Még mindig a fürdő padlóján ücsörgünk. Talán mert egyikünknek sincs kedve kimenni. Ki, a valóságba. Itt, ahol egymás világában vagyunk, nem zavar meg minket semmilyen Tom, semmilyen szerződés, semmilyen Kanada. Egyszerűen csak szeretjük egymást.
- Justin- néztem fel rá, a mellkasának dőlve.
- Mondd, kicsim- puszilta meg a homlokomat.
- Ugye tudod, hogy szeretlek?!
- Tudom- mosolyodott el Justin, amibe beleremegett a gyomrom.- Én is szeretlek, Elli.
- Tudom- sóhajtottam. Lehunytam a szemem, majd cicásan Justin-hoz bújtam.- De mivan akkor, ha el kell menned? Végleg? Hogy ha nem jöhetsz vissza? Akkor... Akkor mit csinálunk?- ezek a szavak úgy égették a torkomat, mintha egyfolytában erőspaprikát ennék. Fájt.
- Megoldjuk- felelte idegesen. Ez a téma mind kettőnket érzékenyen érintett. De mindketten tudtuk, hogy valamikor úgyis eljön a pillanat, amikor szembe kell néznünk a hideg, visszataszító, komor tényekkel.
- De nem hajtogathatod mindig ezt!- suttogtam.- Eljön majd a pillanat, amikor nem lehet már azt mondani, hogy "majd megoldjuk". Mert már nem lehet...
Éreztem, ahogyan Justin szorítása erősödik, én pedig szorosabban bújtam hozzá. Ha felülnézetből valaki látott volna minket, elmosolyodott volna. Ugyanis kellőképpen elfoglaltuk a fürdőt; Justin a falnak dőlt, kinyújtotta a lábát, kicsit lejjebb csúszott, így én odabújtam hozzá, szintén kinyújtottam a lábamat, és tökéletesen elfértünk. De az a lényeg, hogy miért ültünk itt.
- Mennyi az idő?- kérdeztem kissé rekedt hangon.
Justin megnézte a telefonját, majd nagyot sóhajtva visszacsúsztatta a zsebébe.- Fél nyolc lesz.
- Nyolcra haza kell érnem- jelentettem ki kedvetlenül.
- Gyere, hazaviszlek- puszilta meg a homlokomat Justin, majd elkezdett fölkászálódni a földről. Megragadtam kinyújtott kezét, majd hagytam, hogy fölhúzzon. Átkarolta a vállamat. Úgy mentünk ki a nappaliba, ahol Pattie és Jeremy vártak.
- Minden oké?- kérdezte Jeremy, mikor megálltunk előttük.
- Igen- sóhajtottam.- Most már igen.
- Haza viszem Ellit- szólalt meg Justin.- Mindjárt jövök.
- Rendben- mosolygott rám Pattie, majd mellém lépett és szorosan megöleltük egymást.- Légy erős!- súgta a fülembe.
- Igyekszem- súgtam Pattie-nek.
Mikor elengedtük egymást, Jeremy-től is elbúcsúztam.
- Vigyázz aztán magadra!- borzolta össze játékosan a hajamat.
- Rendben- pislogtam mosolyogva, majd megöleltem. Tudom, hogy most szükségünk van egymásra. Egymás támogatására, segítésére. És én mindenben segíteni fogok.
Justin besegített a kocsiba, majd megkerülte és ő is behuppant mellém. Az úton némán bámultunk ki a szélvédőn. Biztosra veszem, hogy ugyanaz járt a fejünkben; ez az egész. A szám szélét rágva, a fejemet az üvegnek döntve agyaltam. Folyamatosan. Minden lehetőség megfordult a fejemben, hogy miként lehetne elintézni, hogy Justinnak ne kelljen visszamenni Kanadába. Még arra is gondoltam, hogy úgy, mint az akciófilmekben, mindenkit szétlövünk. De olyan lehetetlen dolog is megfordult a fejemben, hogy, mint valami Chuck Norris 2, megtanulok verekedni, és mindenkit szétütök. Még helyes kis vérfoltokat is elképzeltem a fejemre, esetleg a ruhámra.
