41. rész

Miután kimentünk Mira-val a konyhába, rögtön elkezdtünk színészkedni.
- Hát, ha ti nem is jöttök srácok, azért mi hivatalosak vagyunk a városba- kezdtem el tök közömbösen.
- Hova is?- kérdezte mosolyogva Justin, és Zsolti szája sarka is halvány mosolyra húzódott.
- Az teljesen mindegy, de pár perc múlva már ott kéne lennünk!- mentett ki Mira, majd felkapta a táskáját és együtt indultunk ki az előszobába, a fiúk meg persze jöttek utánunk.
- De hova mentek?- érdeklődött Zsolti. Látszott rajtuk, hogy kezdenek idegesedni. Erre mi csak összenéztünk Mirandával, végül pedig én szólaltam meg.
- Srácok, tényleg nincs időnk a kérdéseitekre, mert Joe ez előbb telefonált, hogy merre vagyunk!
- Joe?- most a fiúk néztek össze, majd rosszat sejtve vissza.
- Igen- vigyorodott el Mira.- A múltkor találkoztam vele, és megemlítettem neki Ellit is... Úgyhogy most hivatalosak vagyunk egy kávéra!
- Te csak ne említsed meg Ellit senkinek!- komorodott el Justin tekintete. Ajj, olyan édes, amikor így néz.. *-*
- Meg egyébként is! Egyszer találkoztok, és már rögtön puszipajtások lesztek? Nem tetszik ez nekem...- fújtatott Zsolti idegesen.
- Bocsi fiúk, de már le van beszélve...- mondtam határozottan, majd a cipőm után a kabátomba bújtam bele, ahogyan Mira is.- Ti meg úgysem akartok bejönni a városba, szóval...Már mindegy is.
- Azt kötve hiszem!- mordult fel Justin, majd felkapta a cipőjét és a kabátjáért nyúlt. Ugyanebben a pillanatban Zsolti is, mi pedig, Mirával, diadalittasan összenéztünk, és magunkban megállapítottuk, hogy Oscar-díjat érdemelnénk az alakításunkért. Hihi.- Mi is megyünk!
- Szerinted ennek Joe örülni fog?- néztünk össze Mirával, "ijedten".
- Engem az se érdekel, ha emiatt felakasztja magát!- nézett dühösen Zsolti, mi pedig, Mirandával fuldoklottunk a röhögéstől.
- Talán hívjuk fel...vagy mondjuk le a találkozót?- "töprengtem" Mirára nézve.
- Személyesen szeretnék vele találkozni!- mondták egyszerre a fiúk, majd kituszkoltak minket az ajtón, egyenesen Justin kocsijába. (Azért gyorsan visszaszaladtam, hogy bezárjam az ajtót..)
Mirával ketten hátra ültünk, és kicsi részvéttel pislogtunk a fiúkra, akik azt tervezgették, hogyan fogják kinyírni majd szegény "szellem" Joe-t.
- Srácok...- szólaltam meg végül, Mira pedig bátorítón mosolygott.
- Igen?- néztek hátra, mire nagy levegőt vettem, hogy egyszerre elhadarjam az egészet, de Miranda megelőzött.
- Joe-t csak kitaláltuk, hogy jöjjetek el velünk a városba, ne haragudjatok..- tolta le egy szuszra. Ezek után félve vártuk a fiúk véleményét, akik így reagáltak:
- Nemá'- sóhajtott megkönnyebbülten Zsolti.- Pedig tök felkészültem, hogy kinyírom azt a gyereket...
- Hát, csajok- fordult hátra egy pillanatra Justin (ő vezetett), majd vissza is nézett az útra.- Ezért most jöttök nekünk eggyel.
- Mivel?- kérdeztem rosszat sejtve.
A fiúk pár másodpercig csendben gondolkodtak, majd összenézve, egyszerre ordították el magukat.
- BOWLING!
- Mi?- esett le egyszerre az állunk, Mirával.
- Menjünk bowlingozni!- lelkesedett be Zsolti.
- Én utoljára három éve voltam...- mondtam, visszaemlékezve azokra a szép időkre.
- Én meg még soha!- jelentette ki Mira.- Fiúk, akkor meg kell tanítanotok minket!
- Inkább az, mint ruhabolt- vont vállat Justin, mire Zsolti felröhögött, és még mi is elmosolyodtunk.
