33. rész

Éppen a kanapén punnyadtunk Zsoltival, amikor csengettek.
- Kinyitoom!- ordítottam el magam és már rohantam is, hogy kinyissam az ajtót.
Odavágtattam az ajtó elé, majd kivágtam magam előtt.
- Hali!- üdvözölt Pattie mosolyogva.
- Helló!- öleltem át, majd nyomtam az arcára 2 puszit.- Gyertek beljebb!
- Pattie!- rohant ki anya a konyhából.- Jaj, de örülök, hogy láthatlak!
- Clara!- nevetett fel Pattie.- Emlegetett ám a lányod!
- Gyere ide- tárta szét anya a karját és megölelgette Pattie-t, aki szintén szétszorongatta anyámat.
- Remélem, jó lesz a...- többet már nem hallottam, mert anya és Pattie bevonultak a konyhába.
- Nekem nem is köszönsz?- kérdezte a hátam mögül egy iszonyatosan édes hang.
A szívem maximum fokozatra kapcsolt, és megperdültem a tengelyem körül.
- Dehogynem!- mosolyodtam el, majd Justin nyakába ugrottam, aki persze rögtön a derekamra fonta a karjait. Úgy éreztem, mintha egy ólomkéz tartana fogva, de nagyon jól éreztem magam a karjaiban. Biztonságban éreztem magam.
- Boldog Karácsonyt!- suttogta a fülembe.
- Boldog Karácsonyt!- vigyorogtam.- Nem fogod kitalálni, hogy milyen ajándékot készítettem Neked!!!
- Készítetted?- tolt el magától Justin és összevonta azokat az irtó cuki szemöldökeit.
Felnevettem.- Igen, de nagyon jó lesz!
- Elhiszem- nézett furán.
- Ne már!- csaptam nevetve a vállára.
- Jól van, elhiszem, hogy szép lesz!- mosolygott féloldalasan, én meg rögtön olvadásnak indultam. Justin közelebb húzott magához, majd hosszasan megcsókolt. Szokás szerint forgott velem a világ.
Miután befejeztük az enyelgést (:D), ujjaimat Justin kezére kulcsoltam és behúztam a házba.
- Justin, tesó!- kurjantotta Zsolti, mikor beléptünk a konyhába.
- Csá, Zsozsó!- röhögött fel Justin, majd lepacsizott Zsoltival.
- Zsozsó?- röhögtem el magam.
- Új becenév- legyintett Zsolti, amolyan 'hah, ezt úgyse érti egy hülye lány' mozdulattal. Justin viszont átkarolta a vállam, magához húzott és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.
- Na jó! Kéritek az ajándékot, amit saját kezűleg csináltunk?- vigyorogtam rá Justin-ra és Pattie-re.
- Hát persze!- mosolygott Pattie.
- Mutasd!- puszilt meg Justin.
- Okéé- izgatottan kibújtam Justin öleléséből, majd a konyhaszekrényhez léptem és kivettem belőle a két mesterművet. Mind a kettőt én kontúroztam és festettem. Zsolti csak abban segített, hogy kikeverte a színeket.- Ez a tiéd!- nyújtottam át Justin-nak az egyiket, amire mindenféle kacskaringós vonalakat rajzoltam, a legtöbb pedig szívecske formába kunkorodott vissza egy másikkal. Szerintem nem sikerült rosszul.- Ez pedig, Pattie-é!- mosolyogva adtam át a másik poharat Pattie-nek. Azon egy fa volt, mindenféle színekkel körülötte. Igazán szép lett.
- Köszönöm!- mosolygott Pattie, majd megölelt.- Justin ragaszkodott hozzá, hogy ő csináljon neked ajándékot, egyedül. Nem tudom, hogy meddig jutott...
- Értem- kuncogtam.
- Gyere csak ide!- ragadta meg a karom Justin, így konkrétan kitépett Pattie öleléséből.
- Mi az?- sikoltottam fel mosolyogva.
Justin magához húzott, kezeit a derekamra tette és nem engedett el.
- Szuper jó lett!- suttogta mosolyogva.
- Mondtam én, hogy jók lettek!- nevettem halkan.- És? Te mit készítettél nekem?
- Kíváncsi vagy?
- Majd megöl az a fránya kíváncsiság...
- Van zongorátok?
- Igen. Vagyis nincs. Attól függ- fontam össze a karomat a mellkasomon, és kérdőn néztem Justin-ra.- Minek?
- Az ajándékodhoz- húzta mosolyra a szája sarkát.
- Akkor van!- bólintottam, majd kicsattanva a boldogságtól.
- Remek- bólintott Justin.- Akkor kaja után megkapod az ajándékodat!
- De jó nekem!- ugrabugráltam, miközben Justin kezeit a derekamon pihentette. Így kicsit nehezebb volt.- Ki kell mennem a mosdóba!- mondtam neki, majd kikecmeregtem a karjából és behúztam a WC-be.