Nem sokkal később Justin autója begördült a házunk elé.
- Itt vagyunk- mondta Justin.
Kipattant a kocsijából, majd (legnagyobb meglepetésemre) kinyitotta előttem az ajtót.
- Justin- ragadtam meg a karját, amikor már vonszolt volna a bejárati ajtónkhoz.
- Igen?- kérdezte feszülten.
- Nyugodj már le egy kicsit!
- Nyugodt vagyok- felelte. Unottan félrebillentettem a fejem. Ezt még ő maga sem hiszi el.
- Figyelj- néztem a szemébe.- Tudom, hogy most úgy tűnik, minden össze fog omlani körülöttünk. És azt is tudom, hogy nem mondhatjuk folyton azt, hogy "majd megoldjuk"- ujjait az enyémre kulcsoltam, továbbra is fogva tartva pillantását.- De, amíg itt vagyok, és te is itt vagy, nem történhet semmi.
Justin nagyon lassan belélegezte a levegőt, kifújta, majd magához ölelt.
- Te mindig tudod, hogy önts belém erőt- suttogta a hajamba.
- Mert mindig hagyod- pusziltam meg az arcát.- Ne felejtsd el, hogy holnap jöttök hozzánk Pattie-vel!
- Tényleg?- kérdezte.
- Tényleg.
- Ja, okés- vonta meg a vállát.- Vigyek valamit?
- Kiröhögsz?- kérdeztem elfolytott mosollyal.
- Hogy?- kérdezett vissza.
- Ki fogsz röhögni, ha valami hülyeséget válaszolok?
- Nem- mosolyodott el Justin féloldalasan, amitől mindig elolvadok.
- Akkor- kezdtem, elfolytva a nevetésem.- Csak magadat hozd!
Justin pár másodpercig pislogás nélkül meredt rám, majd megrándult a szája sarka, hogy elfolytsa a kitörni készülő nevetését.
- Jó éjszakát!- hajolt hozzám, most már mosolyogva Justin, hogy adjon egy 'jó éjszakát, majd holnap találkozunk' csókot.
- Jó éjt!- kuncogtam.
Justin a karomnál fogva magához húzott. Beletúrtam a hajába, és hosszasan megcsókoltam, amit viszonzott is, rendesen.
Miután Justin elment, kedvetlenül csoszogtam be a házba.
- Megjöttem!-ordítottam el magam, amint becsuktam magam mögött az ajtót.
- Na, minden rendben?- jelent meg előttem anya.
- Fogjuk rá- motyogtam, miközben lerúgtam magamról a cipőmet, és levetettem a kabátomat.
- Akkor ajándékozhatunk?- mosolyodott el anya. Kivételesen örültem, hogy nem látta azonnal, hogy a 'fogjuk rá' egy eltérítő válasz volt, és valójában hatalmas nagy gáz van.
- Persze- válaszoltam.
- Jól hallottam, ajándékozás?- kurjantotta Zsolti.
- Igen, jól- feleltem, unottan forgatva a szemeimet.
- Gyertek, ne vesztegessük az időt!- kukkantott ki apa izgatottan a konyhából.
- Egy pillanat!- tettem fel a mutatóujjamat, amolyan 'egy percet várjatok még!' stílusban.
Berohantam a szobámba és levetettem magam az ágyam elé, majd bekukkantottam alá. Elkezdtem kotorászni a sötétségben. Pár pillanat múlva valamiben megakadt a kezem. Megragadtam a csomagot és kirántottam az ágyam alól, majd kitipegtem vele a nappaliba és észrevétlenül a karácsonyfa alá csúsztattam. Észrevettem még pár csomagot, de nem nagyon volt időm elgondolkozni azon, hogy vajon melyik az enyém, mivel anyáék toppantak be a nappaliba.