*5 perc múlva*
Amint beléptünk a helyiségbe, már egy csoport gurított, így gyorsan lefoglaltunk egy pályát. Szerencsére nem volt szükségünk olyan undorító bólingcipőkre; mehettünk a saját cipőnkben, mivel nem nagyon volt sár.
Megbeszéltük, hogy két csapat lesz: én Justin-nal, Zsolti pedig Mirával. Mivel mi kezdtünk, mondtam Justin-nak, hogy inkább kezdje ő, addig én "bemelegítek".
- Gyerünk, szívem!- drukkoltam Justin-nak, aki olyan profin gurított, hogy rögtön 'sztrájk' lett a vége.- Ügyes voltál!- nyomtam egy puszit az arcára, amikor egy diadalittas mosoly kíséretében ellépett a gurítóhelyről.
- Te jössz!- adott a kezembe egy golyót. Gyorsan szemügyre vettem, és úgy gondoltam, hogy a 11-es picit nehéz lesz nekem, de mivel Justin is 13-al gurított, úgy gondoltam, akkor ez elég könnyűcske lesz. Aha. Nem igazán. Mert mikor, ugye, beletettem az ujjaimat, és hátralendítettem, egész egyszerűen leejtettem... a hátam mögött. Akkorát koppan, hogy előtte egy fél méterrel is megugrottam, ijedtemben.
- Ú, bocsánat!- kaptam a szám elé a kezem, és rögtön rákvörös lett a fejem, mert a többiek akkorát röhögtek, hogy még én is elmosolyodtam, kínomban.
- Guríts egy kisebbel!- adott oda mosolyogva Justin egy 6-os golyót, ami, ahogy néztem, a legkönnyebb golyó volt az egész bárban. Kafa.
Sóhajtottam egyet, majd (most már kisebb súllyal a kezemben) ellöktem a golyót, ami egy sikeres 6 pontot hozott még pluszba.
- Ügyes- puszilt meg Justin, majd félreültünk, hogy Zsolti és Miranda is guríthasson.
- Na, figyelj!- kezdett bele a tanításba Zsolti, Mira pedig türelmesen figyelte.- Megfogod a golyót, hátrahúzod, és ellököd, de úgy, hogy ne pattanjon a parkettán!- mondta, azzal ellökte a golyót, ami egy tökéletes irányzattal 'sztrájk' lett.
- Szép..- bólogatott Mira, majd kiválasztott egy szimpi golyót, hogy azzal lökjön. Ha jól láttam, éppen egy 15-öst sikerült találnia. Íí.- Na, figyelj!- mondta, azzal hátralendítette a golyót, és mielőtt eldobta (!!!) volna, Zsolti szólt oda neki:
- Kicsim, nem lesz az egy kicsit nehéz?- de épp hogy ezt kimondta, Mira elengedte a golyót, ami egy szép íves zuhanással egy hatalmasat pattant a parkettán.
- Ajjaj- vágott rémült fejet Mira, és el is pirosodott, ahogyan az előbb én is. Persze ez a jelenet sem maradt nevetés nélkül... Fetrengtünk a röhögéstől, és még Mira is elvigyorodott.
- Mi jövünk- állt fel Justin, helyet cserélve Zsoltival, én pedig átadtam a helyemet Mirandának.
Először Justin gurított, természetesen tökéletesen. Utána kiválasztottam a kis hatoskámat, és rákészültem a gurításra.
- Ügyesen, szívem!- szólt oda Justin, hangján éreztem, hogy mosolyog.
Justin biztatásától vigyorogva gurítottam egy csodás 'sztrájkot', amit hatalmas éljenzés követett.
- Jee!- ujjongtam, Justin-t megölelve.
- Hadd kezdjek én!- kérte Mira Zsoltit, miután átvettük a helyüket.
- Csak ügyesen!- adott oda neki Zsolti, most már egy hetes, iszonyatkönnyű (még a hatosomnál is) golyót. Mira, gondolom, az előbbi jelenet után nem szeretett volna.. "normális" módon gurítani, ezért két kezébe fogta a golyót, a térdei között hátralendítette, majd két kézzel ellökte. Pöppet furán nézett ki..:D De simán megérte, mert kerek 5 pontot tudott ellőni.
- Na? Ki a királynő?- fordult meg röhögve Mira.
- Tee...- puszilta meg a száját mosolyogva a bátyám.
Zsolti felkapott egy golyót, gurított, és még plusz három bábut ellőtt.
