Indulunk :/

Másnap reggel elég nyűgösen ébredtem fel. Még az ágyamban poshadtam volna, amikor Zsolti benyitott a szobámba és mindenféle zavartatás nélkül elkezdte egy nagy dobozba bepakolni a cuccaimat. Kicsit furán nézhettem rá, mert mikor megészlelte, hogy nézem rámnézett, majd így szólt:
- Mi az?
- Miért is pakolsz?- értetlenkedtem.- Tudtommal nem ma megyünk.
- Nem is, csak így gyorsabban haladnak a dolgok- vonta meg a vállát.
- De ne- kikászálódtam az ágyamból.- ne pakolj össze! Ezek nekem még kellenek!- azzal a lendülettel, ahogy kikeltem az ágyból ráugrottam Zsolti kezére, amiben éppen egy fehérneműmet tartotta. Szegény Zsolti, összenyomtam a dobozát...
- Normális vagy?- ordított az arcomba Zsolti.
- Mostál már reggel fogat?- kérdeztem, miközben az orrom előtti levegőt legyezgettem.
- És te? Te mostál már?- kérdezte, miközben lerázott az összenyomott dobozáról.
- Nem, mivel most keltem fel!- kiabáltam.
- Az nem kifogás- vonta meg a vállát.
- Na, de menj már innen, mert zavarsz!- elkezdtem Zsoltit az ajtó felé taszigálni.
- Miben zavarlak, úgysincsen magán életed- röhögött ki.
- Hallod, ez ütős poén volt!- bólogattam. - Annyira, hogy le kéne írnod. Egy lapra. A szobádban.
- Na, most az egyszer egyetértünk valamiben- grimaszolt.
- Kérlek, kapj be egy tiktak-ot - paskoltam meg az arcát.
- Ezt neked is mondhatnám...- paskolta vissza az arcomat.
- Na, elég! Ez nem a hülyék szállója! El lehet innen menni! Tessék,- odamentem és kinyitottam az ajtót, majd kimutattam rajta.- Ezt úgy hívják, hogy ajtó, az meg a drága küszöb! Na, most úgy tudsz elmenni a szobádig, hogy átmész az ajtón, átléped a küszöböt, és hopp a folyosón vagy! Kipróbáljuk?
- Kösz, nem- bólintott, majd tovább pakolgatta a cuccaimat a dobozába. Kész, feladtam.
- Ne is zavartasd magad- vontam meg a vállam, majd visszabújtam a takaróm alá.
Nem sokáig feküdhettem nyugodtan, mert megcsörrent a telefonom. Álmosan magam elé kaptam, majd a kijelzöre pillantva felvettem.
- Szandi! Mizu?
- Elli, baj van!- Szandi hangja kétségbeesett volt. Hirtelen kifutott a vér az arcomból és felültem az ágyamban.
- Mi történt?- kérdeztem feszültem.
- A játszótérre, MOST!- nem mondott többet, de ez épp elég volt ahhoz, hogy tudjam, komoly a dolog. Az a hangsúly ahogy mondta a frászt hozta rám.
Villámgyorsan kipattantam az ágyamból, a szekrényemhez ugrottam, kikaptam belőle egy farmert meg egy pólót, majd szélsebesen felrángattam magamra őket. Eközben Zsolti nem zavartatta megát, már a szobám felét bedobozolta. (Később ne felejtsem el megköszönni neki, hogy helyettem dolgozik.)
- Elmentem!- kiabáltam anyáéknak.
Mivel a park elég közel van a házunkhoz, ezért gondoltam futva teszem meg azt az 5 percet. Nem is volt 5 perc, max. 2 mire odaértem a parkba. De mikor odaértem nem volt semmi veszedelmes. Sőt, senki sem volt a parkban. Szó szerint kongott az ürességtől. Most Szandi szórakozik velem? Elkiáltottam magam:
- Szandi! Valaki!
Abban a pillanatban egyszerre vagy ötven ember előugrott a bokrok mögül, felém szaladtak, konfetikkel dobáltak, majd mindenki ezt üvöltözte:
- Boldog búcsú napot, Elli!
A szám elé kaptam a kezem. Basszus, nem ér így megszivatni!
- Normálisak vagytok?- kérdeztem, miközben a szívem a torkomban dobogott.- Tudjátok, hogy megijedtem?
- Az volt a lényeg- nevetett Szandi, miközben megöleltem őt, és a többi hülyét.
- Miért csináltátok ezt?- kérdeztem, miközben még mindig zakatolt a szívem.- Úgy volt megbeszélve Szandival, hogy délután, hangsúlyozom, délután találkozunk itt.
- Gondoltam, meglepünk egy kicsikét!- nevetett Szandi.