- Mindenki kész?- nézett ránk mosolyogva apa.
- Igenis, kapitány!- ordította be Zsolti, mire röhögve a vállára csaptam.
- Zsolti, ne légy ökör- rázta a fejét anya hitetlenkedve. Képzelem, mit gondolhatott.
Mindenki mosolygott, mikor elénekeltük a 'Mennyből az angyal'-t. Aztán felkapcsolódott a villany és mindenki (vagyis én és Zsolti) a karácsonyfa alá vetettük magunkat.
- De jó, egy nyaklánc!- röhögött fel Zsolti.
- Nem az a tiéd!- fogtam a fejem.
- Ja- csapott a homlokára.- Akkor ez a...- feltartotta a parfümös dobozt.
- Nem- kikaptam a kezéből apa parfümjét, és a kezébe nyomtam a sportpulóvert tartalmazó zacskót.- Nesze! Boldog karácsonyt, te dinka!
- Kösz, majompofa!- borzolta össze a hajamat Zsolti. Hálásan mosolyogva tépte ketté a zacskót (ez fájt), majd mikor megpillantotta benne a sportpulóvert, örömében a nyakamba ugrott. Így történt az, hogy mind ketten elterültünk a földön.
- És én?- kérdeztem tőle, folyamatosan nevetve.- Én nem kapok tőled semmit??
- Megelégedhetsz azzal, hogy nem szólom le az ajándékodat!- legyintett Zsolti, majd a háta mögül egy rózsaszín, rózsás csomagolópapírral bevont szütyőt tett le elém.- De amúgy, boldog karácsonyt!
Elmosolyodtam, majd feltéptem a csomagolást (muhaha). A szememet rögtön elöntötték a könnyek, amikor kiemeltem az ajándékomat.
- Mégis, mennyit voltál képes költeni erre a vacakra?!- kérdeztem mosolyogva.
- Nem az a lényeg- kacsintott Zsolti.- Hanem az, hogy hivatalosak vagyunk egy szilveszteri buliba. És gondoltam, biztos Justin-nal mész, úgyhogy egy kicsit segítettem.
- Nem vagy normális- nevettem fel hitetlenül.- Köszönöm.
- Van mit- biccentett Zsolti a szokott stílusában, mire én játékosan meglöktem a vállát.
Pár óra múlva a szobámban mosolyogva néztem magam elé. Igazából csodás ajándékokat kaptam a szüleimtől is, de Zsoltié érintett meg leginkább. Fogalmam sem volt, hogy ennyire ismer. Még a színét is eltalálta! Aztán, valami furcsa ötlettől vezérelve, kikaptam a csomagból Zsolti nekem szánt ajándékát, berontottam a fürdőbe és magamra rángattam. Csodásan állt rajtam, ami nem dicsekvés, mert szerintem mindenkinek jól áll... Amint megpillantottam magam a tükörben, rögtön előkaptam a fényképezőt, beállítottam 10 másodpercre, hogy majd meg bírjam mutatni a gyerekeimnek, hogy 'Zsolti így ismer'. :)
Ilyen lett:
Ölelééés :DD :**
Remélem tetszett ez a rész :)) Egyébként, ne lepődjetek meg, ha rekordidőben jönnek majd a részek, mert eredetileg beteg vagyok :// Bizony. Egyébként, köszönöm a rengeteg megtekintést <33 Nagyon sokat jelent! :') Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat :* Szeretlek Titeket!! <3
Kötelező olvasmányok:
www.mynewlifeinirelandwithedwardandjohn.blogspot.hu
www.viraagszirmok.blogspot.hu
Nagyon jó lett! :))) Zsolti... :)))) És Justin... *o* Siess a kövivel!!
VálaszTörlés