- Nem olyan rossz...- vigyorgott Justin, majd felállt és egy tökéleteset gurított. Deee. 3 bábu állva maradt. És akkor jöttem én, hogy megmentsem magunkat:
gondoltam, a poén kedvéért guríthatnám úgy a golyót, mint Miranda nemrég.
- Biztos jó lesz úgy?- kérdezte Justin, amikor nekiláttam a "műveletnek".
- Ezer százalék- bólintottam, majd ellöktem a golyót, ami.. hát, elég szépen kiszambázott a pálya szélére, és még csak a közelébe sem ért annak a 3 bábunak, amik fent maradtak.- Hoppá..- húztam el a számat, de Justin csak mosolyogva az ölébe húzott, amíg Mira-ék gurítanak.

*20 perccel később*

Miután kibólingoztuk magunkat, leültünk egy pizzát enni. Mivel mindannyian egy sonkás-sajtos-kukoricásat szerettünk volna enni, úgy döntöttünk, hogy egy szuper nagyot kérünk.
Az ablak mellett ültünk le; valami kanapéféleségekre, én az ablak mellé ültem, Justin mellém. Velem szemben Miranda ült, mellette pedig Zsolti.
- Mit szeretnétek?- állt meg a fiúk mellett egy igen tekintélyes dekoltázzsal rendelkező hölgyike, és érdekes fejekkel vizsgálta a fiúkat.
Mirával összenéztünk, és csupán egy pillantásból tudtuk, hogy ez a csajszi a barátainkat szemelte ki.
- Hé! Engem nézz, én rendelek!- böffentette oda Miranda a lánynak, aki, mintha csak szívességet tenne, ránézett.
- Mit kérsz?- kérdezte az orrát húzogatva a csaj.
- Egy sajtos-sonkás-kukoricásat!- szóltam közbe, mert láttam, hogy Mira másodperceken belül képes lenne megtépni a csajt.
- És a fiúk?- kérdezte kényesen a fiúktól.
- Ugyanazt- mosolygott rá kedvesen Justin. Úúú, annyira utálom,hogy mindenkivel kedves! Vagyis... csak azzal a csajjal lehetett volna bunkó. Egy picikét..
- Máris hozom- vigyorgott rájuk a nőci, és a 20 cm-es tűsarkával odébb állt.
- Hülye liba...- pufogott Mira, majd belekortyolt a kólájába, amit menet közbe rendeltünk.
- Az- értettem egyet vele.
- Mi volt vele a gáz?- kérdezte tőlünk kedvesen Zsolti.
Mirával egy "uramatyám" pillantással összenéztünk.
- Szívem- kezdte el kínosan mosolyogva Mira.- Nem láttál attól a két nagy dudlitól, ami a mellkasára vándorolt?
Erre halkan elkezdtem fuldokolni a röhögéstől, és jobbnak láttam, ha inkább halkan szürcsölgetem a kólámat.
- Hogy érted?- kérdezte Zsolti.
- Uhh- csapott a homlokára Mira.- Felfalt titeket a szemeivel!
- Tényleg?- néztek össze a fiúk. Persze, ők ezt miért is vennék észre?! Vajon miért...
Miközben a kólám felét már lekortyolgattam, visszajött a "nagymellű" és kélyesen elkezdte kérdezgetni a fiúkat, mit szeretnének még. Láttam Mirán, hogy lassan felforr az agyvize. És igen, pár pillanat múlva robbant a bomba:
- Nem kérnek semmit tőled! Se most, se soha!- amint ezt kimondta, egy hatalmas röhögés tört volna rám, ha nem nyeltem volna épp egy korty kólát... Így esett a rém eset, hogy az orromon jött ki a kóla. Ennél a jelenetnél már mind a négyen szakadtunk (én közbe fuldoklottam is, a hátamat pedig Justin ütögette), csak az a nőci maradt fapofa. De ezután továbbállt, és többet már nem láttuk.


Hájj :**
Köszönöm, hogy elolvastad <33 Sajnos az előző részhez még mindig nem érkeztek kommentek, pedig direkt úgy írtam, hogy csak 3 komi után jön a kövi rész.. A kövi rész az készen van, de többet nem lesz ilyen, hogy nem várom meg a három komit..:(( Hogy miért nem, az csupán annyit tesz, hogy nem fog többet egy kész rész a "polcon" várakozni, hogy közzétehessem. Csak akkor fogom elkezdeni a részt, ha meg lesz a három komi..:))
xxxPusyyxxx