- Elli!- hallottam anya hangját, mikor épp felpattant a szemem.
- Mi van?- ordítottam vissza, remélve, hogy meghallja.
Nem kellett volna, mert abban a pillanatban anya belépett az ajtón, egy tálca finomsággal a kezében.
- Jó reggelt!- mosolygott rám szélesen, majd az ölembe tette a tálcát.
- Mi történt?- néztem rá rosszat sejtve, mert nem igazán kapom ágyba a svédasztalos kaját.
- Mi történt volna?
- Hát...- kortyolok a narancslevembe.- Miért hoztad be nekem a reggelimet?
- Jajj, Elli, nem hozhatok be a kedvenc lányomnak egy kis finomságot?- kérdezte mosolyogva, de mikor látta, hogy milyen hitetlen fejet vágok, inkább feladta és leült mellém.
- Mesélj!- támaszkodtam a könyökömre és érdeklődve figyeltem anyát.
- Jajj, kincsem, mi ezt nem akartuk!- kezdett el sápítozni.
- Anya, nyugi- mosolyogtam rá, ezzel kicsit megnyugtatva.- Mi a baj?
- Sajnos nem lehetünk veletek ma- nézett rám szomorúan.- Apád egyik barátja áthívott minket magához, és bár az elején eléggé ódzkodtunk a dologtól, mégis sikerült rábeszélnünk magunkat! Ne haragudj, tudom, hogy segítenem kellene, ugye, mert mentek abba a buliba, de...
- Anya!- szóltam közbe.- Semmi baj! Ugyan, mi baj lehetne? Figyelj, nektek sem árt egy kis kimozdulás a házból, mi meg úgyis elmegyünk bulizni!
- Tudom, de annyira szerettelek volna látni abban az aranyos kis ruhádban, amit Zsoltitól kaptál...
- Hát, ha csak ez a baj!- álltam fel a tálcámat félretéve, és a szekrényemhez baktattam.- Menj ki a konyhába, én is mindjárt megyek- mondtam anyának, aki kiment, én pedig előkerestem azt a gyönyörű ruhát a szekrényemből, és elkezdtem belebújni.
Először persze elővettem a fehérneműmet, mikor láttam, hogy fél tizenegy lesz. Ezek után (bár a hajam maradt kontyba, természetesen kócosan) beleugrottam a rucimba és kitipegtem (mamuszban) a konyhába, ahol anya, apa és Zsolti reggeliztek.
- Anya, apa!- szóltam oda nekik, miközben megálltam az ajtóban, a lila ruhámban.
- Elli!- csapta össze a tenyerét anya meghatottan.- Gyönyörű vagy!
- Jó a ruhád- röhögött fel Zsolti, teli szájjal.- Kitől kaptad?
- Humoros- forgattam meg a szemem, majd mosolyogva körbefordultam, úgy, hogy a ruhám repkedett körülöttem.
Mivel nagyon lusta voltam levenni a ruhát, úgy gondoltam, nem történhet semmi, ha ebben ülök le reggelizni. Hát. Tévedtem...:
Pár perc múlva tök nyugodtan reggeliztem, amikor csengettek.
- Kinyitom!- álltam fel az asztaltól, tökre elfelejtve, hogy egy koktélruhában vagyok, szanaszét hulló "konttyal". És, akkor még csak azt sem vettem észre,hogy a mamuszom kezdett szétjönni és a lábujjaimnál egy pici lyuk éktelenkedett.
Odalépkedtem az ajtóhoz, majd szélesre tártam.
- Helló- láttam meg Justin mosolygós arcát.
- Jujj!- köbö ilyen hangot hallattam, amikor bevágtam (uhh) előtte az ajtót, és félig sikítva szaladtam a szobámba.
Ott aztán hipersebességgel cincáltam le magamról a ruhát és,mint egy őrült, bevágtam a szekrénybe, majd kivettem egy "mavanszilveszterdejó" cuccot.
