49. rész

Lágy szellő fújdogálta az arcomat, a nap viszont a hasamat melengette. Az erős fénytől hunyorogva nyitottam ki szemeimet. Még mindig Justin mellkasán feküdtem. Olyan édesen szuszogott, hogy azt hittem, megzabálom. Lassan megpróbáltam felkelni a mellkasáról, de az arcom hozzáragadt a bőréhez.
- Basszus- sziszegtem magam elé. Kettő választásom volt:
1. hirtelen felkelek, és remélem, hogy Justin nem ébred fel.
és 2. ottmaradok, amíg Justin fel nem ébred.
Az első megoldást választottam, mert nagyon kellett pisilnem.. :D Gyorsan felkaptam az arcom. Picit nekem is égette a bőröm, de pár pillanat múlva már azon voltam, hogy valahogy átmásszak a többieken, és ki tudjak menni WC-re. Kellet, most na! :D
Óvatosan felálltam, és szépen lassan át akartam volna emelni a lábam Justin fölött, amikor valaki nekem szaladt, és egy óriásit burkoltam.. előre fele. Szerencsére nem nagyon estem rá Justin-ra, felébresztenem viszont sikerült.
- Mit is csinálsz?- kérdezte csukott szemmel, amikor megpróbáltam felállni.
- Fel szeretnék állni- feleltem, majd fellöktem magam a földről, és máris álltam.
- Hova mész?- nézett rám hunyorítva Justin.
- Pisilni- kuncogtam, majd, most már sikeresen átléptem Justin-t, és leguggoltam mellé.- Aludj még!
- Majd gyere vissza- csukta meg újra a szemeit, mire megpusziltam a száját, de Justin felült, és hosszasan megcsókolt.- Máris hiányzol!- mosolygott, amikor felálltam.
- Sietek- nevettem el magam, majd a WC felé vettem az irányt.
Nem húztam papucsot, mert gondoltam, nem lesz annyira meleg az aszfalt. Aha. Kis híján leégette a lábamról a bőrt.
Szinte odarohantam a kis büféhez, ami egyben a vécé is volt. A sor hatalmas volt, nekem pedig kezdett leégni a lábam, így elkezdtem furán tipegni, egyik lábamról a másikra álltam.
- Mi a baj?- hallottam meg a hátam mögött egy igen ismerős hangot.
Megfordultam, és azzal a sráccal találtam szembe magam, aki behajított minket Mirával a vízbe.
- Öhm.. szia- mosolyogtam rá félénken.
- Helló- villogtatta meg hófehér mosolyát.- Az előbb nem volt időm bemutatkozni. Derek vagyok- nyújtott kezet vigyorogva.
- Elli- ráztam meg a felém tartott kart, majd felszökkentem, mert a forró talaj iszonyatosan égette a lábam.
- Segítsek?- kérdezte furán, mire felnevettem.
- Neked van papucsod, így könnyű!- mutattam a lábbelijére.
- Rajtad miért is nincs?- kérdezte huncutul mosolyogva, mire lányosan elkuncogtam magam.
- A parton hagytam, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen nagy itt a sor- magyaráztam vigyorogva, miközben szökdécseltem.
- Adjam oda az enyémet?- ajánlotta fel mosolyogva.
- Dehogy is, ne butáskodj- legyintettem, majd arrébb pattantam, mert haladt egy keveset a sor.
- Ne vegyelek fel?- kacsintott rám.
- Videóra?- poénkodtam, mire felröhögött.- Nem kell, figyelj, túl élem.
- Hát jó- tette fel a kezeit.- De utána szeretnélek meghívni valamire.
- Nem iszom- mosolyogtam, aztán majdnem elestem, de szerencsére Derek megtartott.- Úú, köszi.
- Figyelj. Ha elintéztük a dolgokat, tényleg szeretnélek meghívni egy italra- mondta komolyan.- Csakis alkoholmentesre!- tette még hozzá, az ujját feltartva.
- Rendben- nevettem fel.
Percek múlva már egymás mellett sétáltunk a bár felé. Elnevetgéltünk, egymást lökdöstük..elvoltunk. Aztán odaértünk a pulthoz, ahol egy fekete pólós srác kavarta az italokat.
- Kettőt- mutatta Derek. A fiú csak bólintott, majd elkezdett kotyvasztani.
- De ugye alkoholmentes lesz?- kérdeztem.
- Persze- mosolygott rám Derek.
- Ööö..- szólaltam meg aztán, amikor előttünk voltak a poharak.- Én szerintem gyorsan visszaszaladok Justin-ékhoz, hogy tudják, merre vagyok.
- Ne menj- kacsintott rám.
- De tényleg, mindjárt jövök- mosolyodtam el, és sietve mentem vissza a többiekhez.
A forró betonon végigsprinteltem, míg nem odaértem a többiekhez. Zsolti és Miranda el voltak foglalva egymással, a szerelmem viszont csak nézett ki a fejéből.
- Eddig tartott a vécézés?- vigyorgott rám a hátán fekve Justin. Karjait összefonta a tarkóján, majdnem megzabáltam, olyan édes volt.
- Nem- ültem le mellé mosolyogva, majd a papucsomat magamra kaptam.- Derek meghívott egy italra.
- Ki az a Derek?- kérdezte. Szemeiben már nem a huncutság, hanem az aggódás csillogott.
- Tudod, az a srác, aki bent volt velünk a vízben- magyaráztam.
- Vele iszogatsz?- ült fel idegesen.
- Alkoholmenteset kértem- háborodtam fel.- Nyugi, Juss, nem jelent semmit.
- Azt elhiszem, hogy neked nem jelent semmit, de lehet, hogy neki meg jelentesz valamit!- húzta össze szemöldökeit. Alap esetben arcon pusziltam volna, de inkább csak felálltam.
- Miért nem bízol bennem?- túrtam a hajamba.
- Én nem benned nem bízom- állt fel Justin is.- Hanem abban a Drake-ben!
- Derek- javítottam ki cinikusan.
- Elli- fogta meg a kezem.- Szeretlek, tudod. Csak nem akarom, hogy bajod essen.
- Jaj, hagyjál már, kicsim- mosolyogtam rá, majd szájon pusziltam.- Majd pont fényes nappal fog megerőszakolni, nem?
- Nem jó poén- komorodott el a tekintete, mire megöleltem.
- 10 perc, és újra láthatsz- csókoltam meg mosolyogva.
- 10 perc szigorúan- ölelt szorosan magához, majd megpuszilta a homlokomat.
- Sietek- csókoltam meg utoljára, majd visszaindultam Derek-hez.
Útközben azon gondolkodtam, hogy vajon melyik barom akar délelőtt megerőszakolni akárkit is. Percekkel később értem a pulthoz, ahol Derek ugyanott állt. Nem ivott semmit sem, megvárt.
- Siettem, ahogy tudtam- mosolyogtam rá.
- Egészség- adta a kezembe az italt.
- Egészség- koccintottunk mosolyogva.
Lassan belekortyoltam az italba. Elöntötte a számat az az ismerős csípős alkohol. Elkezdtem köhögni, mire Derek megütögette a hátamat.

- Azt mondtad, alkoholmenteset kapok- törölgettem a számat egy nagyobb köhögés után.
- Egyszer élünk- dörmögte, majd közelebb hajolt.
Csücsörítve közeledett, mire ijedten hátráltam egy nagy lépést.
- Ne legyél már ilyen- ragadta meg a karom, majd magához rántott.
- Hagyjál már, hallod- rángattam magam kétségbeesetten.
- Nem fog fájni.- suttogta a fülembe, én pedig iszonyatosan beparáztam.
Elkezdtem remegni, és, bár tudtam, mit kell ilyenkor csinálni, mégis leblokkoltam. Justin-nak igaza volt...- futott át újra, meg újra a fejemen.
Hirtelen kirántottam magam a szorításából, és ahogy bírtam, elkezdtem szaladni. A papucsom elég rendesen akadályozott, de mindent megpróbáltam.
Miközben rohantam, hátrapillantottam: Derek ott szaladt mögöttem. Alig voltak emberek.. mindenki a parton, vagy a vízben volt. Justin-ékat kerestem a szememmel, de nem találtam sehol. Aztán egy erős kéz megragadta a karom, és befogta a számat.
- Sssss- mondta halkan, majd behúzott a strand mellett lévő kis erdőbe.
Próbáltam kiabálni, de a szívem mindennél hevesebben vert, a térdem szörnyen remegett, a szám pedig be volt fogva. Az erdőben félhomály uralkodott, ugyanis a tölgyfák kellően megadták az árnyékot. Próbáltam magam kirángatni a szorításából, de Derek nem engedett el.
Miközben még mindig befogta a számat, egy fához nyomott, és a hátam mögött próbálta kikapcsolni a bikinimet. Kezeimet összeszorítottam, hogy nehezítsem, de nem jártam sok sikerrel. Lassan levette kezét a számról, így az alkalmat kihasználva olyan hangosan kezdtem el sikítani, ahogy csak tudtam.
- SEGÍTSÉG!!! SGÍTSÉÉÉG!!!!
- Hallgass- megpróbált megcsókolni, de elfordítottam a fejem, arcomat a fának nyomtam.
Le szerette volna venni rólam a bikini felsőmet, én viszont erősen szorítottam magamra, ami már picit fájt.
- Sokkal jobb lesz, ha hagyod magad- dörmögte a nyakamba.
- Eressz el..- kértem a sírás szélén. Kisebb sokkot kaptam, amikor kiszívta a nyakamat. Elkezdtem sikítani, de aligha valaki meghallotta.
Derek hozzányomott a fához, és a bikini alsóm szélét kezdte lassan lehúzni rólam. Egyik kezemmel a bikini felsőmet, míg a másikkal az alsót próbáltam a helyén tartani.
- Ne ellenkezz, cica- suttogta, az alsó ajkát megnyalva.
Ezeknél a szavaknál keserű könnyek öntötték el az arcomat. Próbáltam elszaladni, de Derek erősebben nyomott a fához. Próbáltam sikítani, de amikor levegőt vettem, hogy kieresszem a hangom, Derek száját az enyémre nyomta. Próbáltam megrúgni, vagy megütni Dereket, de akárhányszor megpróbáltam, keményen megszívta a nyakam. Próbáltam nem sírni, de a fájdalom elviselhetetlen volt. Próbáltam nem kétségbeesni, de akárhogy szenvedtem is, akárhogy próbáltam sikítani, senki sem hallotta meg.
Megalázva éreztem magam, amikor Derek le akarta tolni a bikini alsómat. Harcoltam ellene, de már nagyon kifáradtam. Minden porcikám küzdött Derek, és a mocskos gondolatai ellen, de erősebb volt az érzés, hogy már úgyis mindegy.
Nehezen vettem a levegőt, egyre nehezebbnek éreztem a végtagjaimat. Aztán lépteket, és ismerős ordításokat hallottam a távolból. Derek felemelte a fejét, ezzel abbahagyva a nyakam nyalogatását, aminek kifejezetten örültem.
A hangok egyre erősödtek, egyre hangosabbak lettek. A rohanó léptek zaja egyre közelebbinek hatott. Derek próbált sietni: erőszakosan le akarta rólam szakítani a bikinimet, én viszont elkezdtem sikítani. Sikításom sírásba fulladt, hangom egyre jobban akadozott. A megaláztatás hatalmas volt.
Aztán oldalról egy kéz arcon találta Derek-et. Mivel engedett a szorítása, ezért a földre estem.
Keserves zokogás rázta a testem minden porcikáját, amikor egy szőke lány guggolt le elém.
- Úristen- kapta kezét a szája elé.- Gyere, Elli- kezemet megragadva felhúzott a földről, és szorosan megölelt.
Vállán át láttam, amint Derek a földön fekszik, Justin és Zsolti pedig rugdalják és ütik.
- Te mocskos paraszt!- rúgta gyomorszájon Justin.
- Soha többet ne érj a húgomhoz!- húzott be neki egyet Zsolti.
- Jól van srácok, most már elég!- kiabált oda idegesen Mira.
Még mindig sokkos állapotban voltam. Reszkettem, fáztam, a hideg rázott.
- Te büdös állat!- sziszegte neki Justin, majd felénk rohant. Miranda elengedett, én pedig újra készültem összeesni, ha Justin nem zár a karjába. Átfontam karjaim a nyakán, és elsírtam magam. Justin derekamat szorosan magához szorította, nem engedett el. Karjaiban biztonságban éreztem magam.
- Justin...- zokogtam a vállába, mire szorítása erősödött, de egy pillanatra sem volt erőszakos..csak védelmező.
- Soha többet nem engedlek el, kicsim- puszilta meg a vállam.
- Nem hittem neked- emeltem fel sírástól bedagadt fejem.
- Nem haragszom- mosolyodott el halványan, majd hosszasan, és szenvedélyesen megcsókolt.- Szeretlek. És soha többet nem hagylak egyedül- ölelt magához, és belepuszilt a hajamba.
Az öleléshez csatlakozott Zsolti és Mira is. Szipogva bújtam Zsoltihoz, aki magához ölelt.
- Jól vagy?- kérdezte halkan.
- Csak...csak nem bírom feldolgozni még...- sírtam el újra magam.
- Ssss- puszilta meg a homlokom Zsolti.
Aztán Justin ujjait az enyémre kulcsolta, és együtt kisétáltunk az erdőből, Zsoltiék pedig utánunk. Próbáltam Justin mögé rejtőzni. Annyi megaláztatás ért, hogy nem akartam, mások is lássanak. Justin a válla fölött tekintetét az enyémbe fúrta. Olyannyira elmerültem a mogyoróbarna szempárban, hogy megbotlottam, és majdnem elestem.
- Gyere, kicsim- tartott meg Justin, majd egy lendülettel felkapott, és hercegnősen vitt tovább.
Biztonságban éreztem magam a kezeiben.
Percek múlva már az autóban ültünk. Szótlanul hajtottunk hazafelé. Én Zsoltival hátraültem, míg Mira előre Justin-nal.
Ennek oka csupán az volt, hogy Zsolti ragaszkodott hozzá, hogy hátra üljön velem. Én sem panaszkodtam, mert legalább anélkül beledőltem az ölébe, hogy illetlenségnek érezzem.
Mikor hazaértünk, és kitápászkodtunk a kocsiból, a cuccokkal együtt csak beestünk a házba. Fáradtan, kimerülten, és megalázottan rogytam le a kanapéra. Kezemet az arcomba temettem, és hátradőltem, miközben felhúztam a térdeimet.
Justin mellém ült, és a mellkasára vont. Szipogva bújtam hozzá, mire belepuszilt a hajamba.
Tudtam, hogy mellette biztonságban lehetek. Most, és mindörökre.