- Ez mind nagyszerű, de ugye tudjátok, hogy én még 5 perccel ezelőtt pizsamában voltam? Éhen halok!- mondtam, majd a korgó hasamra tettem a kezemet.- Ráadásul a költözés annyira belelkesítette a bátyámat, hogy már költözés előtt egy héttel összepakolta nekem a cuccaimat. Szerintem már az ágyamat akarja bedobozolni!- nevettem.
- Ó, akkor- Szandi elszalad, majd egy tállal tért vissza a kezében.- Tudod, erre is gondoltam!
- Hhh, kaja!- kikaptam Szandi kezéből a tálat, majd miután belenéztem, elnevettem magam.- Ez meg mi a csuda?
 - Ez kérlek szépen egy kupon a kedvenc éttermedbe.- mosolygott.- Boldog szülcsinapot!
- De honnan szereztétek?- kérdeztem, miközben azt vizsgálgattam, hogy valódi-e.
- Andrisnak van egy haverja- vonta meg a vállát Szandi.
- Komolyan, mi lenne velem nélkületek?- kérdeztem, miközben megpróbáltam akkora karokat növeszteni, hogy körbeérjem mind az ötven barátomat.- Na, akkor ki akar velem eljönni a Habcsók nevű étterembe?
- Én! Én is!- hát, akkor vihetek kereken ötven személyt egy negyven fős étterembe.
Miután valahogy megebédeltünk a Habcsókban, Zsolti hívott vagy ötször. Így hát visszahívtam.
- Mit akarsz?- kérdeztem unottan.
- Hát csak azt,- kezdte.- hogy hogyan tegyem be a hörcsögöd a dobozba?
- Mi?- jaj ne, csak Csurit ne!- Hagyd békén Csurit!
- Jaj késő, már betettem!- röhögött Zsolti.
- Ne, ne bántsd Őt!- kiabáltam a telefonomra. A válasz:
Csak két sípolás. Ez a hülye letette! De, ha valamit csinált a hörcsögömmel, akkor kinyírom!
- Na, mi az?- kérdezte Szandi, mikor letettem a telefont és visszasétáltam hozzájuk.
- Áh, csak Zsolti kínozza a hörimet- vontam vállat, majd eszembe jutott, hogy ez mekkora baj.- Jézus, meg kell mentenem Csurit!
- Jól teszed!- bólintott Szandi.- Na, menj és mentsd meg helyettem is!
- Rendben!- megöleltem még egyszer.- Akkor még talizunk!
- Mindenféleképpen!- kiáltott utánam Szandi, mikor elszaladtam, hogy megmentsem Csurit.
Kb. 2 perc alatt otthon voltam. Beszaladtam az ajtón, végig az előszobán, útközben lekaptam a cipőmet, majd fel az emeleten be az ajtómon. Mikor beértem Zsolti már mindenemet bepakolt a dobozába. Vagyis jobbanmondva dobozaiba, mert már vagy 20 doboz árulkodott arról, hogy nemsokára készen van a szobám bedobozolásával.
- Mi a...- csodálkozva végigmentem az üres szobán.- Mi a fene történt itt?
- Hát, tudod mint később megtudtam, két nap múlva indulunk.- magyarázta.- Anyáék már az egész lakást összepakolták. Most pedig elmentek minket kiíratni a suliból.
- Mi?- hüledeztem.- Már két nap múlva? De nincs is összepakolva a lakás.
- Dehogynem- bólintott Zsolti és elindult lefelé a lépcsőn.- Nem vetted észre, hogy mindenhol dobozok vannak?
Mikor alaposabban körül néztem, csak akkor vettem észre, hogy mindent dobozok borítanak. A nappali konkrétan dobozokból állt.
- Nem- ráztam a fejem.- Nem vettem észre.
- Vaksi- röhögtt Zsolti. De mikor látta, hogy mennyire tétlenül állok a sok doboz között, átkarolta a vállamat.- Meglátod, jó lesz majd ott is!
- Tudom- mosolyogtam szomorúan.- De két nap nagyon kevés idő mindarra, amit még itthon szeretnénk megcsinálni.
- Hát, ismered anyáékat- Zsolti megpaskolta a fejemet.
- Sajnos túl jól ismerem őket- sóhajtottam. Vajon kinek másnak támadna ilyen hülye ötlete, hogy költözzünk el, mint az én szüleimnek?
- De a lényeg hogy lesz új szobám!- Zsoltit úgy tűnik, hogy csak ez érdekli.
- De nem ez a kegfontosabb!- ráztam meg a fejem.
- Nekem viszont ez!- Zsolti elkezdett felfelé szambázni(?) a lépcsőn.
- Hülye!- kiabáltam rá, mikor utolértem.
Azért mégis elég szomorú, hogy új életet kezdünk és nem itt. De bízom abban, hogy ott is ugyan olyan jó lesz, vagy még jobb is....