Miután kijöttünk a bowling klubból, a többiek Justin kocsija felé akartak menni, de én (se szó, se beszéd), arra gondoltam, hogy még egy picit maradjunk kint, így hát futásnak eredtem a tér felé. Ahhoz képest, hogy december 31-e volt, nem esett a hó, kellemes volt az idő.... Fura.
- Elli!- kiáltott utánam Justin.- Hova mész?
Nem válaszoltam, csak futottam tovább.
Mikor már a téren voltam, kerestem egy padot, és miközben leültem rá, kellőképpen kifújtam magam. Körbenéztem; alig volt valaki a téren.
- Szívem!- hallottam Justin hangját, így megfordultam. Az út másik oldalán állt, és intett, hogy menjek vissza.
Nem akartam még visszamenni, így felálltam és beszaladtam a téren található kis (tényleg nagyon pici) erdőszerűségbe.
Tudtam, hogy Justin hozzám szalad, így elbújtam egy fa mögé. Nekidöntöttem a hátamat, és behunytam a szemem, majd mélyen letüdőztem a friss levegőt. Picit csípte a tüdőm és a torkom, de jól esett.
Meg szerettem volna fordulni, hogy megnézzem, Justin átjött-e már az úttesten, mert akkor tovább kell szaladnom. De amint megperdültem, Justin-nal találtam szembe magam.
- Juj- ijedtem meg először, de rögtön elvigyorodtam, amikor Justin a fának döntve hosszasan megcsókolt.
- Ne szaladj el...- suttogta mosolyogva.
- De nem akarok hazamenni..- pusziltam meg a szája sarkát.
- Pedig..- sóhajtott fel, majd a csípőmnél fogva magához húzott és a hajamba túrva megcsókolt.
- Halihó, fiatalok!- kiáltott oda nekünk Zsolti.- Nem mennénk?
- Mindjárt!- kiabált vissza neki Justin, majd felém fordulva, újra megcsókolt.- Gyere most már, tényleg menni kéne.
- Hát, oké...- sóhajtottam sunyin mosolyogva.
- Gyere, szívem- fogta meg Justin a kezemet, de én elhúztam tőle, és újra futásnak eredtem, hogy előbb érjek az autóhoz, úgyhogy az útkereszteződés felé kezdtem el szaladni.
- Hé!- kiáltott utánam Justin, mire a fejemet felé fordítottam, úgy rohantam tovább.
- Mi az?- kérdeztem, még mindig felé fordulva, futás közben.
És akkor Justin arca elborult...egy pillanat volt az egész.
- Ne!- kiáltotta halálra váltan.
- Elli!- sikította Mira.
Megfordultam. Csak sajnos túl későn. Egy hatalmas ütést éreztem a testem mindegy egyes pontján, egyszerre. És akkor minden elsötétült...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése