27. rész

Reggel a szokott időben, fél kilenckor keltem arra, hogy holnap karácsony! Jeee. Aztán az is eszembe jutott, hogy még senkinek sem vettem ajándékot. Francba!
Kikászálódtam az ágyamból és kicsoszogtam a konyhába, ahol anya az ebédet főzte.(xd)
- Jó reggelt- ültem le az egyik székre.- Mi jót csinálsz?
- Úgy gondoltam, rántott hús lesz a kaja- nézett fel anya a panírból.
- Az jó!- vigyorodtam el.- Többiek?- néztem körül, ugyanis a konyhában nem volt senki, csak anya és én. És más egyéb mozgolódást sem hallottam a házban.
- Zsolti elment pár haverjával kosarazni, apádnak pedig be kellett mennie a városba- vont vállat anya.
- Oki- álltam fel.- Na, én elmegyek felöltözni, aztán el kell intéznem valamit.
- Hová mész?
- Szerintem bemegyek a városba, meg erre arra...
- Jó. Lesz nálad telefon?
- Anya!- döbbentem meg.- Nálam mindig van telefon!
- Jó, jó!- tette fel a kezeit.- Akkor majd megcsörgetlek, ha kész a kaja!
- Oksi- nevetve kivonultam a konyhából, egyenesen a szobámba.
Sietősen lezuhanyoztam, majd kerek negyed óra leforgása alatt kiválasztottam a mai ruhámat.

- Elmentem!- kiabáltam anyának, mikor felvettem a cipőmet és a kabátomat, és az ajtót szándékoztam kinyitni.
- Vigyázz magadra, kincsem!- kiabált vissza anya.
Kiléptem az utcára. A hideg levegő megcsapta a nyakamat, így feljebb cipzároztam a kabátomat, majd elindultam be, a városba.
Útközben volt egy kis időm gondolkodni, így kihasználtam az alkalmat, és gondolatban minden velem történt dolgot felboncolgattam.
Tök érdekes volt tegnap, hogy az a Kevin gyerek, 'csak úgy', nekünk csapódott. Nem is tudom, de egy kicsit furcsának találtam. Na meg, hogy meg kellett ölelnem. Persze, szívesen megölelem, aranyos srácnak tűnik, de azért... Nem is tudom.
Na meg, Zsolti és Miranda. Hűűűűűű. Olyan furcsa, hogy Zsoltinak van barátnője. El sem hiszem. Mindig úgy tekintettem a bátyámra, mint egy óriás gyerekre. Úgy tűnik, változtatnom kell a róla alkotott véleményemen. Hiszen már szinte felnőtt. 18 lesz, pár hónap múlva. Mikor is? Mindegy. Csak olyan hihetetlen, hogy egyszer mindenki felnő. Idősebbek leszünk. Családunk lesz. Gyerekeink. Megborzongtam a gondolatba, hogy egyszer meghalunk. Igen. Ez az élet körforgása. De olyan kár. Mármint nem az, hogy családunk lesz, meg ilyesmi. Nem. Hanem az, hogy ilyen rövid. Pont, mikor elkezdenénk élni, úgy igazán, egyszer csak elsötétül minden és nem látjuk többé a nap fényét. Nem érezzük többé a nyári szellő simogatását. Nem szívjuk be többé a virágok illatát. Nem érezzük a hideget, a meleget, a fájdalmat, a boldogságot, a szomorúságot. Nem leszünk többé zavarban. Nem. Ez az egész megszűnik létezni. És ez olyan lehangoló.
Nem is tudom, miért gondolkodtam ezen ennyit. Tök lehangolódtam!Na jó. Sürgősen valami másra kell gondolnom! Mondjuk arra, hogy megérkeztem a plázához. :)
Mikor beléptem a hatalmas épületbe, megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy fűtött. Kicsit lecipzároztam a kabátomat, majd elindultam az "ajándék-felderítő" útra.

Befordultam a sportrészlegre. Hát, igen. Így jársz, ha a bátyádról annyit tudsz, hogy hogy hívják. Ez lennék én. Na jó.
Kicsit körülnéztem a sportcipőknél, de a hatalmas árak miatt (45 000 Ft) hamar el is oldalaztam onnan. A sporttoppoknál elidőztem egy kicsit, de persze ezt is feladtam, mert kétlem, hogy Zsolti örülne egy pink fekete csíkos futómelltartónak.  Végül egy XXL-es sportpulóvert vettem Zsoltinak, cirka 6000 Ft-ért.
