20. rész

Másnap reggel nagyon korán keltem fel. Nem tudtam mit csinálni, ezért kimentem a konyhába. Mivel még mindenki aludt, teljesen csöndes volt a ház. Csendben elővettem az egyik újságomat és leültem a konyhaasztalhoz olvasni.
Nagyban olvastam Zendaya divattippjeit, amikor pittyegett a telefonom; sms-em jött. A hirtelen hangtól összerezzentem. A telefonomért nyúltam és rámeredtem a képernyőre.

Beszélnünk kell.... Justin

A képernyőt nézve elmosolyodtam. Annyira jólesett, hogy még ilyen korán is rám gondolt. Gondolkodás nélkül pötyögtem be a választ.

Szerintem is. Muszáj ezt tisztáznunk.... Elli

Sóhajtottam egy nagyot és lapoztam az újságomban. 

Olvastam a sorokat, de nem bírtam odafigyelni arra, amit olvasok. A fejemben ezer dolog kavargott. Köztük Justin is ott volt. Meg az, hogy ki is volt az a lány...

Annyira különös. Mikor először találkoztam Justin-nal, azóta minden gondolatom körülötte forog. Mondhatnám, hogy megzakkantam, de szerintem ez sokkal komolyabb dolog. :)

Pár óráig még szenvedtem a konyhában; olvastam, telefonoztam vagy ettem. De azért néha betévedtem a nappaliba is; tévéztem, DVD-t néztem és egyszer előfordult, de megkukkantottam a híreket is. Éppen a hűtőben kutakodtam egy kis újdonság után, amikor lépteket hallottam.

Megperdültem a tengelyem körül; anyával találtam szembe magam.

- Jó reggelt!- mosolyogtam.

- Jó reggelt!- ásított anya. Levágta magát az egyik székre.- Te jó ég... Úgy érzem, mintha fejbe vágtak volna.

- Kérsz egy kis kakaót?- kérdeztem a hűtőből, egy dobozos kakaót tartva.

- Nem, köszi. Inkább egy kávét kérnék- dörzsölte meg az arcát.

Kuncogva kitettem a kakaót az asztalra(én azt kértem) és a kávégép elé léptem. Megnyomtam a bekapcsolás gombot, majd azt, hogy mennyit kérek. Mikor berregve elindult a gép, elővettem egy csészét és a gép alá toltam, majd leültem anyával szembe. Lecsavartam a dobozos kakaó kupakját és bögre nélkül "meghúztam".

- Bögréről még nem hallottál?- kérdezte unottan anya.

- Nem volt kedvem elővenni bögrét- vontam meg a vállam. Kész lett anya kávéja, úgyhogy elővettem a tejet a hűtőből.- Mennyi tejet kérsz?

- Nem kell sok- legyintett.

Öntöttem egy kis tejet a kávéjába, majd újra felé fordultam.- Cukrot?

- Nem kérek, köszi.

Anya elé tettem a kávét. Látszott rajta, hogy nagyon mondani akar valamit, de nem meri elmondani. Rá akartam kérdezni, de majd elmondja, ha akarja, gondoltam.

Egy újabb kortyot ittam a dobozos kakaóból, amikor anya köhintett.

- Khm- felnéztem a kakaómból.- Elli, mondd csak, mi van Justin-nal?

- Ezt hogy érted?- pislogtam.

- Hát mostanában nem nagyon beszélsz róla...

Meglepődtem.- Miért? Eddig olyan sokat beszéltem róla?

- Nem, hanem... Nem is tudom hogy mondjam- kereste a szavakat.- De ami leginkább érdekel; mi van vele?

- Hát- kezdtem.- Az elmúlt napok nem voltak olyan felhőtlenek....

- Hogy érted?

- Volt egy kis vitánk...

Anya érdeklődve összevonta a szemöldökét. Tudtam, hogy érdekli. Úgyhogy egy kis habozás után folytattam.

- Szóval Justin mondta, hogy fogadott az egyik haverjával. Az volt a tétje, hogy lesmárolja az egyik osztálytársát. Mármint a fiúnak.

- És? Mi történt?- kérdezte izgatottan anya.

Nyeltem egyet.- Elvesztette.

- Óh- biggyesztette le anya a száját.

- Igen, óh- bólogattam.- Sokat sírtam emiatt. De, szerencsémre, az én barátaim a világ legrendesebb barátai; Avril és Adam. Nagyon sokat segítettek nekem. És azt hiszem, minden jóra fordul majd.

- Hát persze!- mosolygott anya.- Justin rendes fiú, szerintem majd hipp-hopp kiengesztel.

- Már meg is tette- vigyorogtam.- Állandóan hívogatott. Most meg, nemrég, küldött egy sms-t, hogy meg kéne beszélnünk. Én meg visszaírtam neki, hogy igen, tisztáznunk kéne egy-két dolgot.

- Tudtam, hogy rendes gyerek ez a Justin!- biccentett elismerően anya.

