök, mint tegnap.
- Kár, hogy a kicsik nincsenek itt- sóhajtottam fel.
- Ők az egyetlen dolog, ami miatt még teljesen el tudom viselni anyáék válását- mondta halkan Justin, miközben poharakat tett az asztalra.
- Nagyon édesek!- értettem egyet vele.
- Jaxon mostanában nagyon sokat beszél rólad- vigyorogva pakolta ki a hűtőből a dobozos üdítőket.
- Tegnap találkoztunk először!- nevettem fel.
- Teljesen beléd habarodott- öntött Justin a poharamba egy kis narancslevet, majd a szempillái alól felnézett rám.- Ahogyan én is.
Mosolyogva felálltam és mellé léptem. Felém fordult, én pedig átkulcsoltam kezemmel a nyakát, ő pedig a derekamnál fogva magához húzott.
- Nocsak, van valami közös bennünk; teljesen egymásba habarodtunk- suttogtam a fülébe, folyamatosan mosolyogva.
- Kár, hogy még beteg vagyok- mormolta maga elé huncutul Justin.
Nyomtam egy puszit az arcára.
- De ezt még lehet!
- Ezért imádlak!- ölelt magához még szorosabban.- Mindenben megtalálod a jót!
- Akkor kapok inni?- kérdeztem végül. Justin felröhögött, én pedig belenevettem a vállába.
- Persze, kicsim.
Megpuszilta az arcomat, majd a kezembe nyomta a narancslével teli poharat.
- Köszönöm- mosolyogtam rá.
Justin még mindig magához ölelt, úgyhogy nem nagyon tudtam inni tőle.
- Kicsit- széjjel szedtem az engem ölelő karokat, így már nyugodtabban tudtam inni.
Miután teleittam magam, Justin-nal ledőltünk a kanapéjukra és tévéztünk.
Justin-nál volt a távirányító, ő pedig unottan szörfözgetett a csatornák között.
- Jó, hogy nincs semmi értelmes- dörmögte.
- Várj, az mi volt?!- állítottam meg, mikor valami értelmeset véltem meglátni egy elsuhanó képfoszlányból.
- Hol?- kérdezte.
- Menj eggyel vissza!
Justin visszalépett egyet. Én pedig megláttam a Nászajánlatot.
- Ezt hagyd! Imádom ezt a filmet!
- Hát, nem néz ki olyan jónak- poénkodott.
Unottan rámeredtem.- Ez egy nagyon is jó film! Csak figyelj!
Justin sóhajtott egyet, majd hátradőlt. Nekidőltem a mellkasának.
Már vagy 10 perce néztük a filmet, amikor ajtócsukódást hallottunk.
- Megjöttek Pattie-ék?- kérdeztem.
- Nem tudom- vont vállat Justin.
Megállította a filmet, hogy halljuk, mi történik odakinn.
Az ajtócsapódás egy kocsitól jött. Aztán ordibálást hallottunk. Összébb húztam magam Justin karjaiban; eléggé félelmetes volt. Nem sokkal később kopogtak az ajtón. Mondjuk nem értem, miért nem csengettek... Mindegy.
A kopogás után Justin gyorsan megpuszilta a fejem búbját és felállt, hogy kinyissa az ajtót. Valószínűleg azt akarta sugározni a puszija, hogy "nyugi, nem lesz semmi baj, csak biztos a postás váltott levél kiszállító módszert". Hangosan beszívtam a levegőt és felültem a kanapén.
- Te mi a sz*rt keresel itt???- hallottam Justin ideges hangját. Összerándult a gyomrom; vajon ki lehet az, akinek ennyire nem örül Justin.
- Ellihez jöttem- hallottam egy ismerős hangot. Ben-é volt!
- Fogadok, hogy ő sem lát szívesen.
- Talán ezt tőle kéne megkérdeznem. Tudom, hogy itt van.
Felálltam és az ajtó felé oldalaztam. Közben persze a térdem remegett. Csodás.
- Mi az?- kérdeztem, mikor Justin mögé értem.
- Elli!- örült meg nekem Ben és rám villantott egy undorító mosolyt.
- Mit akarsz?- vetettem oda neki foghegyről.
- Beszélni.
- Figyu- állt elém Justin úgy, hogy eltakarjon Ben elől.- Szerintem húzz el innen minél gyorsabban, ha nem akarod itt hagyni a fogaidat!
- Persze, máris megyek. Csak, tudod azt gondoltam, hogy érdekel a barátaid hogyléte- arrébb állt, így megláttuk a háta mögött a kocsiját, ahonnan.... Edward és John próbált kijutni. Kétségbeesetten ütögették az ablaküveget és ordítoztak. Már amennyire lehet ordítozni bekötött szájjal.
- Edward, John!- sikoltottam fel.- Mit akarsz tőlük???
- Én ugyan semmit- vont vállat.- De szerintem a nagyfőnök igen.
- Ne szórakozz velünk!- lépett felé fenyegetően Justin.
- Eszem ágában sincs szórakozni- tette fel a kezeit Ben.- Csak Elli kéne, és a barátai máris szabadok.
- Engedd ki őket azonnal!- Ben-re ugrottam volna, hogy elkezdjem püfölni, de Justin megállított.
- Elli, nyugodj meg!- suttogta.
- Csak gyere velem Elli- nyújtotta ki a kezét Ben.- Gyere velem és megmenekülnek a barátaid.
Megdermedtem. Ha vele megyek, a barátaim biztonságban lesznek. De nem tudom, hogy velem mit szeretne csinálni.
- Justin, muszáj- suttogtam Justin-nak.
- El akarsz menni vele?- nézett nagyot.
- Meg kell mentenem a barátaimat.
- De akkor én is veled megyek- jelentette ki.
- Te megőrültél???
- Érted megőrülnék- megfogta a kezemet és Ben-re nézett.- Megyünk.
- Csodás!- vigyorgott önelégülten.- Tök jó vagyok az első napomon!
- De előbb hagyok egy üzenetet anyának- elővette a telefonját és gyorsan bepötyögte az üzenetet.
- Én is- elővettem a telefonom és remegő kézzel küldtem egy üzit Zsoltinak.
El kell valamit intéznem. Ha vacsira nem vagyok otthon, mondd meg anyáéknak, Avril-éknél alszom, de akkor légyszi Avril-nek is szólj, hogy ha anyáék felhívják, akkor mondja azt, hogy ott vagyok. Fedezz! Elli
Mikor végeztem az üzenettel, becsúsztattam a telefonom a zsebembe, megfogtam Justin kezét és Ben-re néztem.
- Mehetünk- jelentettem ki fagyosan.
- Induljunk- vigyorodott el Ben.
Justin rám pillantott. Olyan szívdöglesztő volt, hogy a lepkéim újra szárnyra keltek. Justin pillantása megnyugtató volt, sikerült is megnyugtatnia. Tudtam, hogy bármi történjék is, ő mindig mellettem lesz.
Sziasztok!!! :D Úgy gondoltam, viszek a történetembe egy kis csavart. És ezt csakis egyvalaki miatt. ---> -- ---> (~Łilly~) Aki tudja, ki ő, azt is tudni fogja, hogy miért. ;)
Blog ajánlataim:
www.mynewlifeinirelandwithedwardandjohn.blogspot.com
www.viraagszirmok.blogspot.com
Jaaaj :3 Szegények :DD Lehet, hogy csak én tudom hogy kicsoda miatt xdddd Kösziiii, <33333
VálaszTörlés