Hatalmasat sóhajtva csuktam be magam mögött az ajtót. Emlékeztem, hogy volt valahol egy kulcstartó, amit még valamikor Justin-nak vettem. Egy kis béke jel volt rajta. Úgy gondoltam, majd oda adom neki. Hogy erről mindig az őrült barátnője jusson eszébe. Úgyhogy felkutattam a szobámat. Végül az ágyam alatt(??) találtam rá. Boldogan elmosolyodtam, amikor a kezembe vettem a kis medálját. Aztán összerezzentem, mert megcsörrent a telefonom.
Felkászálódtam a földről és előkaptam a telefonomat. Csak egy pillantást vetettem a kijelzőre és máris vettem fel.
- El árulnád, hogy mégis mikor akartál visszahívni? Azt sem tudtam, merre vagy, amikor csak úgy elrohantál tőlünk!
- Héhé, nyugi van!- röhögött fel Adam a vonal túlsó végén.- Boldog karácsonyt, de dinka!
- Neked is, Ökör Ödön!- hunytam be a szemem, mosolyogva.- Miért nem vetted fel soha a telefonod? Hívtalak.
- Ne mondd.
- Hol voltál?
- Mit mond neked az, hogy otthon?- tette fel a gúnyos kérdést.
- Adam. Lány vagyok, nem hülye.
- Okés, Lány- nyomta meg a 'lány' szócskát.- Mikor mehetek át?
- Hozzánk?- döbbentem meg.
- Nem, a Mariskához. Hát persze, hogy hozzátok!
- Nem fogok veled beszélni, ha nem fejezed be ezt a flegmaságot!
- Jól van, bocsánat- mondta, most már normálisan.- Szóval, mikor mehetek át hozzátok?
- Nem tudom. Mit szólnál a holnaphoz?
- Nekem jó.
- Oki. De miért akarsz átjönni? Na, nem mintha nem látnánk szívesen, mert jöhetsz!
- Csak oda akarom adni a karácsonyi ajándékodat- felelte. Hallottam a hangján, hogy mosolyog. Éljen, visszatért az én Adam-em! Jee. Már hiányzott.
- Holnap megfelel!- mosolyodtam el.- És, igazából én is akarok valamit adni neked.
- Rendben. Akkor majd holnap- köszönt el Adam.
- Vigyázz magadra!- nevettem a telefonba!
- Nehogy kirabolj valakit!- röhögött fel Adam.
- Holnap!- nevettem.
- Úgy van- tette le Adam.
Mosolyogva néztem a telefonomra. Már hiányzott egy ilyen beszélgetés Adam-mel. Hiányzott a legjobb barátom. És most már tényleg.
A csöppnyi kulcstartót a zsebembe vágtam és kicsattogtam a konyhába, ahol már mindenki asztalhoz ült.
- Mindenki itt van?- nézett körbe anya, mikor lehuppantam Justin mellé.
- Apa nincs itt- tekergettem a nyakam, hátha meglátom valahol apámat.
- Igen, elment egy üzleti útra- legyintett anya.- Majd holnap jön.
- Ja, oké- vontam vállat.- Akkor mindenki meg van.
- Helyes!- anya felpattant az asztaltól és a pulthoz rohant, majd lekapta róla a levesestálat és az asztal közepére tette.- Íme a leves! Jó étvágyat!
Nagyjából szótlanul toltuk be az ebédet. Kivált azok a helyzetek, amikor Zsolti közbeböfögött valami ökörséget; olyankor mindenki egy emberként röhögött fel.
Ebéd után Justin mindenkit betessékelt a nappaliba, majd leült a zongora elé és nekem is odahúzott egy széket.
- Mire készülsz?- kérdezte rosszat sejtve Pattie.
- Csak Elli ajándékára- felelte Justin, olyan mértékű nyugodtsággal a hangjában, hogy azt hittem, menten elalszik.- Ülj le!- mutatott rá a székre, amit nekem húzott oda.
Leültem és kíváncsian figyeltem, mi fog történni. Justin is elfoglalta a helyét, majd felém fordult.
- Ez a MI dalunk- mondta nekem, fogva tartva a pillantásomat. A szívem összefacsarodott, ha arra gondoltam, hogy már nem sokáig leszünk MI. Justin visszafordult a zongorához és rátette a kezét a billentyűzetre, majd elkezdett játszani.