Onnan az ékszerészhez mentem. Hosszasan nézegettem a gyönyörű nyakláncokat, míg végül egy fekete nyakláncot választottam, pink medállal. Óh, és ezt Avril-nek. Anyának pedig egy zöldes láncot, hatalmas, fekete medállal. Valamilyen fura nevű. Hogy is hívják? Mindegy. Amúgy a két láncért összesen 4000 Ft-ot fizettem. Hiába, a jó dolgok nagyon drágák, manapság. :D
Viszont apának is kellett valamit kerítenem. De szörnyen megéheztem, úgyhogy útközben vettem egy hamburgert és leültem a pláza egyik padjára, enni.
- Eszegetünk, eszegetünk?- fogta meg a vállam valaki
Ijedten hőköltem hátra, levegő után kapkodva. Amint felnéztem, szembe találtam magam Adam vigyorgó képével.
- Normális vagy?! Iszonyatosan megijedtem!- kezemet az őrült sebességgel dobogó szívemre tapasztottam.
- Láttad volna a képed!- röhögött fel jóízűen Adam.- Leülhetek?
- Igen- feleltem, majd még gyorsan hozzátettem.- Ha ezúttal nem ijesztesz meg!
- Nem foglak, nyugi- ült le mellém.
- Kérsz?- nyújtottam felé a hamburgert.
- Nem, köszi- rázta a fejét, majd egy akkorát kordult a gyomra, hogy beleremegett a pad.- Vagy mégis.. Ugye nem gond? Nem reggeliztem...
- Dehogy is!- legyintettem.- Amúgy sem bírnám megenni az egészet!
Kettétörtem a burgert és a nagyobbik felét Adam kezébe nyomtam. (Az már csak részlet kérdés, hogy a fele cucc, ami benne volt, a szalvétában landolt...)
- Köszi- harapott bele.- Amúgy mi járatban itt?- kérdezte teli szájjal.
- Kari-ajit vásárolok- vontam meg a vállam, majd haraptam egyet a hambimból.- És te?
- Én is.
Pár másodpercig csöndben ültünk és ettünk(:D), amikor Adam szólalt meg újra.
- Mi újság veled és Justin-nal?
- Hát- kezdtem.- Igazából, jól meg vagyunk, meg minden. Azt hiszem, most kezdjük igazán szeretni egymást. Vagy, nem is tudom, hogy lehetne ezt jól megfogalmazni. Az előbbi nem hangzott hülyén?
- De- szólt Adam. Hát, legalább őszinte volt.
- Oki- kuncogtam.- És te, te mi járatban?
- Rájöttem, hogy az ajándék, amit anyámnak vásároltam, sajnos, férfiaknak való...- sóhajtott fel, én meg elnevettem magam.
- Mit vettél anyukádnak?
- Parfümöt- mondtam, amolyan "ezt pipáld le" hangsúllyal.
- És hol vetted?- érdeklődtem. Ha minden igaz, akkor megvan, mit veszek apának. Jeeee!
- Gyere, megmutatom!- kapta be az utolsó falatot és felállt.
- Várj!- betömtem a számba a megmaradt hamburgeremet. Kis híján megfulladtam. Mindegy.
Pár percig céltalanul bolyongtunk a plázában, a parfümboltot keresve. Adam először a kis állat kereskedésbe vitt be, mondván "Ez az a bolt!". Na, nem az volt, mint később megtudtuk. Végül a halbolt mellett találtunk rá. Nem tudom, hogy eddig hogy nem vettük észre, mivel hatalmas betűkkel ki volt írva, hogy "Parfümök féláron". Hm, féláron. Ez pont jól jött.
- Jó napot!- köszöntünk, mikor beléptünk az 1000 szagtól illatozó üzletbe.
- Szervusztok!- mosolygott ránk az eladónő.- Segíthetek valamiben?
- Igen- lépett a pulthoz Adam.- Nem rég vettem, elméletileg az anyukámnak egy parfümöt. Csakhogy időközben kiderült, hogy férfi parfüm. Ki lehetne cserélni?
- Természetesen- villantotta legszebb mosolyát Adam-re a fiatal eladónő. Láthatóan flörtölt vele. Bah.- Milyenre szeretnéd kicserélni?
- Ellivel kiválasztanánk, ha nem baj- biccentett hátra. Az eladócsaj rám villantott egy gyilkos mosolyt, mire én vissza vigyorogtam. Ezt megszívta.
- Értem- mondta fapofával.- Akkor, ha sikerült kiválasztanotok a parfümöt, hozzátok ide mindkettőt, és majd meglátom, mit tehetek az érdekedben.
- Köszönöm- vigyorgott rá Adam, majd karon fogott és elhúzott a "női parfümök"-ös táblával jelölt helyre.