- Igen, az- mosolyogva Justin-ra gondoltam. Arra, hogy mennyi mindent csináltunk együtt. És hogy még mennyire szeretem.

- És mi van Adam-el?- kérdezte egy kis szünet után.

- Hát Adam szerintem meg van- vontam vállat.- Ugye volt az a balesete azzal a két fiúval.

Anya értetlenül ráncolta össze a homlokát.

- Jajj, tudod! Amikor 3 bordája eltört!

- Szzzz- szisszent fel.- Igen, most már rémlik. És mi van vele? Már jobban van?

- Ajjaj, az túlzás, hogy jobban van!- nevettem.- Olyan, mintha meg sem történt volna!

- Ennek örülök.- mosolygott.

Ujjaimmal a kakaós dobozon doboltam. Nem értettem, hogy hirtelen miért érdekelte anyát annyira, hogy mi van a barátaimmal. Eddig még akkor sem figyelt rám, ha el mondtam, mi van velük, most meg csak úgy megkérdezte, hogy mi van velük. Hiába.. nőből van. :D
- Nem akarod áthívni a kis barátaidat?- kérdezte hosszas csönd után.
- Már voltak itt párszor- vontam vállat.- De majd egyszer akkor is áthívom őket, mikor ti is itthon vagytok.
- Rendben, de én csak kérdeztem!- emelte fel a kezét anya.
Akartam válaszolni rá, amikor csörgött a telefonom.
- Felveszem!- ordítottam föl, majd a telefonom után nyúltam.
- Sssssss- pisszegett le anya.- A többiek még alszanak!
- Ja, bocsi- húztam be a nyakam, majd felvettem a telefont és kisétáltam vele a nappaliba.
- Halló.
- Szervusz- köszönt egy ismerős hang.- Csak azt szeretném mondani, hogy ma találkozom Justin-nal, szerinted mit vegyek fel?
- Mi???- habogtam. Gyorsan elgondolkodtam; á igen, ő az a lány, aki a múltkor is felhívott. Ahh, csodás..
- Hát nem tudtad?- sajnált le.- Hiszen most már velem jár!
- Nem, dehogy is!- tiltakoztam.
- Ha nem hiszed, nézd csak meg a facebook állapotát!
- Nem- jelentettem ki. Csak nem fogok egy oldalnak hinni!- Viszhall!- kiabáltam a telefonba és lecsaptam.
Dühös voltam még pár pillanatig, aztán lenyugtattam magam, arra gondolva, hogy anya előtt ne! Visszamentem a konyhába, ahol anya éppen reggelit csinált.
- Öhm... Én most felöltözök- szóltam oda neki, mielőtt kiléptem az ajtón és elindultam volna a szobámba.
- Rendben- mosolygott anya.- És kb. 10 perc múlva reggeli!
- Oksi- léptem át a küszöböt.
Berohantam a szobámba, ahol már várt a kikészített ruhám, amit még tegnap este készítettem ki magamnak. Sietve felkapkodtam magamra a ruhadarabokat. Után rögtön elfoglaltam a fürdőszobámat; feltettem egy szolid sminket, kifésültem a hajam és kimentem reggelizni.
- Jó reggelt, álomszuszékok!- köszöntem vigyorogva apának és Zsoltinak.
- Fogd be!- meredt rám unottan Zsolti. Kuncogva leültem a helyemre.
- Reggelt!- krákogott apa.
Percek alatt betoltam a reggelimet (rántotta).
- Én most megyek!- mondtam, miután megköszöntem a reggelit.
- Hova, hova?- állított meg apa, mikor felálltam az asztaltól.
- Megbeszéltem a srácokkal, hogy ma találkozunk- füllentettem.
- Milyen srácokkal?- fürkészett apa.
- Hát Adam-mel, Avril-lel, Austin-nal és Justin-nal.
- Értem- bólintott.- De ugye legkésőbb fél hatra itthon vagy?
 - Persze.
Mikor végre elindulhattam, csipogott a telefonom. Az utca közepén megálltam és rápillantottam a képernyőre.

5 perc múlva a játszón   Justin

Elmosolyodtam. Mindig a játszóra húz a szívünk. Vissza a játszóra.
Míg a játszótér felé sétáltam, zsebre tett kézzel, azon gondolkodtam, hogy vajon majd elmehetünk-e valahova. Közösen. Mármint úgy, hogy Justin, Avril, Adam, Austin és én.
Aztán odaértem a játszóra. A hintán már valaki ült. Bárhonnan megismerném ezt a pulóvert. Justin már várt. Rám.

Háááájj!!!! :D
Annyira örülök, hogy napról napra több megtekintésem van! Szeretlek Titeket és köszönöm, hogy olvassátok a blogomat! De nem csak engem boldogítsatok ezzel, hanem még két csodálatos barátnőmet is; az ő blogjuk irtó szuper!
www.mynewlifeinirelandwithedwardandjhon.blogspot.com
www.viraagszirmok.blogspot.com

Szeretlek Titeket!!! :* <333