A szemem hirtelen megtelt könnyel, amikor elkezdett énekelni. Minden szavát értettem. Anya és Pattie némán egymásra néztek. Zsolti boldogan elvigyorodott, majd kissé előrehajolt, hogy értelmezze a szöveget. Amikor Justin másodszor mondta, hogy 'Nothing like us...' kicsordult egy könnycsepp a szememből. Nem akartam letörölni, mert azt szerettem volna, hogy örökké tartson az a pillanat. Justin néha rám nézett és halványan elmosolyodott. Én meg folyamatosan bőgtem. Nem tudtam elhinni, hogy írt Nekünk egy dalt. Ez volt a legromantikusabb, amit valaha is hallottam. És szerintem anyáéknak is; néha-néha szipogást és orrfújást hallottam a hátam mögül. Justin nem törődött senkivel és semmivel, folyamatosan játszott, csak néha nézett fel. Rám. Pont a szemembe. Lepergett előttem minden, amit ketten csináltunk; amikor először találkoztunk, amikor Harry buliján Ő tette vissza a melltartómat. Itt halványan elmosolyodtam. Eszembe jutott, amikor összeverekedett Bennel, miattam. Amikor közösen mentettük meg az ikreket. Amikor lovacskásat játszottunk Jazmyn-nel és Jaxon-nal. Amikor hazafuvarozott a plázából. Amikor olyan megsemmisítően méregette Kevint. Amikor először csókolt meg. Amikor a szemembe nézett. Amikor mosolygott. Amikor nekem énekeltek Adam-mel. Amikor játékosan megölelt és nyomott egy puszit a fejemre. Amikor ketten gubbasztottunk a fürdőben. Amikor azt suttogta nekem, hogy 'szeretlek'.
Aztán Justin abbahagyta az éneklést, levette a kezét a zongoráról, felállt, rám nézett és azt mondta:
- Boldog karácsonyt, Elli.
Felpattantam a székemről és a nyakába borultam. Az arcom még mindig könnyes volt, amikor beletemettem a vállába.
- Ez olyan szép volt- szipogtam halkan, folyamatosan őt ölelve.
- Tetszett?- kérdezte halkan.
- Nem- feleltem, mire riadtan nézett rám.- Imádtam.
Justin megkönnyebbülten elmosolyodott és újra megölelt.
- Hát, gyerekek- szólalt meg rekedten anya.- Ez gyönyörű volt.
- Igen- bólogatott könnyes szemmel Pattie.
Zsolti felállt, majd Justin-hoz lépett és megveregette a vállát.- Ha csaj lennék, biztos bebőgtem volna rajta. De így csak annyit tudok mondani, hogy: kafa volt.
- Kösz- nézett furán Justin, majd mindannyian felnevettünk.


Pár óra múlva együtt kísértük ki Pattie-t és Justin-t a házból.
- Köszönjük, hogy eljöttetek!- integetett anya, amikor elindultak a kocsi felé.
- Mi örülünk, hogy meghívtatok- mosolyodott el Pattie és hozzánk lépett, hogy elbúcsúzkodjunk.
Miután adtam Pattie-nek két puszit és megöleltem, Justin-hoz fordultam.
- Köszönöm a csodálatos ajándékot.
- Csodálatosnak csodálatosat- mosolygott, majd megragadta a karomat és magához húzva hosszasan megcsókolt, amibe (szokás szerint) beleszédültem.
- Justin!- kiabált Pattie, már Justin kocsijától.- Gyere! Menjünk!
- Megyek már!- kiabált vissza Justin, majd még egyszer megcsókolt.- Majd csörgök!
- Várom!- köszöntem el, amikor elengedte a derekamat és elrohant Pattie-hez.
- Elli, nem is mondtad, hogy Justin ilyen szépen énekel!- vigyorgott rám anya, mikor bementünk a házba.
- Nem szokott vele dicsekedni- vontam vállat.- Most megyek aludni, mert holnap átjön Adam.
- Rendben- mosolyodott el anya. Indultam volna be a szobámba, amikor utánam szólt.- És még valami!
- Igen?- fordultam meg.
- Nem engedjük, hogy az a Tom szétválasszon Titeket.
Nem volt időm meghatódni, mert anyám átlépte a kettőnk között távolságot és megölelt.
- Köszi- suttogtam.
- Ez a legkevesebb- engedett el.- Jó éjt, kincsem!
- Jó éjt!- mosolyogtam, majd elindultam a szobámba.
Sokáig feküdtem álmatlanul az ágyamon. De aztán rájöttem, hogy nincs min gondolkodnom: szeretem Justin-t és Ő is szeret engem. Ennél több nem is kell... <3

Hájj :**
Siettem ezzel a résszel, ahogy csak tudtam! De remélem, nem lett összecsapva :/ Igen, megint megújítottam a desing-t. Gyakran változik az ízlésem, szent igaz. De most szerintem ez lesz a végleges! Várom a komikat, hogy milyen lett! És remélem, Justin Nothing like us-ával sikerült Titeket megríkatnom. Mert bevallom, végigbőgtem, miközben írtam... Köszönöm, hogy olvassátok a blogomat!!! :**
Pusziii xxx
Kötelezőőők:
www.mynewlifeinirelandwithedwardandjohn.blogspot.hu
www.viraagszirmok.blogspot.hu
:))
És bocsi annak, aki nem értette a Nothing like us-t, annak itt van magyarul is (zárójelben megjegyezném, hogy nekem a sima lyrics-es változat jobban tetszett, mert ott, ahol magyar szöveg is van, túl mélynek találtam Juss hangját):