Ezután megfésülködtem, feltettem egy kis sminket és fogat mostam, a mihez tartás végett. Mikor kimentem a szobámból a konyhába, Justin már az asztalnál ült és Zsoltival röhögött valamin.
- Jó reggelt!- állt fel Justin, majd a derekamnál fogva magához húzott és úgy megcsókolt, hogy abba beleszédültem.
- Mmm...- mosolyogtam bele a csókunkba.
- Mi volt ez a kiruccanás az ajtóban?- kérdezte, most már röhögve.
- Csak nem akartam, hogy úgy láss...-mondtam kissé elpirulva.- Tudod, smink nélkül,kócos hajjal...
- És a bulis cuccban- ordította be Zsolti.
- Milyen bulis cuccban?- kérdezte értetlenül Justin.
- Nem mondtad el neki?- vigyorgott Zsolti.
- Gondolkodj, mégis, hogyan mondtam volna el neki? Zsolti, pár masszív napig abban a tudatban voltunk,hogy talán már soha többet nem látjuk egymást! Sokkal fontosabb dolgom is volt, mint a te hülye bulidról beszélgetni...- érveltem, szerintem tök logikusan.
-Jól van, na- tette fel a kezeit.- Nem kell leharapni mindjárt a fejemet!
- Milyen buliról van szó?- ölelte át a derekam mosolyogva Justin.
- Csak Zsolti mondta, hogy menjünk el vele- és most már Miraval is.- egy szilveszteri buliba...még pár héttel ezelőtt, vagy nappal, már nem tudom..
- Szerinted akkor honnan szedek magamnak valami ruhát?- röhögött a hajába túrva.
- Mmm...mondjuk elkísérlek valami dögöset venni!- pörögtem rá a témára.- Elmehetnénk a belvárosba! Ott amúgy is pár boltban leárazás van!
- Muszáj- csukta be a szemeit egy fájdalmas fel kíséretében Justin.
- Aha- vigyorogtam, majd mosolyogva megcsókoltam.
- Nem akarom megzavarni bimbódzó románcotokat- szólalt meg a hátunk mögött anya, mire ijedten "rebbentünk" szét.- De mi el is mennénk- mosolyodott el halványan.
- Érezzétek jól magatokat- engedtem el Justin-t, majd megöleltem anyát és apát, aki anya mögött ácsingózott, kicsit szerencsétlenül.
- Ti is!- puszilt meg anya, mielőtt kiléptek volna a házból.- És ne felejts el hívni, amikor elindultok hazafelé!
- Anya!- mosolyogtam.- Már nem vagyok pisis...
- Majd mindenképpen szólunk- ölelt át hátulról Justin, amivel be is fejezte a beszélgetést, mert anyáék megnyugodtak, és azonnal elindultak "partizni". Hehe.
- Mikor indulunk?- kérdeztem Justin-t, a kanapén ülve, pár perccel anyáék távozása után, a kis vásárlásunkra célozva.
- Nem most, az biztos- röhögött fel Justin.- Addig nézzünk tévét...
- Oké- mosolyodtam el, majd Justin mellkasára dőlve benyomtam a tévét.
Pár perccel később csengettek.
- Zsolti!- ordítottam a bátyámnak.- Ajtó! Nyisd ki!!!
Válasz viszont nem érkezett.
- Lusta disznó- álltam fel puffogva Justin mellől, aki mosolyogva nézte, amint kirohanok ajtót nyitni.
- Hellóka!- mosolygott rám az ajtóban Miranda.
- Mira! Szia!- öleltem át, majd félreálltam, hogy be tudjon menni a házba.- Hát te?
- Segítséget szeretnék kérni- mondta, majd beköszönt Justin-nak, aki így kijött hozzánk a konyhába.- Zsoltit el szeretném cipelni vásárolni, de sosem hajlandó velem eljönni! Viszont kéne már neki egy pár normális gönc, mert lassan úgy néz ki, mint egy huligán...