- Úúú, vannak illatminták!- lelkendeztem, majd kivettem egy marékkal az illa csíkokból, és a felét Adam kezébe nyomtam.- Szagoljunk!
Elindultunk a hosszú parfümsoron. Mindenből fújtam, amit szimpinek találtam. Így történt, hogy nagyon hamar a kezemben lévő összes papír illatozott.
- Ezt nézd meg!- dugtam Adam orra alá egy illatos csíkot.- Finom, ugye?
- Pfuj, mi ez?- hátrált röhögve.- Ázott kutya szaga van!
- Nem is- sértődést tettetve húztam magamhoz a papírfecnit.- Ez orchidea....
- Ezt nézd meg! Ez ezerszer jobb!- dörzsölte az orromhoz az egyik papírkáját.
- De finom!- szaglásztam.- Milyen is?
- Ööö- nézett a parfüm dobozára.- Kamilla.
- Nagyon finom!- mosolyogtam.
- Mondtam, hogy sokkal jobb, mint a te orchideád...- mondta, amolyan "sokkal jobb vagyok, mert a parfümöm is sokkal jobb" típusú lenézéssel a hangjában.
- Akkor? Ezt veszed meg anyukádnak?- kérdezem mosolyogva.
- Nem tudom. Szerinted?- nézett rám. Komolyan, ettől a pillantásától majdnem elolvadtam.... Illetve. Miket beszélek???? Nem vagyok normális.
- Szerintem nagyon finom, vedd meg neki!- tanácsoltam.
- Oksa, akkor ez lesz- szedett le a polcról egy darabot.- Mehetünk fizetni?
- Nem, még apának is kell keresnem valamit- mondtam, majd elindultam a férfi osztály felé.
Ott elég szerencsétlen voltam; nem ízlettek a parfümök. Mármint, nem kóstoltam meg őket, hanem csak a szagok alapján. Éreztem. Szagoltam... Mindegy.
Pár perccel később indultunk vissza a pulthoz, amikor Adam megtorpant.
- Utána elmegyünk együtt enni valamit?- kérdezte egy szívdöglesztő mosoly kíséretében.  Illetve. Mi??? Hogy mondhatok ilyet? Nem vagyok 100-as. Illetve, nem mondok semmit. :3
- Felőlem mehetünk!- mosolyogtam rá.
Miután fizettünk (a csaj már megint megölt a pillantásával, de persze, én is őt :D), Adam-be karoltam, és együtt sétáltunk ki a boltból. Sokan megmosolyogtak minket. Gondolom, egy párnak néztek minket. Pedig csak az egyik legjobb barátommal sétálgattam. Miért? Nem szabad? De, persze, hogy szabad.
- Egy gyros?- mosolygott rám Adam.
- Naná!- kacsintottam rá.- De, várj!- torpantam meg.- Fel kell hívnom anyát. Úgy tudja, hogy ma otthon ebédelek, szólok neki, oki?
- Persze- biccentett.- De, ha gondot okoz, akkor nem kell...
- Dehogy- vágtam a szavába.- Nagyon szívesen ebédelek veled! Csak szólok anyának! Egy percig kibírod?- vigyorogtam rá.
- Kettőig is- borzolta össze a hajam.- Na, menj, beszéld meg az ebédet!
- Egy perc!- szóltam vissza, mikor megfordultam és egy nyugisabb helyre mentem.
Megálltam egy pad mellett. Mikor elővettem a telefonom, csak akkor vettem észre, hogy remegek. Magamhoz szorítottam a kezemet, a telefonommal együtt, és mélyen beszívtam a levegőt. Mi ez? Izgulok? Nem, akkor izzadni is szoktam... Amint ezen töprengtem, valamiféle furcsa bizsergést éreztem a hasam környékén. Egyre szaporábban vettem a levegőt. Mi történik velem?! Mi ez az egész???? Egy pillanatra visszafordultam Adam felé, aki a kezeit a zsebeibe dugva várt. És akkor megint. Megint megremegtem, ahogy rám nézett és elmosolyodott. Megint bizsergett a hasam környékén. Megint elábrándoztam, milyen helyes. Megint róla, meg magamról gondolkoztam. Megint?! Te jó ég! Mikor gondolkoztam már róla és magamról?! Meg amúgy is; MI EZ AZ EGÉSZ???????

Sziasztok :**
Remélem tetszett ez a rész! <33 Köszönöm, a több, mint 1700 megtekintést! Szeretlek Titeket <3 Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat :') Nagyon sokat jelent...
Elolvasni!
www.mynewlifeinirelandwithedwardandjohn.blogspot.hu
www.viraagszirmok.blogspot.com