46. rész

*1 hónappal később*
Már lassan három hete vagyok otthon. Egyedül, mert mindenki más vagy dolgozni van, vagy suliban.
Justin-nal rengeteget beszélgettünk, és végül arra lyukadtunk, hogy beszélni fog Justin Adam-mel, és akkor majd tisztázzák az egészet. Én is sokat gondolkodtam a dolgokon... Irtóra összezavarodtam, és fogalmam sincs, hogy mit is gondoljak...
Zsolti rém rendes: mindig megfordul a szobámban, hogy megnézze, jól vagyok-e, és, ha úgy adódik, akkor leül mellém, és egy beszélgetünk egy keveset. (Ez általában olyan másfél órát jelent...) Justin is minden délután eljött hozzám. Nagyon szeretem...ő az életem.. de néha megzavarodom....
Éppen aludni szerettem volna, amikor csengettek...
- Istenem, hogy nem képes senki se nyugodni..- fújtattam, majd az időközben kapott mankóimra támaszkodva kibicegtem kinyitni az ajtót.- Hát te?- kérdeztem meglepetten Adam-től.
- Neked is szia- mosolygott rám, majd miután adott két puszit, segített bemenni a nappaliba.
- Hogyhogy itt vagy?- hüledeztem a lábamat felpolcolva.
- Justin mondott nekem egy-két dolgot...- fonta össze a karjait a mellkasán.
- És?- kérdeztem a szám szélét rágva.
Adam pár másodpercig szemrebbenés nélkül nézett rám, amitől rögtön sírhatnékom támadt... Aztán hirtelen akkorát röhögött, hogy a fejem fölött lévő kép megrezzent a falon.
- Mi az?- kérdeztem somolyogva.
- Ti komolyan azt hittétek, hogy tetszel nekem?- röhögött folyamatosan.
- Hát...- kezdtem zavarba jönni. Óh, miért nem Justin rendezte le?:O
- Elli..- fogta meg mosolyogva a kezem, mire szemébe néztem.- Te egy gyönyörű lány vagy. De. Justin-nal egymásnak vagytok teremtve. És igen, amikor életemben először megláttalak, tetszettél. De nem te vagy az, akibe beleszerettem... Nagyon fontos vagy nekem, mert te vagy a legjobb barátom, ezt te is tudod. De úgy sohasem látlak téged, mint "azt a csajt, aki tetszik".
- Tényleg?- kérdeztem mosolyogva.
- Persze. És hidd el. Justin szeret téged.
- Ez hogy jön ide?- sütöttem le zavarban a szemeimet.
- Kettőt találhatsz- kuncogott Adam.
- Zsolti..- sziszegtem "mérgesen".
- Pontosan- röhögött fel Adam.
- És. Figyelj- néztem fel rá.- Nagyon sajnálom..ezt az egészet... Justin biztos volt benne, hogy bejövök neked, de én..hát, nem akartam elhinni. Olyan, mintha a testvérem lennél...és lehetetlennek tűnt.
- Már alapból, hogy ha tetszenél, arról senki sem tudna. Sosem lennék képes tönkretenni a kapcsolatotokat Justin-nal.
- Rendes vagy...- borzoltam össze a haját, majd magamhoz húzva megöleltem.
- De árulj már el valamit- kérte, miután megöleltem.
- Igen?
- Mi történt veled?- fojtotta el a röhögését.- Miért van rajtad ez a gipsz?
- Istenem..- nevettem el magam.- De tudod!
- De még egyszer szeretném hallani- kezdett el "hisztizni" és elterült a földön.
- Na jó..- mondtam, majd belekezdtem a mesélésbe.
Nem sokkal később Adam elment, én pedig újra magamra maradtam.
Iszonyat éhes lettem, így a telefonomat megfogva kibicegtem a konyhába, ami kerek fél órát vett igénybe.:S Megálltam a hűtő előtt, és próbáltam kinyitni. Miután kinyitottam és kivettem belőle egy üveg savanyúságot (ahhoz volt kedvem, hát na:D) és az asztal felé vettem az irányt.
De olyan szerencsétlenül léptem a mankóval, hogy kicsúszott alólam, közben meg elejtettem a savanyúságos üveget, ami persze összetört, én meg belezuhantam a szilánkokba.
- ÁÁÁÁÁÁ!- sikítottam fel, mert az üvegdarabok belefúródtak a bőrömbe, ráadásul pont a gipszes lábam került alulra.
Kerek fél óráig vergődtem a földön, és próbáltam felállni, de sehogy sem ment. Szerencsére a telefonom a kezembe volt, úgyhogy kikerestem a nevek között anyát és apát, de egyikük sem vette fel. Úgyhogy Zsoltit próbáltam, aki szintén nem vette fel.
- Rohadt élet...- pislogtam ki a könnycseppjeimet, majd folytattam tovább a hívogatást.
Justin sem vette fel. Hívtam Avril-t, Adam-et, míg végül Mirandánál kötöttem ki.
- Szia Elli!- köszönt bele a telefonba, megszokott mosolygós hangján.
- Mira..kérlek..
- Mi az?- ijedt meg.
- Át tudnál jönni?- kérdeztem, de torkomat a sírás fojtogatta.
- Persze! De. Mi a baj?
- El-elestem..- rebegtem.- És nem bírok fölkelni...
- Várj! Egy perc, és ott vagyok!- szólt vissza idegesen, majd lecsapta a kagylót.
Pár perc múlva csöngettek. Hitetlenül meredtem magam elé, mikor azonban ajtócsapódást és lépteket hallottam, fellélegeztem.
- Elli!- hallottam Mira és Justin (?) kétségbeesett hangját.
- Itt vagyok..- feleltem elhaló hangon.
- Jesszusom- ért oda Mira, majd rögtön elkezdett segíteni felállni.
- Mi a...- ragadta meg a karom Justin is, így nemsokára sikeresen álltam.- Mi történt?- kérdezte aggódva, miközben leültettek az egyik székre.
- Enni akartam valamit...- mondtam halkan.
- Vidd be Ellit, addig én feltakarítok!- adta az utasításokat Mira, majd elkezdte felszedegetni az üvegdarabokat.
Justin a karjába kapott és bevitt a szobába.
- Minden oké?- tett le óvatosan az ágyamra.
- Fogjuk rá...- dörzsöltem meg a szememet.
- Gyere ide- mosolygott aranyosan Justin, majd mellém bújt és átölelt.
- Beszéltem Adam-mel- törtem meg a csöndet.
- És?- kérdezte feszülten.
- Azt mondta, hogy sosem gondolt rám ÚGY- vonogattam a vállam, majd felnéztem Justin-ra.- Mindig tudtam, hogy nem érez irántam szerelmet...
- Örülök- puszilta meg a fejem finoman Justin.
- Justin- böktem meg finoman a hasát, pár perc múlva.
- Hm?
- Szeretlek...- mondtam halkan.
Justin felemelte a a fejem az államnál fogva, majd mélyen a szemembe nézett.
- Én is szeretlek, kicsim- mosolyodott el halványan, majd hosszasan megcsókolt, amibe szokás szerint, beleszédültem.