- Ismerős érzés- nevettem fel.
-Héj- lökött meg finoman Justin.
- Amúgy mi is majd be szeretnénk menni a városba- mosolyogtam, miközben Justin arcára egy puszit nyomtam.
- Úú, akkor mehetnénk négyesben- ujjongott Mira.
- Igen!- tapsikoltam.
- Nem!- sápadt le Justin.
- Ó, Zsoltii!-ordítottunk be Miraval egyszerre a bátyámhoz.
Zsolti pár másodperc múlva kisétált a szobájából, és amint megpillantotta Mirandát, elmosolyodott és rögtön egy hosszú csókkal köszöntötte.
- Mielőtt megennél...- tolta el magától finoman Zsoltit, Mira.- ...azt beszéltük meg Elliékkel...
- Csak Ellivel!- szólt közbe Justin.
-..hogy elmehetnénk négyesben a városba, valami csini cuccot keresni nektek, a mai partiba!- fejezte be Mira.
- Akkor azt felejthetitek is- röhögött fel Zsolti, majd újra megpróbálta megpuszilni Mira, de Miranda elhajolt előle.
- Ha nincs ruhabolt, nincs puszi!- mondta "komoran", majd engem karon ragadva behúzott a szobámba, ahol alaposan kiveséztük, a "mivel csaljuk el a fiúkat otthonról?" tervünket.
- Mondjuk azt, hogy Rihanna a városban van, meztelenül!- mondta Mira, a köbö ezredik ötletet.
- Bocsi, Mira, de ezt senki se hinné el...- mosolyogtam kissé kínosan.
- Áhh, tudom- túrt bele a hajába.- Még én sem hiszem el...- mondta, mire mindketten felnevettünk. És akkor egy képzeletbeli kis égő gyúlt fel a fejem fölött.
- Megvan!- ujjongtam, mire Miranda kíváncsian várta, hogy elmondjam a "fiú-kicsalogatós" tervünket.- Tegyünk úgy, mintha idegen fiúkkal dumálnánk telefonon, és "beszéljük le"- ujjaimmal idézőjelet rajzoltam a levegőbe.-, hogy együtt elmegyünk a városba! És akkor tök féltékenyek lesznek, meg minden, és muszáj lesz elkísérniük minket!
- Ez jó!- vigyorgott Mira megállás nélkül.- De mi legyen az "álpasik" neve?
- Valami olyan, amire irigykedni fognak!- vetettem fel.
- Mondjuk...- töprengett Mira.- Sanyi!
Erre hangosan felröhögtem, és lelki szemeim előtt felvázoltam, hogyan is nézne ki, az a bizonyos 'Sanyi'.
- Valami...- törölgettem a szememet.- ...valami normális név kell....
- Mondjuk mi?- nevetett fel Mira is.
- Ööö...- töprengtem.- Legyen Joe.
- Oké, ez jó- vont vállat Miranda.- De akkor csináljunk neki egy "álszámot", ne?!
- De, de, ez jóó- mondtam, majd egyszerre kaptuk elő a telefonunkat, és miután beütöttük a nevet, hogy 'Joe', rögtön elkezdtünk agyalni a számokon.
- Legyen 20-as!- mondta Mira, majd beütöttük a számot.- Azok olyan titokzatosak...
- Oké. De legyen benne még 108 is!
- És 46!
- Na meg 922!
- Jó, azt hiszem, megvagyunk...- mosolyodott el Mira.
- És mentés!- nyomtam rá a 'mentés' gombra.
- Akkor menjünk is, egy kis jelenetet rendezni!- mosolygott titokzatosan Mira, majd mind a ketten kimentünk a konyhába, megkezdeni a színészkedést.
Halii:))
Remélem tetszett ez a rész:) Várom a komikaat:) És itt is bevezetem: CSAK 3 KOMI UTÁN HOZOK ÚJ RÉSZT!
xxxPusyyxxx
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése