39. rész

Másnap reggel a szobámba ébredtem, mellettem pedig Justin feküdt, ruhában. Fogalmam sem volt, hogyan kerültünk oda, de hálás voltam, hogy nem a buliban kell kelnem.
- Jó reggelt- pusziltam meg mosolyogva Justin orrát.
- Mmm...-nyitotta ki szemeit, majd magához húzva megölelt.- Ha jól tudom, ma valaki itt már 17 éves...
- Nem tudom, kiről beszél...- tettettem ártatlanságot, mire Justin elmosolyodott, majd hosszasan megcsókolt.
Annyira, de annyira hiányzott már ez a csókja. Ez a végtelenül nyugodt és végtelenül szerelmes csókja.
Kézen fogva mentünk ki a konyhába, ahol Zsolti ölében Mirandával reggelizett nyugodtan.
- Jó reggelt- köszöntem nekik mosolyogva.
- Reggelt- intett Justin is.
- Jó reggelt- kacsintott rám Zsolti, mire Justin átkarolta a vállam.
- Ááá, de jó, hogy jöttök, srácok- pattant fel Zsolti öléből Miranda.- Justin, majd egy kicsit elkérhetem a szerelmed?- fordult Justin felé.
- Attól függ- puszilt meg Justin, mire Miranda elmosolyodott.
- Két perc lesz az egész, ígérem- kulcsolta össze az ujjait.
- Csak két perc? Hm, nem is tudom..- csinált Justin totál hülyét Mirandából, mire játékosan megcsaptam a karját.- Jól van, na!-röhögött fel.- De szigorúan csak két perc!
- Tartom a szavam- vigyorgott Miranda, majd megragadta a karom és behúzott a szobámba.
- Miben segíthetek?- kérdeztem kedvesen.
- Mi volt itt az este?- kezdte el az anyáskodást, csípőre tett kézzel.
- Alvás?!- kérdeztem vissza értetlenül, mert tényleg fogalmam sem volt, miről beszél.
- Ne add nekem az ártatlant, kisasszony!- mosolyodott el az anya-szerepét játszva.- Milyen volt???
- Mira, miről beszélsz?- kérdeztem teljesen elvesztve a fonalat.- Mi volt jó??
- De, ugye védekeztetek?- kérdezgetett izgatottan.
- Mira, miről beszélsz?- kérdeztem kicsit hangosabban.
- Drágám, mindannyian hallottuk azokat a nyögdécseléseket- kacsintott rám, és akkor leesett.
- Te azt hiszed, hogy mi ketten...?!- emeltem fel a hangom, mert ez azért erős volt. Bár már majdnem felnőtt vagyok, azért még van eszem! Hát na.
- Elli, nem kell szégyellned- fogta meg mindkét kezem. Bár Mira tök aranyos, és olyan, mint egy nővér, azért ez túlzás...- Ez egy teljesen emberi dolog!
- Mira, nem történt semmi- hebegtem. Te jó ég! Ennél már csak az lett volna égőbb, ha tényleg történt volna valami...
- Nem kell tagadnod, szívem- mosolygott rám, majd megölelt.- Szerencse, hogy anyudék nem voltak tegnap itthon! Úú, Justin jó párt lehet!
- Mira, miről beszélsz, elárulnád?- kérdeztem, eltolva magamtól.- Nem történt semmi a tegnapi estén, köztem és Justin között!
Azzal kirohantam a szobámból, ahol egyenesen Justin-ba ütköztem.
- Elli, segíts- kulcsolta ujjait az enyéimre.- Zsolti azt hiszi, hogy történt valami köztünk este....
- Neee- csapok a homlokomra hitetlenül.
- Mi az?
- Mira az előbb pont ezzel jött nekem! Meg hogy védekeztünk-e, meg ilyenek!
Behúztam Justin-t a konyhába, ahol Zsolti idegesen ült az asztalnál. Ugyanakkor lépett a helyiségbe Miranda is.
- Mi ez a hülyeség?- szegeztem nekik a kérdést.- Miből gondoljátok, hogy Justin-nal csináltunk valami az este?
- Elli, hallottuk!- tárta szét a kezét Zsolti.
- De nem MI voltunk!- mondtuk egyszerre Justin-nal.
- Akkor meg kik voltak?- néztek össze Mira-ék.- Van még rajtunk kívül itt valaki?
- Egy pillanat- engedtem el Justin kezét, majd körberohantam a lakást.
És az utolsó szobában, kit látnak szemeim; a tetteseket.
- Mi a francot csináltok itt?- ordítottam rájuk, ezzel kiugrasztva őket a helyükről.- Tűnjetek innen!
A szerelmes gerlepár hullafáradtan eliszkolt előttem és a többiek elől.
- Mondtam, hogy nem mi voltunk- fordult Justin Zsolti felé, aki csak röhögve megvakarta a tarkóját, erre Mira is elkezdett nevetni, majd mi is, Justinnal, mivel azért ez elég vicces volt, hogy Zsolti és Mira azt hitték, mi Justinnal... Nem kell ecsetelnem, szerintem mindenki tudja, mire gondolok. :D
Pár perccel később már Justin-nak dőlve néztem a tévét, ahogy Zsolti és Miranda is.
- Azért ez egy kicsit fura, hogy azt gondoltátok....- szólaltam meg.
- Az igazat megvallva Mira gondolta, hogy ti vagytok...- vont vállat Zsolti, mire Miranda röhögve vállon csapta.
- Persze, még kend is rám!
- Azért azt tudhatnátok, hogy mi nem nyögdécselnénk...- védtem a maradék önbecsülésünket.
- A magad nevében beszélj, kicsim- röhögött mellettem Justin.
Ennél a beszólásnál Zsolti és Justin összepacsiztak, mi pedig, Mirával elkerekedett szemekkel néztünk egymásra. Ez azért elég fura volt...XD

Sziasztok:))
Így utólag kívánok nagyon boldog húsvéti ünnepeket, sajnos csak ilyen későn lett kész ez a rész, de kicsit túlvállaltam magam a napokban:DD <33
xxxPusyxxx